ápr 152013
 

Végre visszavonhatatlanul tavasz van. Meg is volt az első két rövidnadrágos futásom az idén a természet napsütötte ölén. De menjünk csak szép sorjábam!

Múlt héten szerdén, csütörtökön és pénteken futottam egy-egy Rákos-patak kört. Így emlékszik erre az időjárás tekintetében az Endomndo: rain, clear night, sunny. Hát nem csodálatos a fejlődés? Mondjuk az igazsághoz hozzátartozik, hogy az első kettőt reggel futottam, a péntekit meg délután. És pénteken elég rendesen esett az eső. 🙂 Azért belül sunny volt minden, olyannyira, hogy nem is a téli nadrágomban indultam neki, hanem a rövid futósortomban. Felülről bebiztosítottam magam biztos, ami biztos alapon: az aláöltözetre rávettem a téli polár futófelsőt. Így, bár bőrig áztam, de nem fáztam. (Ez ma már a második kínrím.) Ja és vettem a Spuriban egy futózoknit, azt is felavattam. És egész jó időket mentem, mind a három nap, de főleg pénteken, 5:23-ra jött ki átlagban egy ezer méter. Ez magamhoz képest nagyon jó idő, és érzem, hogy még tudok fejlődni. Most már értem, hogy mire jó a téli alapozásban a sok hosszú, lassú futás. 🙂

Vasárnap aztán futottam egy próba félmaratont a Viviccitta előtt, és erőlködés nélkül a kissé szeles, de napos időben 5:20-as átlaggal teljesítettem a feladatot. Nagyon jó érzés volt, remélem az “éles” futásom is legalább így sikerül!

Addig azonban még vár néhány Rákos-patak kör, csak úgy, élvezetből. Meg mert az edzésrtevben benne van. 🙂

Sorry, the comment form is closed at this time.