dec 172012
 

Ezt az utat jártam be az előző feljegyzés óta. Voltam szerdán úszni a szokásos helyen, ami most a szokásosnál kicsit rosszabb volt. Nem elég, hogy keményen mínusz fokok voltak, a víz sem volt túl meleg, és mindennek a tetejébe még nagyon nagy szél fújt. Ez így együtt már kicsit soknak tűnt, de azért lenyomtam a 800 méteremet. Viszont most a szaunában töltött több, mint 10 perc sem tudott felfűteni, még zuhanyzás közben is fáztam. Sejtettem is, hogy lesz itt valami meglepi pár napon belül.

Pénteken futottam legközelebb, mert szerdán inkább bent maradtam dolgozni, hátha elég lesz ez a kis idő a szervezetemnek a regenerálódáshoz, csütörtökön pedig céges buli volt. Mind a kettő (buli, regenerálódás) látszólag jól sikerült, ennek örömére pénteken a sötétben indultam el a Rácalmás-Kulcs-Rácalmás körre futni. Ez azért is volt nagyszerű ötlet, mert az odafele út egy szántóföldön vezet keresztül, természetesen világítás nélkül, a visszafele út pedig javarészt egy üdülőövezetben kanyarog, szintén mesterséges fényforrások teljes hiányában. Ráadásul ekkor még volt hó meg jég rendesen az “utakon”. Mondjuk ennek később csak örültem, mert így legalább nem sárban kellett futnom. Vittem magammal egy fejlámpát is, gondoltam, ha ilyenem van nem tötöm ki a nyakamat. Végül szépen végigcsúszkáltam/futottam két (!) kört. Nem mondom, hogy nem volt már jobb futásom is, de kétségkívül hősnek éreztem magam utána. A pulzusmérőm persze most is össze-vissza mutatott mindenfélét, most már meg kellene nézetnem valakivel, hogy mi baja lehet. Kizárt, hogy a hideg ennyire megviselje. Lehet, hogy merül az elem a mellpántban.

Szombaton igazi “ki ne mozdulj a fűtött lakásból” idő volt: esett az eső, fújt a szél, nulla fok környékén állt a hőmérő. Épeszű ember ilyen olvas, gitározik vagy programozik otthon, a többiek meg futni mennek. Azért gyorsan beszereztem a Decathlonban egy esőtől és széltől védő dzsekit, kicsit javítva az esélyeimet. Csodálkozva tapasztaltam, hogy nem árulnak olyan férfi futófelsőt, aminek lenne kapucnia. Pedig az eső tud esni fentről lefelé is, és akkor tök jó lenne, ha egy vízhatlan réteg védené a fejünket, vagy a fejünket melegítő sapkát. De nem. Maradt az immár szokásosnak mondható három réteg, kiegészítve a dzsekivel. Az első kört az előző napi útvonalon tettem meg, gondoltam, ha ment sötétben, akkor menni fog világosban is. Hát nem. Sokkal jobban csúszott, az út egy része most már tényleg korcsolyázásra hasonlított, pedig azt nem is tudok. Ezért a következő körre már a Rácalmást Kulcscsal összekötő aszfaltos úton indítottam, bízva abban, hogy nem fog senki elütni. Eddig még sosem futottam itt, pont azért mert tartottam a járművektől, akik viszont nem tartottak semmilyen sebességkorlátozást ezen az eldugott útszakaszon. Plusz jár ott busz is. Végül is nem lett semmi baj, élveztem a futás egy jó részét, kivételt csak a nagyon szeles helyek jelentettek.  Amikor éppen vadul tépte a szél a szuper kis új dzsekimet, azért megfordult a fejemben, hogy ezt azért nem lehet büntetlenül elviseltetni sokáig egy élő szervezettel, amilyen mondjuk én is vagyok. Azért csak ráfordultam a harmadik körre, mert hős is vagyok.

Vasárnap reggelre konkrétan néma, köhögős, orrfújós hős lettem. Ki is kellett hagynom a futást, pedig végre a szél sem fújt, meg az eső sem esett. Nem tudom, hogy mi lett volna a jobb: abbahagyni két kör után, és akkor lehet, hogy nem fázom meg, és tudtam volna tegnap is, ma is futni, vagy rendben van ez így, most kihagyok pár napot, aztán mehet minden tovább. Örök rejtély marad.

Mindenesetre ma, hogy nem futottam, csináltam hagymalevest, ami szerintem elég jól sikerült, annak ellenére is, hogy kicsit talán sok borsot tettem bele. Mostanában próbálkozok egyszerűbb ételek kivitelezésével. Ilyen volt a hétvégén a brokkolis csirke, ami főtt brokkoli összepépesítve grillezett csirkemellel összekeverve. Kevés só, bors. Szerintem ízletes, és laktató.

Ez azért is jó, mert ezekben kevesebb kalória van, mint mondjuk a sajban vagy az olajos magvakban, vagy a kolbászban, amit eddig ettem hétvégenként. És mindezt a kalóriabázsiról tudom 🙂 Sikerült is 65 kg-ig letornáznom a súlyomat. Így kell nem feltűnően reklámozni valamit. 🙂

A folytatás pedig: holnap kis sörözés a volt kollégákkal, csütörtökön céges karácsonyi buli, pénteken pedig irány Rácalmás, hogy aztán majd csak 2013-ban lássam viszont a Budapestet. A szerdám még ezek szerint szabad. Ha múlik a nátha lesz futás is. Esetleg úszás is. Múlj!