jan 282013
 

A hétvégén két nagyot is futottam. A szombati egészen jólesett, a vasárnapinak meg a fele esett jól.

Pénteken végre hazamentem Rácalmásra, a síelés miatt az előző hétvégén nem tudtam menni. Este volt egy kis iddogálás is, persze csak szolidan, pihenni kellett még az előző hetet. Szombaton gondoltam elnézek a Rácalmás-Dunaújváros-Rácalmás körömre, amit még az előző itt töltött hétvégén dolgoztam ki. Erre a kis 18 km-es futóútra kezdek úgy tekinteni, mint a Rákos-patak partjára, csak egyrészt ez a Duna mellett megy, másrészt meg hosszabb 8 km-rel. De mire jó a hétvége, ha nem a hosszabb futásokra? Naugye. Egy kis módosítást azonban kénytelen voltam beiktatni szombaton, mert volt egy apró dolgom Dunaújvárosban, ahova nem kellett nagyon kiöltözni, és akkor már gondoltam miért ne kötném össze a kellemeset a hasznossal, és elintéztem futás közben. Így valamivel több, mint 20 km sikerült mennem, a szokásos, utolsó két km-en található emelkedő mellett megmásztam egy kb 3-szor meredekebb másikat, a könnyem is kicsordult, mire felértem, de utána persze hősnek éreztem magam. 🙂 Pulzust nem mertem nézni.

Vasárnap Yours Truly futás volt, ennek lényege, hogy kell valamennyit futni (jellemzően 50 vagy 25 km-t, de lehet kevesebbet vagy többet is), majd bevallásos alapon beküldeni az eredményt, és abból majd lesz eredménylista (ugye, ugye: eredményből eredménylista). Életemben először én is futottam ilyet, méghozzá 25 km-t. Nem mondanám, hogy jól ment. Sőt, az első fele nagyon szenvedős volt, valószínűleg még bennem volt az előző napi adag. (Bár szerintem azért bírnom kellene két nap egymás után 20-25 km körüli távot.), Kb.: a fordulótól viszont ismét tudtam vigyorogni, és élvezni a futást. Összességében végül is jó kis szaladgálás volt, és teljesítettem 2:42:28 alatt a 25km-t.

Az új cipő: szombaton felemás érzéseim voltak, bár lehet, hogy csak beképzeltem, de kicsit mintha nagy lett volna. Aztán vasárnap befűztem a legfelső lehetséges helyen is (furat?, luk?, fűzőhely? nem tudom, mi a pontos neve), így már pont passzentos volt, csak kicsit gondolkodtam azon, hogy nyárra azért egy fél számmal kisebb cipőt veszek. Mindenesetre (nem mintha ez egyébként szempont lenne szerintem egy futócipőnél), baromi jól néz ki. 🙂

Tegnap megnéztem a Hosszútávfutó magányossága című filmet, ami nem volt rossz, de a címét leszámítva nem sok köze van a futáshoz. Jó, van benne egy futóverseny, meg néhány jelenet a felkészülésről. Kiolvastam viszont a a Miről beszélek, amikor a futásról beszélek címet viselő könyvet, és nagyon tetszett.

Ma menni akartam futni, de sajnos a térdem közbeszólt. Kicsit új az érzés, mert ennek olyan sérülés szaga van, pedig eddig azt hittem, hogy én nem tudok megsérülni. Egy világ dőlt össze bennem. 🙁 Nade komolyan, ma pihentetnem kell a térdem, hogy ne fájjon. Öregszem, vagy mifene? Azért jó lenne, ha holnapra összekapná magát. Egyébként utánaéztem a neten, hogy mi lehet ez, és arra jutottam többek között ennek, meg ennek alapján, hogy a “futótérd” nevű, nem halálos, de igen kellemetlen sérülést szedtem össze. Gondolkodtam rajta, hogy miként történhetett, és először hajlottam arra, hogy túl sokat futottam a régi cipőimben, de aztán olvastam, hogy a síelés is kiválthatja, így mindjárt megvolt a bűnbak. Tehát ma pihenek, holnap, ha nem fáj nagyon futok. Mondjuk azt írják, hogy akár 3-4 hetet is ki kell hagyni, de nekem annyi időm (és türelmem) nincs. Úgyhogy ráolvasással (is) próbálkozok: gyógyulj! Működj!

Itt a vége, fuss el véle…