personal statement for studying mental health nursing rosa park essay phd thesis in analytical chemistry how to write job application letter format how to write sat essay 2019 fiction mystery essay ideas
febr 182013
 

Kicsit úgy érzem magam, mint tavaly november környékén. Akkor volt az, hogy futottam egyet, és azon melegében (igazából hidegében) meg is fáztam. Most éppen azon gondolkodtam valamelyik alkalommal, hogy milyen szépen hozzászokott a torkom a hideg levegőhöz, aztán tessék. Kicsit mentem csak gyorsabban a téli kocogós tempónál szombaton, és máris itt a baj. Azért remélem, hogy olyan gyorsan is fog múlni, mint a tavalyi meghűlések.

Szombaton tehát mentem 17 km-t, aminek az első fele lassú kocogás volt (egy barátommal futottam nagyon jóleső, beszélgetős tempóban). Az idő szép volt, a hangulat remek. A maradék hetest pedig kicsit meghúztam – na nem nagyon, a 6 perc körüli tempók csak annak fényében számítanak “meghúzásnak”, amit télen futásnak nevezek. De azért jó volt látni, hogy megy a dolog 6 percen belül is. Öröm lesz majd innen 5 perces ezrek közelébe gyorsulni. 🙂 Végül is a megfázásért ezt a szaladgálást, és a csütörtöki hideg tárgyalóban ülést tettem felelőssé. Csütörtökön nagyon fáztam már a munkahelyi megbeszélések alatt is, és ez nem múlt a céges sörözésre sem, így papírkutya lettem, és már 22 óra előtt leléptem az ivászatról. Remélem azért a legközelebbi alkalommal hosszabban ízlelgethetem majd az alkohol tartalmú folyadékokat.

Vasárnap, annak ellenére, hogy éreztem már a náthát lefutottam a szokásos duna-parti körömet. Jól tettem, mert szép idő volt, sok futótárssal találkoztam, úgy látszik a tavaszias idő (mondjuk téliesen hideggel, mert olyan 1 fok körül volt a hőmérséklet…) kivitte az embereket a szabadba. És a szél sem fújta az arcomba a jeges hópihéket. Kényelmesen végre is hajtottam a feladatot. Ez a hét tehát még bizonytalan futás szempontjából, remélem holnap már tudok menni egy kis tízest. Meg szerdán. Meg csütörtökön. Szombaton pedig Négy Évszak Maraton lesz Pusztaszabolcson, a téli 10 km-t lehet most teljesíteni. Esemény tehát van bőven, csak egészség is legyen hozzá. 😀

Kicsit más téma: rátaláltam otthon, Rácalmáson egy csoda konyhai eszlözre: az aprítógépre. Ezzel a nagyszerű szerkezettel mindenféle gyümölcsöt és zöldséget össze lehet aprítani (mint a neve is mutatja…). A jó benne, hogy nem olyan, mint egy gyümölcs centrifuga, hogy a rostok nagy részét kiszűri, hanem itt minden anyag benne marad a végtermékben, az összemixelt gyümölcsök (és zöldésgek) íze pedig valami fenomenálisan jó. És laktató. Szóval ilyeneket eszek mostanában hétvégenként.

Folyt. köv., ha múlik a nátha.

Sorry, the comment form is closed at this time.