creative writing statement of purpose personal biography essay examples persuasive essay about cyber bullying brainly graduation thesis template curriculum vitae english erasmus business plan for food truck pdf help with essay writing tips
nov 122012
 

Valahol ott hagytam abba, pont egy héttel ezelőtt, hogy lesz MindenFutás Egyeteme (MFE), meg résztávozás, meg ilyesmi jóságok. És voltak. A MFE-n élőben láthattam-hallhattam Lubics Szilviát, nagyon nagy élmény volt, és két olyan klipet is bemutatott, ami szerintem bárkit képes lenne futásra ösztönözni. Most nem tartott olyan sokáig az esemény, mint az első, mondjuk kevesebb előadó is volt (szám szerint kettő). Így elég korán hazaértem, és még az is megfordult a fejemben, hogy mehetnék futni. 🙂 Végül az immár szokásosnak nevezhető cserével éltem: a szerdára tettem a résztávozást, és a 10km hagytam ki.

Az utolsó résztáv volt az edzéstervben. Hát…nem tudom mit gondoljak. Beszéljenek inkább a számok: 03:26.39    03:29.25    03:32.16    03:35.27    03:41.58     03:43.23. Ez a második és az utolsó előtti táv kivételével a legjobb, amit eddig futottam, mégsem vagyok teljesen elégedett. Nem tudom, hogy egy ilyen edzéstervvel – mégha teljesen átalakított is, mint az enyém – mennyit lehet gyorsulni, de nekem nem tűnik számottevőnek a sebesség különbség, a kezdetihez képest. Kiderül hétvégén a félmaratonon.

Szerdán reggel még úsztam is egy jót a szokásos helyen. Nagyon élveztem, minden tökéletes volt: levegő, víz hőmérséklet, szauna, és még a munkhelyemre is időben beértem. Teljesen frissnek, fittnek éreztem magam úszás után. 37 perc alatt volt meg a 800 m.

Csütörtökre 15 km jelzett az edzésterv, végül 16 lett belőle, amennyire emlékszem jól esett a futás, bár elég lasan mentem.

A pénteki penzumot viszont egészen biztosan nagyon élveztem. Régen futottam már ennyire könnyedén, nem törödve a külvilággal, csak magamra és a gondolataimra figyelve. Szuper volt!

A szombati teljesítést sajnos ki kellett hagynom. Sokáig voltam bent dolgozni, és utána már egyáltalán nem volt kedvem futni menni. Remélem nem gyakran fog rám törni ez az érzés, vagy, ha igen, akkor fejben erősebb leszek. Most nem voltam, viszont legalább kipihentem magam.

Vasárnap a szokásos hosszú futás napja volt, ezúttal 20 km kellett volna megtennem. Azért csak kellett volna, mert 15 km-nél ráébredtem, hogy már nagyon kell WC-re mennem, és mivel ez nagyobb dolog volt annál, mint, amit egy fa mellett állva el lehet intézni, ezért végigszenvedtem a hazáig legrövidebb utat, és így lett öszesen 18 km a táv. Viszont nagyon szép  napos idő volt, amíg tudtam addig élveztem a késő őszi tájat. Ahol csak lehetett a kertek alatt futottam, a néptelen utcák valahogy jobban estek ezen a napon.

Ma meg hétfő van, elkezdődött az edzésterv utolsó hete, meg a lassan szokásossá váló megfázás-szerűség. Nem tudom, hogy mi lesz a héten a futással, keddre és szerdára van betervezve egy-egy 10km, de lehet, hogy dolgoznom kell majd. Ha tudok persze megyek, és még tervezem, hogy írok a hétvége előtt egy összefoglalót az edzésrevről.

Mára viszont ennyi.