Sze 262012
 

…de nem ment. Sétálok haza, és már csak a meleg teára gondolok. Meg arra, hogy korán lefekeszem, hátha holnapra kialszom.

Az egész még valamikor a hét végén kezdődött, valószínűleg akkor öltöztem túl alul a hűvösebb időben. Viszonylag gyorsan mutatkoztak az elő jelek, de nem vettem róluk tudomást. Úgy voltam vele, hogy egy kis orrfújással, enyhe torok kaparással még lehet futni. Végül is futás közben minden jó volt még tegnap is. Ennyire volt jó. Bár három (!) póló volt rajtam, mégis fáztam, ezt azért kicsit rossz jelnek vettem. Ettem is a citromot napközben rendesen, de sajnos nem segített eléggé, ma délutánra már kezdtem sűrűbben fújni az orrom, és valami köhögésfélét is sikerült produkálnom. Az edzéstervben viszont ott volt négy kör a szigeten. Akkor menni kell. Mentem is. El is kezdtem futni. Aztán egy kör után abbahagytam. Akkorra már nagyon rossz volt a közérzetem, folyt az orrom, szerintem lázas is voltam. Nyújtottam egy kicsit, lezuhanyoztam, majd hazafelé vettem teát.

Úgyhogy most itt ülök, és iszom a meleg teát (elfogyott, mindjárt csinálok másikat), és nemsokára lefekszem, hátha holnapra kialszom.

Sze 242012
 

Szerdán emlékeztem meg a rólam történtekről utoljárra, így elektronikus formában. Nos, azóta történt egy és más.

Kezdjük a futással! Bár csütörtökre volt betervezve egy kényelmes tízes, de csak reggel lett volna időm menni, és hiába keltem fel időben, az időjárás meghátrálásra kényszerített. Nagyon fújt a szél, és majdnem téli hideg volt. De tényleg. Na jó, ezek csak kifogások, de nem akartam a biztos megfázást bevállalni így két héttel a Spar előtt. Szóval gyenge voltam és nem mentem. Az igazsághoz még az is hozzátartozik, hogy ilyen időben futni alkalmas ruhám sincs. A jövő héten megyek a BSI-be átvenni a Spar rajtcsomagot, és akkor bemegyek a Spuriba is, aztán veszek valami melegebb futó öltözéket.

Csütörtökön este céges sörözés volt, ami részemről jól sikerült, legurult néhány sör meg pálinka. Lehet, hogy ennek az eredményeképpen – de lehet, hogy az alkoholnak semmi köze hozzá 🙂 – pénteken nem találtam a telefonomat. Valószínűleg a taxiban “felejtettem”. Bár reggel hét körül még elérhető volt, egy óra múlva már nem. Gondolom “valaki” megtalálta, és úgy gondolta ő jobb gazdája lenne. Azért is hiszem, hogy megtartotta, mert a telefon piaci értéke kb. 1000 jó magyar forint lehet, szóval az értékesítéséből maximum néhány csomag rágót vehetne. Na jó, remélem cigit vesz, azzal legalább mérgezi magát. Ja, és nem is ezer, hanem mindjárt kettő, mert volt benne egy 2GB-os SD kártya is, ami most újonnan (tegnap vettem) 1600 Ft a Media Markt-ban.

Így alakult, hogy péntek délután elmentem egy Telenor boltba, és vettem egy másik telefont. Mivel a régi is céges volt, meg az új is az lett, így elég jó áron tudtam egy Sony Xperia-hoz jutni. Összesen 2500 Ft-ot kellett fizetnem! Tényleg. Ennél többe került az új SIM kártya a régi számommal. Szóval viszonylag olcsón megúsztam, egyetlen fájó pont, hogy a névjegyeket nem szinkronizáltam a Google fiókommal, így most írhatok be mindenkit újra. Nem baj, megtanultam, most majd szinkronizálok.

Egyébként őszintén szólva eddig jobban tetszik a régi elvesztett ZTE, mint ez az új telefon. Persze lehet, hogy csak a megszokás beszél belőlem, majd kiderül pár hét múlva. Az Endomondo nyilván az első programok között került rá, még pénteken, hogy mehessek minél hamarabb futni. És itt egyből egy kellemetlen problémába ütköztem: a számítógépem nem ismerte fel a telefont, amikor USB-n keresztül zenét akartam rátölteni. Gondoltam, hogy kell majd kicsit bűvészkedni, hiszen az Ubuntu a ZTE-t sem ismerte fel egyből, de most kettőből, sőt háromból sem sikerült összebarátkoztatnom a készülékeket. Nem baj, mentem zene nélkül futni.

Nagyon jól esett a könnyed, átmozgató 10 km a Rákos-patak mentén. Számok, térkép erre. Hazaérve újult erővel próbáltam meg a telefon-PC párosítást, eredmény nélkül. Hm.

Szombaton céges családi nap volt Gödön, ahol nagyon jó éreztem magamat. Volt kalandpark fák között kifeszített dolgokkal, amiken ügyeskedve kellett végigmenni. Ezt nagyon élveztem néhány sör-pálinka kombináció után :). Volt még rekeszmászás, ami egy olyan ügyességi játék, ahol sörösrekeszeket kell egymás tetejére tenni, és azokon egyre magasabbra mászni. Persze egy oszlopban, szóval eléggé instabil tud lenni az építmény. De jó móka, és a mászó biztosítva van kötéllel, úgyhogy nem lehet baj. A családi nap tehát nagyon jól sikerült, számomra (sör-pálinka 🙂 ) meg aztán végképp.

Ilyen előzmények után nem csoda, ha a vasárnapra betervezett 30km-ből csak tíz lett. Egyszerűen nem ment a futás. Gondolom fáradt voltam, meg ilyesmi 🙂 Itt látható a szenvedésem: http://www.endomondo.com/workouts/p5uYokcbzDY Viszont sikerült rájönömm, hogy miért nem látja az Ububntu a telefont. Mert nincs a telefonban SD kártya, a belső memóriájához (ami egyébként 2 GB, szóval lenne hely ott bőven) meg nem lehet csatlakozni. Hát én ezt nem tudtam. Most már tudom. Azóta van zene a telefonomon.

El is mentem ma futni, zenére! Persze voltam reggel Kettlebel-en (amire pénteken sajnos nem jutottam el, mert nem volt mi ébresszen), így ma csak egy tényleg nagyon laza 10 km-t futottam. És már nyoma sem volt a tegnapi szenvedésnek, ment minden, ahogy kell: jó zene, (viszonylag) alacsony pulzus, ennek megfelelő lassabb tempó és flow. Mi más kell így munka után? Összzefoglaló ide kattintva.

Nohát ennyi dolog történt az elmúlt napokban. Mától viszont újra jómunkásemberként írogatom a kódsorokat, és futogatom a kilómétereket. Éljenek a hétköznapok!

Sze 192012
 

Kicsit féltem a mai Margit-szigeti négy körtől. A múlt héten elég nyögvenyelősen ment, nagyon elfáradtam a végére, igazából már a második körben is a végét jártam. Erre jött még rá a hétvégén előkerült nagylábujj-talp fájás. Szóval voltak fenntartásaim a mai futással kapcsolatban.

Reggel azonban kellemes, szép idő volt, olyan igazi futóidő. Persze este, mire lejutottam a szigetre a nap már sehol nem volt, lógott a levegőben az eső lába, és kellemesnek nem mondható szél fújt. Mindegy, gondoltam, amíg nem szakad addig futok. Vagy maximum négy kört.

Már esőben indultam, ami aztán elállt, majd a második kör elején jobban rákezdett, végül a maradék távon ismét abbamaradt. A szél végig kitartott, de a nyugati oldalon hátulról fújt, úgyhogy ott csak vitetnem kellett magam vele . 🙂

Meglepően könnyen ment ment ma a teljesítés, bár közben persze kicsit fájt a talpam, a térdem, meg valamiért a jobb vállam. Szóval nem unatkoztam, de próbáltam figyelni a zenére, meg a gondolataimra, és így lassan megszűntek a fájások. Mindenhol.

Két póló volt rajtam, elégnek bizonyult, bár az erősebb széllökéseknél azért fáztam kicsit. Most azon gondolkodom, hogy holnap reggel ötkor menjek-e egy könnyű tízest futni. Este nem tudok, mert céges sörözés lesz. Hazafelé még úgy voltam vele, hogy hideg van, reggel még hidegebb lesz, meg a futóműveimre is ráfér egy nap pihenő. Most itt a jóidőben a számítógép előtt ülve viszont határozottan van kedvem menni. Azért felkelek reggel időben, aztán majd meglátjuk. 🙂

Futás részletek itt: http://www.endomondo.com/workouts/qguZAJA26jU

Sze 182012
 

http://www.endomondo.com/workouts/g3QKzc7Cl1M Ezt futottam ma. Hasonló volt a tegnapihoz, csak most a másik cipőmben mentem, hogy kiderüljön, abban is fájni fog-e a lábam. Nos, a kísérlet sikerült, és jelentem, hogy sokkal kevésbé fáj (na jó, szinte egyáltalán nem) a talpam. Annál jobban a térdem. Eszembe is jutott futás közben, hogy azért cseréltem le ezt a cipőt, mert fájt benne a térdem. Akkor most az újat is cseréljem le? Nem fogom. Még alig van benne pár száz km, bírnia kell még. Meg a lábam különböző részeinek is.

Nagyon nem is lehet erről többet írni, talán csak annyit, hogy most, ha lehet még jobban élveztem a futást, mint tegnap. Megint az egyórás rock válogatásomat hallgattam, amiben főleg feszes tempójú zenék vannak, de a függetlenítve a mozgásomat tőlük tudtam 6 perces km-eket menni. Néha-néha azért vitt volna a lendület, de csak a végén húztam meg egy picit.

Röviden: szuper volt! Holnap pedig Margit-sziget, juhé!

Sze 172012
 

…nem akarok mást csak futást és…és…és valamit, ami ide illik és még rímel is. Hiába no, nem vagyok egy Lukács Laci. Ebből a Tankcsapda számból csavarintottam ki a fenti, némileg átalakított, és befejezetlenül hagyott kétsort:


Most éppen ez tetszik a legjobban futás közben. Elég jó lendületet tud adni. Van még pár ilyen kedvenc futózeném, majd linkelem azokat is.

Ma reggel volt a hétfő reggeli kettlebel edzés, gondolom, mert hétfő van. Szerintem nagyon jó volt. Az van, hogy bár érzésre nem csinálunk több (nehezebb, komplikáltabb) gyakorlatokat, mint ahova eddig jártam, mégis sokkal intenzívebbnek – és ezáltal fárasztóbbnak – érzem az új helyen az edzéseket. Lehet, hogy csak a korai időpont miatt. A fárasztósága (van ilyen szó?) ellenére mégis teljesen fittnek, és munkára késznek érzem magam utána. Most akkor már én sem értem, hogy fárasztó, vagy energiát adó-e az edzés, de végül is lehet, hogy is-is. Mindenestre élvezem, és ez jó.

Amit ma még élveztem, ahogy a címben is utaltam rá, az egy 10 km-es kényelmes kis futás volt a Rákos-patak mentén a Kerepesi úttól az M3-ig, és vissza. Kellemes idő volt, bár már sötét mikor elindultam. Szokni kell még, hogy hétköznap már nem nagyon lesz alkalmam világosban futni. A tempó teljesen kényelmes 6 perc körüli volt, semmi erőlködés, végig jó zenék, közepesen alacsony pulzus, és vigyorgás. Ilyennek kell lennie egy futásnak! Az utolsó pár km-en azért kicsit gyorsítottam, de valamiért elkezdett fájni mind a két talpam, de főleg a bal, és főként a nagylábujjam környékén. Gondoltam nem törődök vele, majd elmúlik, de végül is csak megállás után maradt abba a fájás.

Valami hasonlót éreztem szombaton is a futás vége felé, akkor azt hittem, hogy az átázott cipő miatt van, de most biztos, hogy nem volt vizes. Mindegy, holnap megint megyek, meglátom, hogy előjön-e a fájás.

A futás adatai erre vannak: http://www.endomondo.com/workouts/hGQV0tDx8CU