máj 212013
 

Életemben először ennyi idő alatt teljesítettem egy 1000 méteres szakaszt. Tudom, tudom, ez sehol sincs a kenyaiakhoz képest, és különben is, csak egy km-ről van szó, de akkor is. Még soha nem futottam ilyen sebességgel. Nagyon jó volt látni a számokat az endomondon. Ma tehát résztávos edzés volt, abból is a 3×1-es. Ennek az első része ment a fenti idő alatt a második 4:10 lett, a harmadik 4:30. Azért ezek sem rosszak, főleg úgy, hogy az utolsó végig enyhe emelkedőn volt. Szóval meg vagyok elégedve. 🙂

További futóesemények a legutóbbi bejegyzés óta: múlt szerdán futottam egy 15 km-es harmadolósat. Ennek ugye az a lényege, hogy a távot három részre osztjuk, és a középsőt erősebb tempóban futjuk. És bár a hosszabb edzés miatt korábban kellett kelnem negyed órával a szokásos 5-nél, azért elég jól ment a futás. Sikerült az öt perces határ alatt futnom mind az öt km-t, ráadásul egyre gyorsuló tempóval. Ezért érdemes volt felkelni. 🙂

Csütörtökön kettőt is futottam, reggel 11km-t a Rákos-patak mentén,  és délután a Margitszigeten két kört a DK Team edzésén. Mindkettő pulzuskontrollos, futás volt, a 140 alatti tartomány volt a cél, amit sikerült is teljesíteni. Utána következett egy jó kis kézműves sör kóstolgatás az Élesztőben. Remek nap volt ez is! Pénteken nem volt semmi sport, mert céges csapatépítőn vettem részt egész nap Fóton. Azért este (meg nap közben 🙂 ) lecsúszott pár ilyen-olyan sör.

Szombaton immár Rácalmáson egy fartlekes 10 km-rel folytattam a futkározást, kicsit szeles, de napos, kellemes időben. A gyenge légmozgás ellenére is sokszor folyt a szemembe az izzadség, úgyhogy elhatároztam, hogy veszek egy homloktörölgető csuklópántot. Kíváncsian várom, hogy hasznos lesz-e. Elég nagy reményeket fűzök hozzá.

Vasárnap voltam kicsit dombozni a Rácalmás-Dunaújváros-Rácalmás körön, pulzuskontrollal. Az emelkedők ellenére egészen jól sikerült tartani a 140-es határt. Hétfőn csak azért futottam, mert munkaszüneti nap volt, gondoltam egy laza 15 km, 140-es percenkénti szívütéssel nem lehet káromra. Nem is volt. A szél fújt, a nap sütött, ráadásul ugyan azon az útvonalon futottam két kört, ráadásul az endomondo megbolondult – a héten már másodszor. De most legalább a pulzusmérő jól mutatta az értéket, a távot meg megtippeltem, mint utólag kiderül csak egy km-t tévedtem pluszban. 🙂

Ma reggel aztán megvolt a fent megénekelt Rákos-patak kör. Holnap nem futás lesz, hanem a hétfői kettlebel pótlása, délután meg munka.

Most pedig Star Trek és alvás. Ilyet már mintha írtam volna. 🙂

máj 142013
 

Igen, általában 21,1. Szekszárdon azonban 23,3 volt eddig, múlt hétvégén pedig hivatalosan kicsit több, mint 24 lett. Az endomondom 23,75-öt mért. És minden méterét élveztem. Előzetesen magamnak megfogalmazott célom ezen a versenyen a jóleső futás volt, a frissítőpontokon való fröccsözgetéssel, és titkon azért reméltem, hogy meg tudom futni az összes emelkedőt. A fröccsözésen kívül sikerült teljesítenem őket.  A futás nagyon jó volt, végig élveztem, még magamban mosolyogni is volt erőm, amikor egy-egy emelkedőre felérve ott tornyosult a következő meredek út felfelé. Azzal bíztattam magam, hogy minden “emelkedőt követ egy lejtő”, meg, hogy “ha felfelé megyünk kell menni lefelé is”. Tök jó kis közhelyeknek bizonyultak, mert, ha nem is gyorsan, de minden felfelé utat futva tettem meg. Lefelé próbáltam nem egyenes vonalban száguldani, hanem cikk-cakkban ereszkedni, nem túl gyors tempóban, kímélve a térdeimet. Ez persze azt is jelentette, hogy akiket felfelé megelőztem, azok lefelé elszáguldottak mellettem, de nem zavart, csak a keresztbe futásoknál kellett figyelnem, hogy nehogy eléjük lépjek. Így fél szemmel mindig hátrafelé nézve kocogtam lefelé. A térdeim szerencsére nagyon jól bírták, sem akkor, sem azóta nem éreztem, hogy fájnának.

A frissítőpontokon Szekszárdon tényleg van bor. 🙂 Már a rajtcsomag is tartalmazott egy palack 246 Lányvár Cuvét Dúzsi Tamástól, a frissítő pontok többségén pedig a víz és izó mellett feltűnik a fröccs is. Nem éltem a lehetőséggel sehol sem. Igazából egyáltalán nem voltam szomjas, vizet is csak néhány kortyot ittam mindenhol, inkább csak óvatosságból. A futás után azért megittam volna egy jó sört, de akkor már úgy voltam vele, ha eddig kibírtam, akkor hazáig már nem lesz gond, és ebben az esetben tudok vezetni hazafelé. Így a húgomnak, aki elkísért nem kellett a neki szokatlan autót irányítania. Viszont el kellett viselnie a szagomat egész hazaúton. 🙂 Biztos, hogy megyek jövőre is, annyira hangulatos futóesemény volt.

Az edzésterv szerinti futásokat sem hanyagoltam az elmúlt két hétben, csak nem tudtam róla beszámolni, mert nagyon sok volt a dolog a munkahelyen, és késői időpontokban értem haza. Olyankor meg már inkább aludtam. 🙂 A Borvidék Félmaraton előtti hétvégén szombaton kocogtam egy könnyed 10 km-t, a szokásos Rácalmás-Kulcs-Rácalmás útvonalon. Vasárnap aztán hosszú idő után először megfutottam a Rácalmás-Dunaújváros-Rácalmás 18 km-es körömet, amit télen sokszor teljesítettem. Ugye azért hagytam abba itt a futást, mert télen az emelkedők és lejtők miatt mindig megfájdult a térdem. Most viszont nem volt apelláta, a Szekszárdi “hegyezés” előtt ki akartam próbálni, hogy mit bírok. A próba jól sikerült, fájás nem jelentkezett, szóval bizakodva vártam az előadást.

Addig is a keddet, szerdát és csütörtököt az edzéstervnek megfelelően futással (is) töltöttem. Kedden egy laza 140-es pulzusos regenerálódós kocogás volt, szerdán egy 6×0,5 km-es résztávot sikerült abszolválni – egészen jó eredménnyel. Csütörtökön a DK Team Nagy Közös Edzésén vettem részt ismét a Margitszigeten.  Futottam megint két kört, valamivel lassabban, mint egy héttel előtte, de ugyan olyan élvezettel. Az élményt csak fokozta, hogy aznap este céges sörözés is volt, ami elég jól sikerült. Voltunk az Élesztő nevű kocsmában, ahol egy csomó kézműves sör van csapon. Én két búzát ittam, azok jók voltak, ezen a héten folytatom a kóstolást. 🙂

Pénteken kettlebel és pihenés volt, hogy szombaton aztán jöjjön a Borvidék. Vasárnap és ma kocogtam egy-egy regenerálódósat, 140-es pulzussal. Vasárnap leértékelés volt az Árkád Nike boltjában, minden cipőt 20%-kal adtak olcsóbban. Mivel úgyis esedékes volt egy futócipő beszerzése, ezért lecsaptam a remek alkalomra, és beújítottam egy Pegasus 29-et szép szürkében. Ma voltam benne először futni, és mindent rendben találtam. Méretben visszatértem a 44-eshez. Holnap egy jó kis résztáv vár ránk.

Most pedig alvás, hogy holnap reggel legyen energia. Stop.

máj 022013
 

Nagyjából a fenti két dolog zajlott az elmúlt egy hétben. Bővebben: azért volt más is. 🙂

Április 25-én tehát búcsút intettem a KalóriaBázis-nak, és azzal a lendülettel pénteken elkezdtem kifesteni a lakást, ahova jelenleg aludni járok. Meg, ha már festek, és úgyis mozgatni kell a bútorokat, akkor kicsit át is rendeztem azt az egy szobát ami van. (Nem túl nagy lakás, összesen ez az egy szoba van. De bőven elég. Főleg, ha takarítani és/vagy festeni kell.) Ez mindjárt két nagyobb változás az életemben, pedig én az állandóságot szeretem. De lesz itt még további izgalom is!

Szóval csütörtökön volt egy kis céges sörözés – amiről a munkatársaim szerint megint korán leléptem, pedig én úgy éreztem, hogy már a buli végénél járunk, amikor eljöttem; ezek szerint nem így volt 🙂 – pénteken pedig a szokásos kettlebel-en voltam.  Most erősítő gyakorlatokat végzünk, és az egyik ilyen a fél térden nyomás volt. Edzés után eléggé fájt a bal térdem, gondolom nem tett neki jót, hogy a saját súlyom mellett még a vasgolyót is tartania kellett. Mindenesetre, ha holnap is lesz ilyen gyakorlat, akkor én azt valószínűleg másra cserélem, mert nem akarom a futószezon elején tönkretenni ezt a futáshoz eléggé szükséges szerkezetet.

A reggeli edzés után aztán elmentem a festékboltba, megvettem mindent, ami kellhet a falak kicsinosításához, majd nekiláttam a nagy műnek. Pénteken és szombaton jobban haladtam, mint elterveztem, szombat estére már a szoba is kapott egy réteg festéket. Örültem, hogy milyen jól megy ez a dolog, gondoltam, ha pár év múlva annyira elhülyülök, hogy nem tudok majd programozni, akkor a kapálás mellett még egy lehetőség, amiből meg tudok majd élni. 🙂 Nagy örömömben aztán hétfőn bementem dolgozni, mert délután úgyis be kellett volna mennem a cégbe, reggel meg kettlebel volt, onnan meg a munkahely közelebb van, mint az albi.

Kedden aztán takarítással folytatódott a festés projekt, mivel volt annyi eszem, hogy nem tettem fóliát a padlóra, így sikálhattam centiről centire a festéket. Néhány óra alatt végeztem is. Jó néhány óra alatt. Ezután már csak fel kellett mosni megszámlálhatatlanszor, majd a helyére rakni a bútorokat, majd megint felmosni, port és festékmaradványokat törölni, ahonnan még nem tettem meg, majd már csak néhányszor fel kellett mosni, és már kész is voltam. Ekkor már szerda egy óra volt kb. De kész lett, és jó lett!

Persze azért, mert festés van a futás nem maradhat el, nyomtam minden nap az edzéstervnek megfelelően. Pénteken a szokásos Rákos-patak kör volt a délutáni csúcsforgalomban, szép napsütéses időben. Kellemes festés utáni levezető futás volt. Szombaton aztán ébredés után, festés előtt mentem mozogni, szintén a patak partra, és a gyomrom miatt kicsit szenvedősen, de elvégeztem a penzumot. Vasárnap egy hosszabb táv volt betervezve, pulzuskontrollal. A cél a 140 alatti pulzus tartása volt, ez tökéletesen sikerült, 133 lett az átlag, és, ha jól emlékszem 151 a max. Viszont a gyomrommal ekkor sem volt minden rendben, meg kellett egyszer szakítanom a futást, hogy hazatérve javítsak a gyomrom helyzetén. 🙂 Ez gyorsan megtörtént, így folytathattam utamat, mely ezúttal csak részben haladt a szokásos útvonalon. Beiktattam egy kis kört a Kincsem park körül, ami lényegében az Örs vezér teréről indulva, ugyan oda érve vissza kb 6 km. Itt tettem két kört, majd kifutottam a Rákos-patakhoz, és annak mentén haza. Az idő szép volt, gyenge szél fújt, ami kellemesen hűsített, az alacsony pulzus miatt egyáltalán nem fáradtam, szóval minden rendben volt. 🙂 A tempó itt a téli időszakban megszokotthoz volt közelebb, ehhez a pulzus tartományhoz úgy látszik nekem a 6:15-6:45-ös ezrek tartoznak.

Hétfőn futás szünet volt, a reggeli kettlebel, és az itthoni fegyencedzés rész (lábemelés, fekvőtámasz) volt minden sporttevékenységem. Kedden reggel viszont kocogtam egy lassú regenerálódósat, úgy látszik a hét első reggeli futása most már ilyen lassú (mondjuk inkább, hogy kényelmes 🙂 ) lesz. Szerdán aztán, miután végeztem a festés utáni takarítással, neki indultam a 30 fokban tempót futni, mert az volt írva az edzés tervbe. Ez most olyan futás volt, hogy a távot három részre kellett osztani, és a bemelegítő és levezető laza futások között egy gyors(abb) tempójú részt kellett beiktatni. Én ezt úgy futottam, hogy a 11km-ből 6 km bemelegítés, 3km gyors, majd 2km levezetés. Nem egyészen egyenlőek a részek, de így jött ki. 🙂 Egészen jól a ment a meleg, és annak ellenére, hogy aznap még nem ettem semmit. Öt percen belüli ezrekkel “száguldottam”.

Ma -idén először – kimentem a Margitszigetre futni. Főleg azért, hogy részt vegyek a DK Team Nagy Közös Edzésén (NKE). Igazán jó volt, kicsit még feszélyezve éreztem magam a látszólag összeszokott társaságban, de akivel beszéltem, az kedves, rendes volt. Szóval megyek máskor is. Mondjuk a jövő héten. 🙂 Futottam két kört, magamhoz képest nagyon jó tempóban, 5:05 lett átlagban a 10,5 km. És pont befejeztem mire jött a nagy zivatar.

Szerencsére hazafelé sem áztam meg, tehát a mai nap is teljesen rendben volt.

Ami még szót érdemel, hogy a festés alatt volt alkalmam kipróbálni néhány féle sört – mert a fizikai munkához hozzá tartozik a sörözés. Bár ezt lehet, hogy csak én gondolom így. 🙂 Szóval – nem időrendi sorrendben – ittam Guinness-t, ami elég nagy csalódás volt, egy ilyen hírű sörtől többet vártam. Eleve csak 4 deci van a dobozban, és bár a habja nagyon szép, és az még finom is, de az íze nekem egyáltalán nem volt jó. Nyomokban kávét véltem felfedezni benne, az még okés lett lett volna, de az egyész valami nagyon keserű utóízt hagyott a szájban. Gyorsan le is kellett öblítenem egy kis Edelweiss-szal, és itt térnék rá a követlező versenyzőre. Ebbe a búzasörbe teljesen beleszerelmesedtem: nagyon finom íze van, a habja is finom, nálam abszolút a nyerő sör most. Pedig ittam valami Oettinger nevű búzasört is, ami szintén nem volt rossz, főleg annyiért, amennyire a Sparban le volt árazva. Aztán a másik kedvencem lett nagy hirtelen a Miller nevű világos sör, ami tök jó kézzel nyitható üvegben van. Bár csak 0,33 l-es a “tartály”, és ennek ellenére nem olcsó, de legalább finom. Lássuk csak, mi volt még… 🙂 Ja, igen: a nevét nem tudom, de nyolc százalék alkoholtartalma volt. Legalább ütött, mert az íze nem volt valami jó. Viszont a doboza szép fekete volt. Egy magyar sör-remek az alsó kategóriából: Szent István sör. Az íze kicsit nyers, de nekem valamiért ízlett. És olcsó, mondtam már? Nagy vonalakban ezek voltak az újdonságok, persze nem egy napon ittam őket, hanem majdnem egy hét leforgása alatt. Csak hogy kimentsem magam az alkoholista vád alól. 😀 Ezek mellett, vagy előtt ittam citromos sört is, most nagyon ízlik az Aldiban kapható, sárga dobozban lévő citromos sör származék. Sajnos nem tudom mi a neve, pedig jópárat magamévá tettem a festés alatt.

Most azt hiszem tényleg alaposan körüljártam minden témát. 🙂 Holnap végre mehetek haza Rácalmásra, az előző két hétvégén nem voltam, remélem még odatalálok. Előtte azonban alvás, majd kettlebel és némi munka.