dec 112012
 

De előtte még futottam kettőt. Egyet mindjárt szerdán este. Itt most hanyagoltam kicsit a pulzus kontrollt, kíváncsi voltam, hogy megy-e még a gyors(abb) futás. Kicsit döcögősen, de ment. Persze nem akartam nagyon kapkodni a levegőt, nehogy megfázzak, így is éreztem a végére a torkomat. Ez a nap nagyon jó volt sport szempontjából: reggel úsztam egy jót, este futottam egy jót, így kell keretbe tenni a napot. Most kicsit hidegebb volt a víz a szokásosnál a Vitukiban, de még így is élvezetes volt az úszás (mármint csak én nevezem úszásnak, amit csinálok, igazából küzdelem a vízben az életemért, miközben valahogy eljutok a medence egyik végéből a másikig).

Csütörtökön esett egy nagyobb adag hó, csúszóssá váltak az utak, a szerelőnél lévő autóm pedig jól felbosszantott, mert nem készült el alkatrész hiány miatt időre. Semmi jóval nem kecsegtettek a szervízben, azt mondták, hogy, ha nem találnak pénteken sem alkatrészt, akkor már csak hétfőn folytatódik a keresés, én pedig autó nélkül maradok a hétvégére. Pedig volt programom bőven: velencei-tavi tókör, Suhanj! összegyűlt adományok leadása, és italozás, hogy csak a legfontosabbakat említsem. A bosszúságra pedig a legjobb egy kis futás. Mivel éppen december 6-a volt felvettem a Mikulás sapkámat, és abban robogtam, immár figyelve a pulzusra. Volt olyan futó még a Rákos-patak partján, aki komolyan vette a napot, és teljes Mikulás ruhában futott, kaptam is tőle egy szaloncukrot.

Végül péntekre kész lett az autó, és kis késéssel el tudtam indulni Rácalmásra. Este megvolt az italozás is. Szombaton is megvolt. Vasárnap pedig indultam a Velencei-tóhoz.

Kissé hideg volt reggel és erősen fújt a szél. Ez persze nem tántoríthatott el a futástól. Persze ide is késve indultam, és Agárdra érve kicsit el is tévedtem (valamiért mindenki a parkolót parkerdőnek értette, akitől útbaigazítást kértem :)), de végül sikeresen megérkeztem a helyszínre a kezdés előtt kb. 20 perccel. Leadtam a frissítéshez a hozzájárulásomat, majd bemelegítés következett. Ez abból állt, hogy ugráltam folyamatosan, hogy meg ne fagyjak. 10:00 órakkor megvolt a rajt. Ezúttal tényleg laza örömfutásban volt részem, még a füllhallgatót sem vettem elő, csak mentem, amerre a többiek is. Kellemes 6 perces ezrekkel futottunk, egyáltalán nem éreztem megerőltetőnek. Bár hideg volt, és a szél is fújt, de  a nap sütött, és így nagyon kellemesnek érződött az idő futás közben. Három órán belül megvolt a kicsit több, mint 28 km. Nagyon jól éreztem magam, biztos, hogy megyek a következő tókerülésre is. A pulzusomra itt nem figyeltem, de 150-es átlagot mért az óra, ami szerintem nem mér jól. Erre ma is szolgáltatott bizonyítékot, amikor a szokásos 10 km-es Rákos-patak parti futkározást csináltam. Kilométereken keresztül 136-ot mutatott, majd egyszer csak felugrott 213(!)-ra, aztán vissza. Szerintem a 136 sem volt jó érték, többnek éreztem. A másik véglet meg abszolút fals, igazából sosem volt még ennyi a pulzusom, még nyáron, a nagy melegben sem. Szóval a hideg nem tesz jót a mérőnek.

Holnap megpróbálok belőle újra értelmes értéket kicsikarni. Reggel persze lesz szerdai úszás is. Kettlebelre idén már nem megyek, majd jövő januárban kezdem újra. Ezen a héten még lesz egy céges ivászat, pénteken szabi, valószínűleg akkor lesz időm újra futni,lesz majd nyoma annak is. Ennél több lesz már nem nagyon fér el egy mondatban.