nov 262012
 

Futás volt a hétvégén hegymenetben 140-150-es pulzussal. Na jó, többnyire futás, mert azért volt benne gyaloglás is. Az emelkedőnek már a látványa is 150 fölé tolja a pulzusomat, Rácalmás és környéke pedig bővelkedik emelkedőkben.

Szombaton először egy kis (viszonylag) síkon futással melegítettem be, ez jól is ment, 6-7 perces ezreket mentem. Aztán a jött a lejtő, amit előbb-utóbb szükségszerűen követ egy emelkedő is. Egyelőre mind lefelé, mind felfelé voltak bajaim a pulzus megfelelő határok között tartásával. Vagy túl alacsony volt, vagy túl magas, persze átlagban azért kijött 147-re. 🙂

Az endomondo szerint 7:07-es kilómétereket mentem átlagban ezer méteren. Végül is, nem siettem sehová.

Vasárnap ismétlést csináltam, hasonló útvonalon, de egyből mentem a “hegynek” lefelé. Itt a végén már (ahol folyamatosan emelkedik) csak elég hosszú sétákkal tudtam tartani a pulzust a kívánt határok között, már voltak 8 perc fölötti ezrek is. Viszont az átlag pulzus megállt 148-on.

Kábé másfél percel szeretnék csak gyorsabb lenni kilóméterenként ugyan ilyen pulzussal. Ezt kérem a Jézuskától. 🙂

Azért nem ülök majd tétlenül ezen a héten sem, kérésemnek néhány futással adok nyomatékot.

nov 232012
 

Új élményeim vannak. Igazából, ha egészen pontosan akarok fogalmazni, márpedig miért ne akarnék, akkor visszatértek a régi élményeim.  Azok, amikor még tavasszal eredmény hajszolás helyett csak a futás öröméért futottam. Aztán belekerültem a “hogyan javítsunk félmaratoni időnkön” spirálba, és bár a legtöbbször élveztem a futást, azért a flow élmény csak nagyon ritkán volt meg. Most a héten egymás után kétszer is.

Ehhez csak annyi kellett, hogy ne hajszoljam az időt – hanem keressek valami mást, amit hajszolhatok. 🙂 Ez lett a pulzus. Elég sokat olvastam mostanában a pulzuskontrollos futásról, és gondoltam a téli időszak pont alkalmas arra, hogy kipróbáljam. Azért is jó, mert – főleg az elején – még elég lassú tempó társul az alacsony pulzushoz (annyira, hogy, ha a helyzet megkívánja, akkor akár bele is kell gyalogolni), és a téli hideg időszaknak amúgy sem a rohanásról kell szólnia. Előbb-utóbb persze gyorsul is az ember, de akkor lehet lejjebb vinni a pulzust. És ezzel a módszerrel lehet még több állóképességet szerezni, és gyorsulni is. Hát nem nagyszerű?  Egyébként itt egy nagyon jó cikk a pulzustartományok meghatározásához. Érdemes elolvasni az első két részét is.

Hát így futottam én kedden meg szerdán egy-egy 10 km-t. A pulzust próbáltam 140-150 között tartani, ez többé-kevésbé sikerült csak. Második alkalomra már inkább többé, de még mindig a 140 volt közelebb az átlag. Hétvégén két 15 km-rel tervezem folytatni a dolgot, kiderül, hogy Rácalmás dimbes-dombos vidékein mit mutat a pulzusmérő.

Ja találtam egy nagyszerű oldalt, ahol nyomon lehet követni a napi kalória felhasználást az étkezés és a sportolás függvényében. Kitettem ide oldalra is, mert annyira jó.

Most pedig megyek kettlebelre, aztán dolgozni, majd haza, Rácalmásra. Éljen soká a péntek!

nov 192012
 

Egy újabb hülye cím, de ez már lényegében elvárás.

A fő dolog, hogy megvolt az edzéstervből az utolsó hét, és a vizsga, a Balaton Maraton félmaratoni távja. De csak szépen sorjában. Kezdve mindjárt azzal, hogy a múlt héten csak egyszer tudtam hétköznap futni. Ez kedden történt, amikor egy kellemes tempójú 10 km-t mentem a Rákos-patak mellett. Úgy volt, hogy szerdán ismétlek egyet, de sokáig bent kellett maradnom dolgozni. Még jó, hogy reggel leúsztam a szokásos 800 méteremet. Egyre jobban tetszik a Vituki “uszoda”, és már kezdem elhinni, hogy télen sem lesz túl hideg. Csütürtökön céges ivászat volt, immár a szénhidrát töltés jegyében döntöttem magamba a söröket.

Pénteken folytattam a feltöltődést, szintén ivászattal, ezúttal még jobban sikerült, mint előző nap. 🙂 Szombaton már csak két gyógysört kellett magamhoz vennem, hogy teljes legyen a felkészülés.

Vasárnap kellemes őszi időben indultunk Siófokra. Kb. egy órával a rajt előtt érkeztünk meg, már elég sokan voltak. Sikerült viszonylag hamar átöltöznöm, rajtszám átvétellel ezúttal nem kellett bajlódnom, így még egy sétára is futotta az elég kevés vizet tartalmazó Balaton partján.

11-kor elrajtolt a mezőny. Vagyis az első része, mert annyian voltunk, hogy három részletben kellett elindulni, hogy ne zavarjuk egymást a szűkösebb részeken sem. Ez a része jól sikerült a szervezésnek, az egész táv alatt elegendő hely volt a futáshoz. Ami viszont szerint nem volt megfelelő, a frissítő pontok száma. 4, 10, 16 km-nél voltak csak, és az nekem most nagyon kevésnek bizonyult. Az utóbbi időben észrevettem magamon, hogy már 12-15 km-es távokon is nagyon megszomjazom, a hosszabbakról nem is beszélve. És egyre sűrűbben kell innom mondjuk 15 km felett. Szóval nekem kínszenvedés volt a 10-16-ig km-ig. Ráadásul a Balaton partján egy hosszabb füves szakaszon is kellett futni, ami szép vízhólyagot eredményezett a lábamon. Sajnos teljesen aszfalthoz van szoktatva a futószerkezetem.

Persze összességében egy nagyon jó verseny volt, sajnos nem sikerült 1:50 perc alá vinnem a félmaratoni időmet (a hivatalos nettó idő 1:54:33 lett), de ami késik, az majd jövőre megvalósul. Most egyelőre megpróbálkozom a pulzus kontrollos futással, aztán majd kiderül, hogy gyorsabb, kitartóbb leszek-e tőle.

Az edzéstervről amit az elmúlt hat hétben követtem azt tudom mondani, hogy valószínűleg hatékony lett volna, ha nem alakítom át teljesen. Az azért látszik, hogy gyorsultam valamennyit, csak nem bírom tartani 5-6 km-nél tovább a számomra gyors 5 perces tempót. Ennek a fejlesztése az egyik feladat a télre.

Vasárnap a futás után átvettem a Félmaraton Mánia érmemet, amit azzal érdemeltem ki, hogy ebben az évben mind a négy évszakban futottam egy félmaratont. Plusz még kettőt ráadásnak 🙂

Ezzel búcsúzom az idei futószezontól, és köszöntöm a téli alapozást!

nov 122012
 

Valahol ott hagytam abba, pont egy héttel ezelőtt, hogy lesz MindenFutás Egyeteme (MFE), meg résztávozás, meg ilyesmi jóságok. És voltak. A MFE-n élőben láthattam-hallhattam Lubics Szilviát, nagyon nagy élmény volt, és két olyan klipet is bemutatott, ami szerintem bárkit képes lenne futásra ösztönözni. Most nem tartott olyan sokáig az esemény, mint az első, mondjuk kevesebb előadó is volt (szám szerint kettő). Így elég korán hazaértem, és még az is megfordult a fejemben, hogy mehetnék futni. 🙂 Végül az immár szokásosnak nevezhető cserével éltem: a szerdára tettem a résztávozást, és a 10km hagytam ki.

Az utolsó résztáv volt az edzéstervben. Hát…nem tudom mit gondoljak. Beszéljenek inkább a számok: 03:26.39    03:29.25    03:32.16    03:35.27    03:41.58     03:43.23. Ez a második és az utolsó előtti táv kivételével a legjobb, amit eddig futottam, mégsem vagyok teljesen elégedett. Nem tudom, hogy egy ilyen edzéstervvel – mégha teljesen átalakított is, mint az enyém – mennyit lehet gyorsulni, de nekem nem tűnik számottevőnek a sebesség különbség, a kezdetihez képest. Kiderül hétvégén a félmaratonon.

Szerdán reggel még úsztam is egy jót a szokásos helyen. Nagyon élveztem, minden tökéletes volt: levegő, víz hőmérséklet, szauna, és még a munkhelyemre is időben beértem. Teljesen frissnek, fittnek éreztem magam úszás után. 37 perc alatt volt meg a 800 m.

Csütörtökre 15 km jelzett az edzésterv, végül 16 lett belőle, amennyire emlékszem jól esett a futás, bár elég lasan mentem.

A pénteki penzumot viszont egészen biztosan nagyon élveztem. Régen futottam már ennyire könnyedén, nem törödve a külvilággal, csak magamra és a gondolataimra figyelve. Szuper volt!

A szombati teljesítést sajnos ki kellett hagynom. Sokáig voltam bent dolgozni, és utána már egyáltalán nem volt kedvem futni menni. Remélem nem gyakran fog rám törni ez az érzés, vagy, ha igen, akkor fejben erősebb leszek. Most nem voltam, viszont legalább kipihentem magam.

Vasárnap a szokásos hosszú futás napja volt, ezúttal 20 km kellett volna megtennem. Azért csak kellett volna, mert 15 km-nél ráébredtem, hogy már nagyon kell WC-re mennem, és mivel ez nagyobb dolog volt annál, mint, amit egy fa mellett állva el lehet intézni, ezért végigszenvedtem a hazáig legrövidebb utat, és így lett öszesen 18 km a táv. Viszont nagyon szép  napos idő volt, amíg tudtam addig élveztem a késő őszi tájat. Ahol csak lehetett a kertek alatt futottam, a néptelen utcák valahogy jobban estek ezen a napon.

Ma meg hétfő van, elkezdődött az edzésterv utolsó hete, meg a lassan szokásossá váló megfázás-szerűség. Nem tudom, hogy mi lesz a héten a futással, keddre és szerdára van betervezve egy-egy 10km, de lehet, hogy dolgoznom kell majd. Ha tudok persze megyek, és még tervezem, hogy írok a hétvége előtt egy összefoglalót az edzésrevről.

Mára viszont ennyi.

nov 052012
 

Csütörtökön még délelőtt hazaindultam Rácalmásra. Szép idő volt, futáshoz pont ideális. Futottam is vidáman az őszben.

Pénteken szintén a jobbik arcát mutatta az ősz, így hát az edzéstervben szereplő mennyiséget az előző napihoz hasonló útvonalon tudtam le.  Ennek egy része a rácalmási Duna-parton vezet, ami nagyon felemelő látványt nyújt ilyenkor, ahogy sok színben pomáznak a fák, illetve a lehullott avar miatt a föld is. Öröm ilyen helyen futni, még akkor is, ha az utolsó két km-en elég meredek emelkedőt kell megmászni.

Szombaton rendezték Pusztaszabolcson a Négy Évszak Maraton őszi fordulóját, ami egy 10 km-es verseny, és részt vettem rajta én is. Ott voltam a nyári eseményen is, a célom most annak az időnek a megdöntése volt. Ez nem sikerült, nagyon elfutottam az elejét, így 30 másodperccel rosszabbat futottam, mint nyáron. Az utolsó 3 km-en sokat segített egy futótársam, aki ismeretlenül is bíztatott, hogy gyerünk, menjek, már nincs sok hátra. Köszönöm Neki! Ezek sezrint kívülről is látszott, amit belül éreztem, hogy eléggé droid mozgásom van már. Hiába gyors volt az eleje nekem nagyon. Levontam a következtetéseket.

Vasárnap volt a hosszú futás napja, ami ezúttal 23 km-t jelentett. Kicsit túlöltöztem, és egy idő után el is szomjaztam, így 15 km környékén már nem volt természetes a mosolyom. Volt olyan pillanat, amikor arra gonsoltam, hogy kellene egy kicsit sétálni ebben a kellemes időben, de végül mindig meggyőztem magam, hogy futva hamarabb érem el az életet jelentő közkutat Rácalmáson. Ez a kút remek helyen van, pont annak a 2 km-es emelkedőnek az aljában, amiről fentebb már írtam. Tehát ittam, majd tovarobogtam, 23 km-nél pedig sétára váltottam, teljesen kifutottam magam. Az endomondo így emlékszik minderre.

Ma pihenő, holnap Mindenfutás Egyeteme, szerdán pedig az utolsó résztávozás.