2012 december » Keratomié
dec 312012
 

Megvolt az év utolsó futása, folyamatban az év utolsó bejegyzése.

Egy rövid számadás a 2012-es évről a következő karakterekben kerül rögzítésre virtuális formában.

Ez az év sok újat hozott nekem, hogy csak a leglényegesebbet említsem: elkezdtem komolya(bba)n futni. Egészen pontosan 2012. 02. 25-én indultam neki. Lássuk a számokat:

– összesen hivatalos eseményen 6 félmaratont futottam
– a legrosszabb hivatalos félmaratoni időm 2:09:24 a Délibáb félmaratonon, a legjobb 1:51:56 a Nike Budapest félmaratonon
– 2 cipőt használtam idén, a Nike Xcelerate-t, amelybe 930,75 km-t tettem, illetve a Nike Pegasus 28-at, ami jelenleg 1293,2 km-en áll
– a leghosszabb táv amit futottam 30 km volt, 2:59:53 alatt
– körbefutottam a Velencei-tavat 2:52:33 idő alatt
– összesen 2224 km-t futottam idén, a legjobb hónap a december volt 312 km-rel.

Hát ennyi. Hogy jövőre mit tervezek? Sok félmaratont, minél több hosszú futást, maratont, ilyesmiket. Már elkezdtem írogatni a rendezvényeket, ahova szeretnék menni, remélem mindre jut majd időm. Töltöttem fel pár képet a facebook profilomba.

A sportban további tervek az úszás folytatása, biciklizés elkezdése. A kettlebelt januártól nyomom tovább, ahogy a fegyencedzést is. Jól jönnek majd az elégetett plusz kalóriák amikor beírom majd őket a kaloriabazis.hu-naplójába.

Az életem más területéről, munkáról, hobbiról annyit tudok feljegyezni, hogy minden jól alakult, van egy nagyon jó munkahelyem, jó körülményekkel és csapattal. Sokat fejlődtem a Java-ban, de még többet szeretnék. A másik nagy hobbim, a gitározás most az elmúlt egy-két hónapban kicsit háttérbe szorult, de semmiképpen sem véglegesen, a jövőben szeretnék többet foglalkozni a húrok pengetésével.

Jövőre beindítanám az angol tanulás projektet is, a cél a középfok teteje minimum.

És persze bulik is néha, hiszen még csak harminc éves leszek 🙂

Akkor hát búcsúzom az óévtől, üdvözlöm az újévet, vagyis: BUÉK!

dec 312012
 

Kicsit meghúztam az év utolsó hetét futás (meg persze kaja) szempontjából. Minden nap voltam futni, és minden nap úgy indultam neki, hogy csak egy rövid 10 km-t megyek, de minden nap vitt tovább a lábam. 16 és 25 km között nyomtam, ami 123 km-es hetet jelentett, ami abszolút rekord a részemről. A tempó persze nem volt nagy 6-7 perces ezrek, és így kellemes. Nagyon tudom élvezni a napsütést ebben az iramban, még akkor is, ha mínusz 5-6 fok “tombol” éppen.

Tettem új elemet a pulzusmérőm mellkaspántjába (ha így hívják egyáltalán), most már mintha a valósághoz közelibb értékeket mérne, de valami még mindig nem az igazi. Vagy tényleg képes vagyok 6:30-as ezret futni 130-as pulzussal. Ebben az esetben juhé.

Szóval keresztül-kasul futottam Rácalmást, Kulcsot és környéküket, és jó volt. Itt lejjebb látható, hogy mennyire:

2012.12.25.

2012.12.26.

2012.12.27.

2012.12.28.

2012.12.29.

2012.12.30.

Ma pedig nemsokára egy 14km-es örömfutás lesz Agárdon, Pezsgőfutás néven. Jónak ígérkezik!

dec 242012
 

A címet nem is ragoznám túl, minden benne van. Ma december 24-e van, és futottam. Erről viszont írok lejjebb pár szót. 🙂

A múlt hét hétfőn még volt esély arra, szerdán tudok úszni meg futni, csak enyhüljenek a nátha tünetei. Mivel az enyhülés nem következett be, ezért szerdán nem sportoltam semmit. Csütörtökön ugye a céges karácsony volt, ami egészen jól sikerült, valami hajnali négy körül mentem haza. Így esett, hogy Rácalmásra csak késő délután jutottam el, egyébként remek kis köd volt a 6-os főúton. Nem készültem futásra aznap, de nem bírtam tovább a futásmegvonást, pont volt annyi időm, amibe egy 10 km-es táv belefért. Így – még kicsit náthásan, de nagy futókedvvel – nekiindultam a rácalmási utcáknak. Jól is esett a szaladgálás, nem éreztem a megfázás tüneteit. Próbáltam tartani a 140-150 közötti pulzus tartományt, de a mérő eszközöm még mindig vagy túl érzékeny a hidegre, vagy merül az elem vagy más baja van, de a szokásos tüneteket produkálta, röviden nem mért (látszólag) pontosan. Mindegy, nem mentem gyorsan, élveztem, hogy futhatok.

Szombaton nagyon szép napos időre virradtunk, itt Rácalmáson, semmi szél, kellemes mínusz 3-5 fok. Kell ennél jobb téli idő a futáshoz? Ugye nem. Mivel az előző eresztésből maradt hó/jég elolvadt és felszáradt, viszont már egy ideje fagyott gondoltam jó kis út lehet a szántóföldön keresztül Kulcs felé. Jó is volt. A földút teljesen futható volt, így meg is tettem két kört. A második körben ezúttal visszafele futottam meg a Kulcsot Rácalmással összekötő, az üdülőövezetben haladó utat, egyhangúság ellen gondoltam remek lesz. A változatosság élményét csak kis mértékben rontotta, hogy így felfelé kellett megtennem egy viszonylag hosszú és meredek emelkedőt Kulcson. Itt valószínűleg kicsúsztam a meghatározott pulzus tartományból, bár az óra nem ezt mutatta. Mondtam már, hogy valami gond van vele? 🙂 Összességében minden nagyon rendben ezzel a futással, úgy éreztem a világból ki tudnék futni.

Vasárnap már nyoma sem a volt a szombati napsütésnek, ellenben esett a hó (és meg is maradt), illetve minimálisan fújt a szél. Viszont be volt tervezve erre a napra egy félmaratoni táv. Gondoltam, ha már nincs futószezon, rendezek magamnak egy félmaratoni “versenyt”. Jó kis móka volt, csináltam frissítőpontot, amit Anyu prezentált minden 7-ik km végén. Volt meleg tea, banán és mandarin. Három 7 km-es kört mentem, sokat segített, hogy minden karika végén elfogyasztottam némi meleg italt és gyümölcsöt.  Két óra 20 perc lett a vége, a tempót kellemesnek mondanám, ha az időjárás nem lett volna olyan zord. Így viszont megint hős lehettem kicsit ( 🙂 ), és persze reménykedhettem, hogy nem fázok meg (még jobban).

Mára kiderült, hogy sikerült nem rontani az egészségi állapotomon. Nem terveztem futást a mai napra, de úgy alakult, hogy megint volt egy kis időm, és már mentem is. Szentestéhez képest elég sokan voltak az utcán, bár futóval nem találkoztam. Mindenesetre jól éreztem magam végig a 10 km-en. Ez volt az én karácsonyi ajándékom magamnak. Végül is tök jó, mert azt kaptam, amit most a legjobban szeretek.

Kívánom, hogy mindenki azt kapja, amit szeret(ne)! Még egyszer Boldog Karácsonyt!

dec 172012
 

Ezt az utat jártam be az előző feljegyzés óta. Voltam szerdán úszni a szokásos helyen, ami most a szokásosnál kicsit rosszabb volt. Nem elég, hogy keményen mínusz fokok voltak, a víz sem volt túl meleg, és mindennek a tetejébe még nagyon nagy szél fújt. Ez így együtt már kicsit soknak tűnt, de azért lenyomtam a 800 méteremet. Viszont most a szaunában töltött több, mint 10 perc sem tudott felfűteni, még zuhanyzás közben is fáztam. Sejtettem is, hogy lesz itt valami meglepi pár napon belül.

Pénteken futottam legközelebb, mert szerdán inkább bent maradtam dolgozni, hátha elég lesz ez a kis idő a szervezetemnek a regenerálódáshoz, csütörtökön pedig céges buli volt. Mind a kettő (buli, regenerálódás) látszólag jól sikerült, ennek örömére pénteken a sötétben indultam el a Rácalmás-Kulcs-Rácalmás körre futni. Ez azért is volt nagyszerű ötlet, mert az odafele út egy szántóföldön vezet keresztül, természetesen világítás nélkül, a visszafele út pedig javarészt egy üdülőövezetben kanyarog, szintén mesterséges fényforrások teljes hiányában. Ráadásul ekkor még volt hó meg jég rendesen az “utakon”. Mondjuk ennek később csak örültem, mert így legalább nem sárban kellett futnom. Vittem magammal egy fejlámpát is, gondoltam, ha ilyenem van nem tötöm ki a nyakamat. Végül szépen végigcsúszkáltam/futottam két (!) kört. Nem mondom, hogy nem volt már jobb futásom is, de kétségkívül hősnek éreztem magam utána. A pulzusmérőm persze most is össze-vissza mutatott mindenfélét, most már meg kellene nézetnem valakivel, hogy mi baja lehet. Kizárt, hogy a hideg ennyire megviselje. Lehet, hogy merül az elem a mellpántban.

Szombaton igazi “ki ne mozdulj a fűtött lakásból” idő volt: esett az eső, fújt a szél, nulla fok környékén állt a hőmérő. Épeszű ember ilyen olvas, gitározik vagy programozik otthon, a többiek meg futni mennek. Azért gyorsan beszereztem a Decathlonban egy esőtől és széltől védő dzsekit, kicsit javítva az esélyeimet. Csodálkozva tapasztaltam, hogy nem árulnak olyan férfi futófelsőt, aminek lenne kapucnia. Pedig az eső tud esni fentről lefelé is, és akkor tök jó lenne, ha egy vízhatlan réteg védené a fejünket, vagy a fejünket melegítő sapkát. De nem. Maradt az immár szokásosnak mondható három réteg, kiegészítve a dzsekivel. Az első kört az előző napi útvonalon tettem meg, gondoltam, ha ment sötétben, akkor menni fog világosban is. Hát nem. Sokkal jobban csúszott, az út egy része most már tényleg korcsolyázásra hasonlított, pedig azt nem is tudok. Ezért a következő körre már a Rácalmást Kulcscsal összekötő aszfaltos úton indítottam, bízva abban, hogy nem fog senki elütni. Eddig még sosem futottam itt, pont azért mert tartottam a járművektől, akik viszont nem tartottak semmilyen sebességkorlátozást ezen az eldugott útszakaszon. Plusz jár ott busz is. Végül is nem lett semmi baj, élveztem a futás egy jó részét, kivételt csak a nagyon szeles helyek jelentettek.  Amikor éppen vadul tépte a szél a szuper kis új dzsekimet, azért megfordult a fejemben, hogy ezt azért nem lehet büntetlenül elviseltetni sokáig egy élő szervezettel, amilyen mondjuk én is vagyok. Azért csak ráfordultam a harmadik körre, mert hős is vagyok.

Vasárnap reggelre konkrétan néma, köhögős, orrfújós hős lettem. Ki is kellett hagynom a futást, pedig végre a szél sem fújt, meg az eső sem esett. Nem tudom, hogy mi lett volna a jobb: abbahagyni két kör után, és akkor lehet, hogy nem fázom meg, és tudtam volna tegnap is, ma is futni, vagy rendben van ez így, most kihagyok pár napot, aztán mehet minden tovább. Örök rejtély marad.

Mindenesetre ma, hogy nem futottam, csináltam hagymalevest, ami szerintem elég jól sikerült, annak ellenére is, hogy kicsit talán sok borsot tettem bele. Mostanában próbálkozok egyszerűbb ételek kivitelezésével. Ilyen volt a hétvégén a brokkolis csirke, ami főtt brokkoli összepépesítve grillezett csirkemellel összekeverve. Kevés só, bors. Szerintem ízletes, és laktató.

Ez azért is jó, mert ezekben kevesebb kalória van, mint mondjuk a sajban vagy az olajos magvakban, vagy a kolbászban, amit eddig ettem hétvégenként. És mindezt a kalóriabázsiról tudom 🙂 Sikerült is 65 kg-ig letornáznom a súlyomat. Így kell nem feltűnően reklámozni valamit. 🙂

A folytatás pedig: holnap kis sörözés a volt kollégákkal, csütörtökön céges karácsonyi buli, pénteken pedig irány Rácalmás, hogy aztán majd csak 2013-ban lássam viszont a Budapestet. A szerdám még ezek szerint szabad. Ha múlik a nátha lesz futás is. Esetleg úszás is. Múlj!

dec 112012
 

De előtte még futottam kettőt. Egyet mindjárt szerdán este. Itt most hanyagoltam kicsit a pulzus kontrollt, kíváncsi voltam, hogy megy-e még a gyors(abb) futás. Kicsit döcögősen, de ment. Persze nem akartam nagyon kapkodni a levegőt, nehogy megfázzak, így is éreztem a végére a torkomat. Ez a nap nagyon jó volt sport szempontjából: reggel úsztam egy jót, este futottam egy jót, így kell keretbe tenni a napot. Most kicsit hidegebb volt a víz a szokásosnál a Vitukiban, de még így is élvezetes volt az úszás (mármint csak én nevezem úszásnak, amit csinálok, igazából küzdelem a vízben az életemért, miközben valahogy eljutok a medence egyik végéből a másikig).

Csütörtökön esett egy nagyobb adag hó, csúszóssá váltak az utak, a szerelőnél lévő autóm pedig jól felbosszantott, mert nem készült el alkatrész hiány miatt időre. Semmi jóval nem kecsegtettek a szervízben, azt mondták, hogy, ha nem találnak pénteken sem alkatrészt, akkor már csak hétfőn folytatódik a keresés, én pedig autó nélkül maradok a hétvégére. Pedig volt programom bőven: velencei-tavi tókör, Suhanj! összegyűlt adományok leadása, és italozás, hogy csak a legfontosabbakat említsem. A bosszúságra pedig a legjobb egy kis futás. Mivel éppen december 6-a volt felvettem a Mikulás sapkámat, és abban robogtam, immár figyelve a pulzusra. Volt olyan futó még a Rákos-patak partján, aki komolyan vette a napot, és teljes Mikulás ruhában futott, kaptam is tőle egy szaloncukrot.

Végül péntekre kész lett az autó, és kis késéssel el tudtam indulni Rácalmásra. Este megvolt az italozás is. Szombaton is megvolt. Vasárnap pedig indultam a Velencei-tóhoz.

Kissé hideg volt reggel és erősen fújt a szél. Ez persze nem tántoríthatott el a futástól. Persze ide is késve indultam, és Agárdra érve kicsit el is tévedtem (valamiért mindenki a parkolót parkerdőnek értette, akitől útbaigazítást kértem :)), de végül sikeresen megérkeztem a helyszínre a kezdés előtt kb. 20 perccel. Leadtam a frissítéshez a hozzájárulásomat, majd bemelegítés következett. Ez abból állt, hogy ugráltam folyamatosan, hogy meg ne fagyjak. 10:00 órakkor megvolt a rajt. Ezúttal tényleg laza örömfutásban volt részem, még a füllhallgatót sem vettem elő, csak mentem, amerre a többiek is. Kellemes 6 perces ezrekkel futottunk, egyáltalán nem éreztem megerőltetőnek. Bár hideg volt, és a szél is fújt, de  a nap sütött, és így nagyon kellemesnek érződött az idő futás közben. Három órán belül megvolt a kicsit több, mint 28 km. Nagyon jól éreztem magam, biztos, hogy megyek a következő tókerülésre is. A pulzusomra itt nem figyeltem, de 150-es átlagot mért az óra, ami szerintem nem mér jól. Erre ma is szolgáltatott bizonyítékot, amikor a szokásos 10 km-es Rákos-patak parti futkározást csináltam. Kilométereken keresztül 136-ot mutatott, majd egyszer csak felugrott 213(!)-ra, aztán vissza. Szerintem a 136 sem volt jó érték, többnek éreztem. A másik véglet meg abszolút fals, igazából sosem volt még ennyi a pulzusom, még nyáron, a nagy melegben sem. Szóval a hideg nem tesz jót a mérőnek.

Holnap megpróbálok belőle újra értelmes értéket kicsikarni. Reggel persze lesz szerdai úszás is. Kettlebelre idén már nem megyek, majd jövő januárban kezdem újra. Ezen a héten még lesz egy céges ivászat, pénteken szabi, valószínűleg akkor lesz időm újra futni,lesz majd nyoma annak is. Ennél több lesz már nem nagyon fér el egy mondatban.