nov 192012
 

Egy újabb hülye cím, de ez már lényegében elvárás.

A fő dolog, hogy megvolt az edzéstervből az utolsó hét, és a vizsga, a Balaton Maraton félmaratoni távja. De csak szépen sorjában. Kezdve mindjárt azzal, hogy a múlt héten csak egyszer tudtam hétköznap futni. Ez kedden történt, amikor egy kellemes tempójú 10 km-t mentem a Rákos-patak mellett. Úgy volt, hogy szerdán ismétlek egyet, de sokáig bent kellett maradnom dolgozni. Még jó, hogy reggel leúsztam a szokásos 800 méteremet. Egyre jobban tetszik a Vituki “uszoda”, és már kezdem elhinni, hogy télen sem lesz túl hideg. Csütürtökön céges ivászat volt, immár a szénhidrát töltés jegyében döntöttem magamba a söröket.

Pénteken folytattam a feltöltődést, szintén ivászattal, ezúttal még jobban sikerült, mint előző nap. 🙂 Szombaton már csak két gyógysört kellett magamhoz vennem, hogy teljes legyen a felkészülés.

Vasárnap kellemes őszi időben indultunk Siófokra. Kb. egy órával a rajt előtt érkeztünk meg, már elég sokan voltak. Sikerült viszonylag hamar átöltöznöm, rajtszám átvétellel ezúttal nem kellett bajlódnom, így még egy sétára is futotta az elég kevés vizet tartalmazó Balaton partján.

11-kor elrajtolt a mezőny. Vagyis az első része, mert annyian voltunk, hogy három részletben kellett elindulni, hogy ne zavarjuk egymást a szűkösebb részeken sem. Ez a része jól sikerült a szervezésnek, az egész táv alatt elegendő hely volt a futáshoz. Ami viszont szerint nem volt megfelelő, a frissítő pontok száma. 4, 10, 16 km-nél voltak csak, és az nekem most nagyon kevésnek bizonyult. Az utóbbi időben észrevettem magamon, hogy már 12-15 km-es távokon is nagyon megszomjazom, a hosszabbakról nem is beszélve. És egyre sűrűbben kell innom mondjuk 15 km felett. Szóval nekem kínszenvedés volt a 10-16-ig km-ig. Ráadásul a Balaton partján egy hosszabb füves szakaszon is kellett futni, ami szép vízhólyagot eredményezett a lábamon. Sajnos teljesen aszfalthoz van szoktatva a futószerkezetem.

Persze összességében egy nagyon jó verseny volt, sajnos nem sikerült 1:50 perc alá vinnem a félmaratoni időmet (a hivatalos nettó idő 1:54:33 lett), de ami késik, az majd jövőre megvalósul. Most egyelőre megpróbálkozom a pulzus kontrollos futással, aztán majd kiderül, hogy gyorsabb, kitartóbb leszek-e tőle.

Az edzéstervről amit az elmúlt hat hétben követtem azt tudom mondani, hogy valószínűleg hatékony lett volna, ha nem alakítom át teljesen. Az azért látszik, hogy gyorsultam valamennyit, csak nem bírom tartani 5-6 km-nél tovább a számomra gyors 5 perces tempót. Ennek a fejlesztése az egyik feladat a télre.

Vasárnap a futás után átvettem a Félmaraton Mánia érmemet, amit azzal érdemeltem ki, hogy ebben az évben mind a négy évszakban futottam egy félmaratont. Plusz még kettőt ráadásnak 🙂

Ezzel búcsúzom az idei futószezontól, és köszöntöm a téli alapozást!