ápr 032013
 

Pontosabban 302. Ennyi km-t futottam márciusban. Ezzel már a harmadik hónapot futottam a bűvös 3x felett. Nem zsinórban, mert a február kicsit kilóg a sorból a maga 210 ezer méterével.

Annyi történt csak, hogy most, hogy reggelente futok, és nem megyek úszni, így a hétfő és a péntek kivételével minden nap tudok menni kocogni (ha hétfőn, vagy pénteken ünnepnap van, akkor persze ez a nap sem kivétel). Tehát heti legalább öt futás összejön mostanában, amiből a hétköznapiak 11, a hétvégiek 17-21 km-esek. Persze, így könnyű. 🙂

A múlt héten ennek megfelelően, még az óra állítás előtti világos helyzetben “rohantam” egyet szerdán meg csütörtökön. Csütörtökön aztán volt céges sörözés, amiről jó korán leléptem, hogy pénteken fel tudjak kelni viszonylag emberi formában a kettlebell edzésre. A múltkor említettem, hogy gondolkodom valami más edzésben a kettlebel helyett, de az utóbbi három edzés visszahozta kicsit a lelkesedésem a vasgolyó iránt. Úgyhogy egyelőre marad a hétfő-péntek reggeli mozgás.

Hétvégére aztán persze megint rossz időt jósoltak a szakértők, esővel meg széllel. Szerencsére a jóslat “ezúttal” csak mérsékelten vált be, kicsit szemerkélt az eső, meg fújdogált valami szellő, de egyáltalán nem volt vészes, úgyhogy szombaton és vasárnap is tudtam futni, egy-egy jólesős hosszút. A szombati szaladgálás ráadásul annyira kellemes volt, hogy azon nyomban elhatároztam, hogy másnap egy félmaratont megyek, kell a teszt az április 7-i Tópart Futópartira. Ha nem is akkora lelkesedéssel, mint előző nap, de lefutottam a 21,1 km-t, úgy érzem menni fog a Velencei-tó kerülés is. Már nagyon várom egyébként a vasárnapot, kíváncsi vagyok, hogy fogom-e annyira élvezni a tavaszi körbefutást, mint a decemberit. Akkor nagyon hideg volt, meg hó, meg szél. Most legalább – egyelőre – úgy tűnik, hogy hó nem lesz. 🙂

Hétfőn még Húsvét volt, meg a pihenő napom, de mit csináljon az ember, ha felkel, és süt a nap? Persze, hogy futni megy. Ki tudja, hogy mikor lesz újra ilyen ebben a bolond időben, ugye. Nem mondom, hogy élveztem, ezt a hételeji tízest, sőt, de legalább tudom, hogy, ha a testem tiltakozik is, fejjel még tudok menni legalább 9 km-t. 🙂

Aztán tegnap reggel elmentem a szokásos patak parti utamra, ami újra sötétben kezdődött az óratologatás miatt, de legalább, egy könnyed, jó futás volt. Szintén tegnap voltam még a MindenFutás Egyetemén, ahol ezúttal a futás és a pszichológia (vagy mi) kapcsolatáról volt főleg szó. Mutattak egy szerintem igen érdekes könyvet, amit valószínűleg meg fogok venni, kíváncsi vagyok nagyon rá, pedig a pszichológiát (vagy mit) nem is szeretem. Viszont nagy lelki fájdalmat okozott, hogy nem tudtam ott lennni a vasárnap hajnali óraállításos futáson a Városligetben, és ezzel szeretném magam kigyógyítani a búból. 🙂

Ma reggel egy jó kis kettlebel edzés volt, holnap meg lesz futás.

A tavasz meg remélem összeszedi magát, és végre igazi férfiként elbánik a téllel. Vagy igazi nőként. Mindegy is. Április van, ember!

U.i.: van újra edzéstervem, elég hosszú távra, legközelebb írok róla részletesen.

Sorry, the comment form is closed at this time.