Már 262013
 

Egyre inkább olyan leszek, mint az angolok, már ami az időjáráshoz állásomat illeti. Naponta többször megnézem az Időkép és a Köpönyeg előrejelzéseit, bízva abban, hogy végre jön a tavasz. De még nem jön. Olyannyira nem, hogy kint most is esik a jó. Hétvégén pedig már április lesz. Meg húsvét. Meg óra állítás. És sajnos most nem tudok menni a Vissza a jövőbe a futásra.

Egyébként egész jókat futok mostanában, múlt csütörtökön például esőben mentem egy Rákos-patak kört, a Napfordulós Világfutás alkalmából. Hétvégén pedig volt két hosszú menetem Rácalmáson, lényegében ugyan azon az útvonalon szombaton és vasárnap, csak az irány volt ellentétes. Az idő csak szombaton volt kedvező, vasárnap nagyon hideg volt, ami széllel párosítva már egyáltalán nem volt kellemes. De azért én csak futottam, amivel megint emeltem a hősfaktoromat. 🙂

Ez a hét idáig teljesen alkalmatlan volt a futásra, ezért ma reggel kocogtam egy nagyon kényelmes tízest a friss hóban. Érdekes, hogy a hó kevésbé riasztja el a futókat a szabadban mozgástól, mint az eső: ma reggel elég sok sporttárssal volt szerencsém összefutni a patakparton.

Az úszást továbbra is hanyagolom, helyette futok, például holnap reggel is. A térdfájásom szinte teljesen elmúlt, ha végre jobb idő lenne, akkor elkezdhetném rendesen terhelni. A kettlebell még megy, de egyre inkább gondolkodom valami más sportban (is). Hogy miben? Leírom majd, ha biztos lesz. 🙂

Addig is, megyek Rockyt nézni.

Már 202013
 

Évszak szerint mindenképpen, időjárás szerint meg inkább nem, mint igen. Ma például nagyon szép idő volt, de holnapra megint lehűlést és esőt jósol az Időkép. Remélem azért reggel még jó idő lesz, mert futnék egy jót. A múlt héten elég sok munkám volt, így írni sem tudtam, de minjárt felvázolom, hogy miket futottam. Sikerült minden hétköznapi sporttevékenységemet reggelre átteni, így nyugodtan maradhatok este dolgozni, nem megy az edzés rovására. Csak a szerdai úszást cseréltem le a futásra, mert még mindig nincs sok kedvem átszelni a várost azért a kis mozgásért. Viszont nem akarom elhagyni azt sem, csak kicsit szüneteltetem a dolgot.

A legutóbbi írás óta futottam szombaton egy hosszút, vasárnap egy még hosszabbat, szigorúan sík terepen, térdkímélés okán. Már szinte teljesen rendbe jött a térdem, de még nem merem dombra vinni. Viszont jó érezni (aztán látni a számokat), hogy könnyedén tudok futni 6 perces tempó alatt. Még sokat kell gyorsulnom, hogy meglegyen az 5 perc, de idén meglesz. A múlt héten aztán ötször is futottam, sorrendben: kedden, csütörtökön, pénteken, szombaton és vasárnap.  Ezek mellett volt még kettlebel hétfőn és szerdán. Szóval sok munka és sok mozgás volt. A hétközbeni futások a péntekit leszámítva a szokásos Rákos-patak parti körök voltak, szép időben, jó hangulatban, kicsit kevés energiával, mert a hétköznapi evési hajlandóságomat még nem sikerült teljesen visszanyernem. Viszont csütörtökön volt céges sörözés, és azt hiszem az ivási hajlandóságom kezd visszatérni. 🙂 Pénteken a nemzeti ünnep miatt nem kellett menni dolgozni, így aznap indultam haza Rácalmásra. Pont a legnagyobb hóviharok közepette. Végül szerencsésen megérkeztem kis falumba, és egy kis hólapátolást követően futottam egy kellemesnek nem nevezhető tízest a hóban-fagyban-szélben. Azt azért megállapítottam, hogy futva könnyebb volt közlekedni azon a napon, mint autóval.

Hétvégén elég hideg volt, de a nagyobb problémát a teljesen lefagyott utak okozták.  Így lett a szombatra tervezett 15 km-ből 12, az is esve-kelve. Mivel azért napközben a hideg ellenére folyamatosan olvadt is a hó és jég (fene se érti ezt: hőmérő szerint mínusz fokok vannak mégis olvad – bolond világ!), vasárnap már tudtam menni egy rendes Rácalmás-Kulcs-Rácalmás kört. Az útvonal némileg eltért a megszokottól, és távban is kicsit több volt, de legalább tapadt rendesen az út.

Ezen a héten idáig kettőt tudtam menni tegnap és ma, mindkettő kicsit szenvedős, de “lesz ez még jobb is” érzésű kocogás volt. Holnap reggel biztosan lesz még egy torna, akár esik, akár fúj, már csak a Napfordulós Világfutás miatt is.

A mai napon kaptunk engedélyt a munkahelyemen, hogy benevezzünk a K&H Maraton váltóra, lesz céges póló meg minden, nagyon szuper! Úgy néz ki, hogy hárman megyünk, 14 km-eket futunk. Én szeretnék tovább is menni és egyéniben teljesíteni a félmaratoni távot.

Holnap pedig kezdődik a BSI Balaton Szupermaraton, amin nem indulok, de nagyon jó futást kívánok azoknak, akik igen!

U.i.: ja, és megkaptam az állapotfelmérés eredményét, nagyjából minden rendben van…szóval…minden rendben van. 🙂

Már 072013
 

Juhé-juhé. Kezd tavaszodni, lehet felébredni a téli futásokból, és egy kis sebességet összeszedni a szezonra. Persze könnyű azt mondani. Télen elég sokat futottam (december 314 km, január 308 km), viszont nagyon lassan. Egyrészt a torkom nagyon érzékeny, ha elkezdem kapkodni a levegőt, akkor biztosan megfázom, így is elég sok náthám volt ebből kifolyólag. Másrészt még novemberben elkezdtem a pulzuskontrollos futást, amit kisebb-nagyobb eltévelyedésekkel azért csináltam január végéig. A 140 alatti pulzus pedig nálam együtt járt a hét perc körüli tempóval. Aztán ott volt január-februárban a kaloriabazis.hu “tesztelése”: beállítottam célként a 60 kg-ot február 28-ra, és végül is 62-nél lejjebb nem sikerült mennem, azért ez elég sokat kivett belőlem. Főleg a hétköznapok, amikor csak gyümölcsöt ettem, kb 1 kg-ot naponta. Ez főleg mandarin, narancs és alma volt. Hétvégén ehhez még jött valamilyen zölségből (brokkoli, karfiol, kelbimbó, kelkáposzta) és húsból (csirke, pulyka) készített főtt étel, plusz az utóbbi időben a szuper gyümölcs turmixok. Illetve némi sajt és olajos magvak (főleg kesudió). Így elég hullámzó volt volt a súlyom, a hét eleji 66-67 kg-ról péntekre általában 63-64 kg-ra mentem le, de akkor már nagyon éhes voltam. Az utolsó két hetet aztám “meghúztam”, de még így se mentem 62 kg alá. Viszont több tanulságot is sikerült levonnom a dologból.

Például, hogy hétfőtől csütörtökig elvagyok főleg gyümölcsökkel egész nap. Ehhez azért valamit még hozzá fogok venni (valószínűleg visszatérek a hátolt napraforgóra), mert a hétközbeni futásokhoz szükségem lesz energiára. Péntek-szombat-vasárnap pedig mehet a szénhidrát és fehérje töltés ezerrel: sajt, kesudió és hús. Pár héten belül ki fog derülni, hogy ezzel a rendszerrel tudok-e olyan minőségben futni, ahogyan szeretnék. Ha nem, akkor majd emelem a mennyiséget. Mindenesetre most olyan 67 kg-os súlyt céloztam be, aztán meglátjuk. A lényeg, hogy a futás menjen. Szeretnék idén eljutni oda, hogy stabil 1:45-ös félmaratont tudok futni (ez ugye 5 perces ezreket jelent), illetve az októberi maratonon 4 órán belül célba érni (5:40-es ezrek).

Ennek megfelelően el is kezdtem a felkészülést az idei futó szezonra. Néztem edzéstervet, és végül Monspart Sarolta által készített 28 hetes tervet választottam. Azért ezt, mert nagyon tetszett a MindenFutás Egyetemén amit elmondott a mikrociklusokról (figyelem, egy új varázsszó! 🙂 ), másrészt mert április elsején indul, és pont az a két verseny a célverseny benne, amit én is meghatároztam magamnak (Spar Maraton és Nike Félmaraton). Kicsit azért át fogom alakítani, de csak annyira, hogy megemelem a km-ek számát, mert azért a 40-60 km-es heteket szeretném tartani. De ügyelek arra, hogy a terv lényegi részei ne változzanak (mikrociklusok, ugye). Addig is, amíg ez a terv nem lép életbe csináltam magamnak egyet, amivel az a célom, hogy 6 perc/km alá “gyorsuljak”, hogy innen tudjam kezdeni a felkészülést. Látható, hogy nem siettetem nagyon a dolgokat, kis lépésekben (de futólépésekben!) haladok.

Egyébként a héten futottam idén először rövid póló / rövid nadrág kombóban. Nem, nem billent fel a hőháztatrásom, csak rávettem magam, hogy elmenjek egy sport állapot/teljesítmény felmérésre. Már egy ideje gondolkodtam rajta, hogy valamilyen “diagnosztikát” csináltatnom kellene magamon, és mivel az orvosokat, laborokat meg hasonlókat nem kedvelem, így egy ilyen futópados felmérés mellett döntöttem. Életemben először futottam padon, elsőre fura volt, de meg lehet szokni. Mindenesere magamtól nem fogok ilyenen sportolni, nekem sokkal jobban tetszik a szabadban szaladgálás. A viszgálat eredménye holnap lesz meg, kíváncsian várom.

Ami az elmúlt hetet illeti átlagos futások voltak, és egy szerdai úszás is belefért még. Mivel sok volt a munka (meg a szokásos kéthetenkénti céges sörözés volt), ezért csütörtökön reggel mentem futni, és nagyon kellemes tavaszi időben teljesítettem a távot. Szombaton Rácalmás és Kulcs volt terítéken, a futás első felét másodmagammal gyűrtem le, beszélgetős, laza tempóban, a másodikat már egyedül, és kicsit meghúztam, jól esett nagyon. És önbizalmat is adott, hogy tudok még gyorsabban futni, mint 6 perc. 🙂 Vasárnap szintén a Rácalmás-Kulcs-Rácalmás kört céloztam főleg azért, mert ez viszonylag sík terep, és kíváncsi voltam, hogy a térdem hogyan fog reagálni. Nos, kiválóan: kicsit fájt, de korántsem annyira, mint az emelkedők és lejtők tarkította dunaújvárosi útvonalon. Szóval most egy ideig ezt fogom futni vasárnaponként.

A héten szerdán tudtam először menni futni, persze reggel, de mivel tavasz van többé-kevésbé élveztem. Sajnos végig küzdöttem azzal, hogy nem ettem eleget, így nem volt energiám, és ettől nem annyira felszabadult “rohanás” volt ez, mint amennyire a körülmények (szép idő, madarak, végre világosban is lehet futni) indokolták volna. Ezért este ettem 100g szotyit és 200g savanyú káposztát, és ma reggel újra próbálkoztam. Határozottan jobban ment. Tanulság: kaja (= energia) kell a futáshoz. A szerda reggeli edzést pedig az úszás helyett csináltam, nem volt kedvem kétszer átszelni a várost 40 perc lubickolásért.

Kedden voltam még a MindenFutás Egyetemének márciusi előadásán, ahol ezúttal a táplálkozásról volt szó. Érdekes volt, de maradok a paleolitnál egyelőre.

Legyen ez a mai végszó.