febr 262013
 

Bizony, már egy éve, hogy tervszerűen futok. Tavaly február 25-én határoztam el, hogy lefutom a félmaratont, az akkor legközelebbi budapesti rendezvényen, a Vivicittán. Lefutottam, és annyira jó volt, hogy nem tudtam abbahagyni (mármint a futást). Azért nem úgy, mint Forrest Gump, de nyomtam én is a kis kilométereimet. Élveztem, és élvezem még most is. Már leírtam nagy vonalakban, hogy idénre mik a tervek, ennek megfelelően el is hagyom a téli alapozó futásokat, és nekikezdek az (edzés)terv szerintieknek. Még nincs konkrét edzéstervem, de már körvonalazódik, a héten pedig véglegessé is fog válni. Ennyit a jövőről.

Sajnos a múltról, főleg a múlt hétről sok mindent nem tudok írni futás szempontjából. Nem futottam csak szombaton és vasárnap, mert valami betegségszerű dolog volt rajtam egész héten. Nem bántam nagyon, mert a térdemre ráfért a pihenés. Szombaton pedig Pusztaszabolcson futottam a Négy Évszak Maraton téli adagját. Kellemes kocogós mozgás volt, nem fáradtam el, a térdem sem fájdult meg, a futás második felére az eső is elállt. Jó volt futni, ez a lényeg! Vasárnap a februári Yours Truly volt, megint nyomtam egy 25-ös karikát, és nem esett rosszul. Viszont kiderült, hogy a térdemnek az emelkedők és a lejtők váltakozása tesz rosszat, mert hétfőn eléggé kellemetlen érzéseket tudott produkálni a duna-parti kör után. Ma reggel azért futottam egy tízest a Rákos-patak mentén, és most minden rendben volt (van). Nagyon szép kora tavaszi idő volt reggel, remélem holnap az úszás alatt is hasonlóban lesz részem. Csütörtök reggelre van még egy Rákos-patak kör betervezve, aztán jöhetnek a hétvégi hosszúk. A jövő héttől meg az edzésterv.

De ne szaladjuk ennyire előre! 🙂

Kezdetnek például egy alvás is megteszi.

Sorry, the comment form is closed at this time.