okt 232012
 

Voltak apróbb megoldandó logisztikai feladatok az edzéstervemben ezen a héten. Például csütörtök estére esett a szokásos kéthetenkénti céges sörözés, ezért aznap reggel kellett mennem futni. Bár megcseréltem a szerdai és a csütörtöki napra előírt távot, és így szerdán futottam a 12 km-t, csütörtökön pedig a 10 km-t, mégis – annak ellenére, hogy egyik nap sem fáztam – nagyon szenvedősre sikerült a hajnali edzés.

Szerdán próbáltam tényleg lassan menni, és nem hajtani egyáltalán magamat (ez látszik is szépen), mégis másnap még valószínűleg bennem volt az alig kilenc órája megtett táv. Meg gondolom a szerda reggeli úszás is. Merthogy ismét meglátogattuk a Vituki “uszodát”, ahol immár 800 m-t tettem meg 39 perc alatt, valószínűleg úszásra egyáltalán nem hasonlító életben maradási kísérletemmel.

Ezen előzmények után sikerült ilyet futni csürtökön. Látható, hogy magamhoz képest elég gyorsan indultam (a tervezett célidőhöz képest meg elég lassan), de aztán már a negyedik kilométeren megzuhantam. A másodikban valószínűleg valamilyen mérési hiba áldozata lettem, mert semmilyen lassító körülményre nem emlékszem, és érzésre sem mentem lassabban, mégis valamiért egy perccel többet mért a kütyü. Szóval ez a futás tényleg nagyon szenvedős lett.

Pénteken egy tényleg laza 10 km-t terveztem, ami sikerült is. Szombaton a rövid távon megint próbáltam a célidő közelében futni, és ezúttal nagyon nagy erőlködés nélkül értem el az 5 perchez nagyon közeli átlagot. Ez a futás, bár ugyan azon az útvonalon mentem, mint a múlt héten, most sokkal jobb eredménnyel zárult. Ebből azt a következtetést vontam le, hogy valamennyit máris gyorsultam. Meglátjuk mi lesz ezen a héten, már nagyon várom. Mondjuk most majd nem tudok ugyan ott futni, mert a szombat munkanap, és így nem megyek Rácalmásra, de felmérőnek a Rákos-patak partja is megteszi.

Vasárnap ezúttal 20 km volt a hosszú futás, amit különösebb nehézségek nélkül futottam, valahogy így. Annyira jó idő volt, hogy két (rövid ujjú!) póló, és (egy 🙂 ) rövid nadrág kombinációban tudtam futni, talán idén utoljárra. Ezzel vége is lett a második hétnek az edzéstervből, ami érzésem szerint – még a szenvedős csütörtöki futással együtt is – sokkal kevésbé volt megterhelő, mint az első hét. A harmadikon majd kiderül, hogy ez egy tendencia-e (remélem), vagy csak egy hullámhegy.

Mindenesetre az is rögzítésre kerül majd. Vége a második résznek.