nov 232012
 

Új élményeim vannak. Igazából, ha egészen pontosan akarok fogalmazni, márpedig miért ne akarnék, akkor visszatértek a régi élményeim.  Azok, amikor még tavasszal eredmény hajszolás helyett csak a futás öröméért futottam. Aztán belekerültem a “hogyan javítsunk félmaratoni időnkön” spirálba, és bár a legtöbbször élveztem a futást, azért a flow élmény csak nagyon ritkán volt meg. Most a héten egymás után kétszer is.

Ehhez csak annyi kellett, hogy ne hajszoljam az időt – hanem keressek valami mást, amit hajszolhatok. 🙂 Ez lett a pulzus. Elég sokat olvastam mostanában a pulzuskontrollos futásról, és gondoltam a téli időszak pont alkalmas arra, hogy kipróbáljam. Azért is jó, mert – főleg az elején – még elég lassú tempó társul az alacsony pulzushoz (annyira, hogy, ha a helyzet megkívánja, akkor akár bele is kell gyalogolni), és a téli hideg időszaknak amúgy sem a rohanásról kell szólnia. Előbb-utóbb persze gyorsul is az ember, de akkor lehet lejjebb vinni a pulzust. És ezzel a módszerrel lehet még több állóképességet szerezni, és gyorsulni is. Hát nem nagyszerű?  Egyébként itt egy nagyon jó cikk a pulzustartományok meghatározásához. Érdemes elolvasni az első két részét is.

Hát így futottam én kedden meg szerdán egy-egy 10 km-t. A pulzust próbáltam 140-150 között tartani, ez többé-kevésbé sikerült csak. Második alkalomra már inkább többé, de még mindig a 140 volt közelebb az átlag. Hétvégén két 15 km-rel tervezem folytatni a dolgot, kiderül, hogy Rácalmás dimbes-dombos vidékein mit mutat a pulzusmérő.

Ja találtam egy nagyszerű oldalt, ahol nyomon lehet követni a napi kalória felhasználást az étkezés és a sportolás függvényében. Kitettem ide oldalra is, mert annyira jó.

Most pedig megyek kettlebelre, aztán dolgozni, majd haza, Rácalmásra. Éljen soká a péntek!