szept 162012
 

Végül tegnap mégsem lett futós írás, mert menni kellett sörözni. Most viszont minden együtt van, hogy megszülessen a feljegyzés: ébredés utáni összeszedetlen gondolatok, kint borús idő, kellemesen langyos hőmérséklettel (szerintem kiváló futóidő), ami a nyitott ablakon át beáramlik a szobába és még van valamennyi időm is, mielőtt visszaindulnék Budapestre.

Ezen a hétvégén is, mint szinte mindegyiken Rácalmáson tartózkodom, ahol a szüleim, barátaim laknak, és kisvárosias nyugalom van. És remek futóhelyek a természetben, akár erdőn, mezőn keresztül.

Most, a Nike Budapest félmaraton után a fő célom a Spar Maraton 30 km-es távjának a lefutása, ennek megfelelően több hosszú futás van edzéstervemben, a tegnapi is ilyen volt. 25 km, két erősebb emelkedővel az állóképességért, és sok sík terepen futás az élvezetért, és, hogy szokjam a távot.

Saját magamnak összeállított “edzéstervvel” futok, egész évben így nyomtam. Eddig nagyjából bejött, de jövőre tervezem, hogy igénybe veszek “rendes” edzéstervet is. De ez még titok. Ezek a tervek mindig annyi hetesek, ahány hét van a következő futóeseményig, és nem túl bonyolultak: 5, 10 km-es futások, hétfőnként kis iramjáték. Aztán néhányszor futottam hosszabb távot is, ha jólesett, meg minden félmaraton előtt lefutottam egyszer edzésként a 21km-t.

A 30 km-re készülés annyiban más, hogy nincs benne fartlek, viszont van benne hetente két 20 km-en felüli futás. Szerdánként mostanában a Margit-szigeten szoktam futni, újabban négy kört, ami kb. 21 km. És van a szombati hosszú, 25+ km-rel. Ez volt tegnap.

A fent említett erdőbe-mezőbe most nem tudtam menni, mert már két napja esett, és nem a sárdagasztás volt a cél. 8 óra körül indultam, kicsit szemerkélt az eső, de gondoltam majd eláll, végül is napsütést jósolt erre a napra az Időkép. Végül nem állt el, sőt egy-két szakaszon, mintha már igazi esőként esett volna, de akkorra már voltam annyira izzadt, hogy ne zavarjon. Rövid nadrág, hosszú ujjú póló, fölötte rövid ujjú póló bőven elég volt, nem fáztam, csak szelesebb helyeken éreztem kicsit kevésnek. De ilyenből szerencsére nem sok volt.

A futás jól ment, élveztem, 6 perces tempóban “száguldottam”. Csak két helyen álltam meg vizet vételezni, plusz egyszer elfogyott az út előttem, valami felújítás volt a Duna parton, de lebeszéltem az ottlévő, főnöknek látszó humán objektummal, hogy hadd menjek tovább. Végül is csak egy rövid, 80 m-es szakaszról volt szó, és nem akartam eltévedni a rácalmási ófalu útvesztőiben.

A végén azért jött egy kellemetlen talp/láfej fájás, gondolom az átázott cipőben csúszkált a lábam, és dörzsölte a zokni a bőrt. Ilyet éreztem a K&H félmaraton utolsó körében is, ott nyilván nem álltam meg, egy szép vérhólyag lett a jutalmam. Most nem akartam így díszíteni a járószerkezetemet, de még volt kb. 500 m a 25 km-ig. Elvánszorogtam 25-ig, aztán sétára váltottam. Hazaúton még megittam a maradék vizet, lazítottam kicsit a még mindig csöpögő esőben, és nyugtáztam, hogy ez jó mulatság, férfimunka volt. Otthon alapos nyújtás, majd indulhatott is a nap! Egészségemre!

Ezen a hivatkozáson lehet elemezni a futás részleteit: http://www.endomondo.com/workouts/kTTCMPGXbJQ

Most pedig indulás Budapestre!