2013 június » Keratomié
jún 242013
 

Rendhagyó módon megint a végéről kezdem. Aztán majd haladok össze vissza.

Szóval szombaton volt a Napforulós futás nyári eseménye, amelyre “beneveztem”. Ez abból állt, hogy futni kellett, ki mennyit akart. Én 35 km-t akartam. Rajzoltam egy jó kis útvonalat az Endomondóval a pusztába, aztán végigvezettettem magam rajta a telefonom segítségével. Végül több, mint 37 km lett belőle, de ez igazán nem az én hibám, így adta ki az út. 🙂 Mivel még sosem futottam (sokkal) 30 km fölött, így nem tudtam, hogy miként fogom bírni, milyen lesz a pulzusom, lesz-e fal, éhes vagy szomjas leszek-e, vagy egyszerűen csak összeesek a gabonatábla mellett, és őzikék fognak szomorúan nézni, amígy egy kombájn össze nem aprít. Végül is egyik dolog sem történt meg. Szépen egyenletes pulzussal, nagyjából egyenletes tempóban futottam végig. 20 km fölött fogyott el a magammal vitt fél liter víz, 24-től már eléggé szomjas voltam, de szerencsémre pont egy horgásztó mellett vezetett az utam, és az ott lévő vendégházban fel tudtam tölteni a kis flakonomat. Innentől már csak haza kellett futni, ami nem is volt olyan könnyű, hiszen közben besötétedett. Egyszer túl is futottam a kulcsi leágazáson, de pár száz méter után gyanús lett a dolog, visszafordultam, és jó útra tértem.

Útközen (amíg világos volt 🙂 ) láttam őzeket és nyulakat, követett sok bogár, pár szúnyog meg is csípett, mégis nagyszerűen éreztem magam. Végére értem a Piszkos Fred hangoskönyvnek (már töltődik a Veszetgzár a Grand Hotelben, holnap arra fogok kocogni), az Endomondo jól vizsgázott, és a múltkor megénekelt homloktörölgető csulkószorító is jól szolgált. A futás után csak úgy lebegtem. És nem csak a sörtől. 🙂 Még szerencsém is volt: pont miután hazaértem és lezuhanyoztam (a kettő között volt egy alapos nyújtás, és egy korsó hideg Edelweiss, ebben a sorrendben) szakadt le az ég, estek cseresznye nagyságú jégdarabok, és ment el az áram. A kertben mindent szétvert a jég, de legalább én megúsztam.

Vasárnap aztán egy átmozgató 10 km-t toltam le, Rácalmáson belül maradva, az előző esti vihar maradványait szemlélve. Nem volt túl kellemes, a hőmérséklet is magas volt, a pulzusom is, és még vizet sem vittem, mert gondoltam ilyen rövid távra nem kell. Majd leírom százszor, hogy melegben mindig kell folyadékot vinni magunkkal, ha futni megyünk.

A múlt héten a sérülésre rápihenve szerdán egy 4×1-es résztávot futottam, csütörtökön pedig 15 km-t. A térdem meglepően jól bírta, akkor sem, és azóta sem fáj különösebben, most már kijelenthetem, hogy az egy hét pihenő hasznosnak bizonyult.

Sajnos kettlebel sem a múlt hét pénteken, sem ma nem volt. A mait pótoljuk szerdán, a péntekit még nem tudom, hogy mikor. Közben csinálom szorgalmasan a 100 fekvőtámasz, 200 felülés programot, most tartok a második héten.

A futóhét holnap kezdődik, most pedig… úgyvan. 🙂

jún 182013
 

A múlt hét futás szempontjából elég eseménytelenül telt. Nagyon nehéz volt tartóztatni magamat, de muszáj volt. Így csak szombaton futottam egy 10-est Rácalmáson, illetve kicsit Kulcson, és vasárnap 15-öt a (majdnem) szokásos Rácalmás-Kulcs-Rácalmás útvonalon. A hét többi része a térdem pihentetésével, munkával, kettlebellel telt.

Mind a két kocogás lassú, pulzus kontrollos mozgás volt, bár igen nehéz volt a 30 fokos hőségben tartani a 140-es átlagot, szombaton nem is sikerült. Ezt leszámítva meg voltam elégedve az eredménnyel, a térdem csak kicsit fájt, remélem elég volt neki az öt nap pihenő.

Még a múlt hét előtti héten sikerült beújítanom egy izzadság törölgető csuklópántot a Spuriból, most volt alkalmam totál éles körülmények között tesztelni (értsd: rekkenő hőségben), nagyon bevált. Sokkal kényelmesebb, mint a tavaly magammal cipelt törölköző. 🙂

Ezen a héten aztán újra pörög az edzésterv, annyira, hogy ma reggel futottam egy könnyed 11 km-t a Rákos-patak mentén, Piszkos Freddel a fülemben. A térdem köszöni jól van, ezúttal a pulzust is sikerült 140 alatt tartanom. A holnapi nap lesz majd érdekes térdügyileg: 4×1000 m résztávot mond az edzésterv. Érdeklődve várom. 🙂

Említésre méltó még, hogy a fegyencedzés helyett elkezdtem a 100 fekvőtámasz, és a 200 felülés programot. Hat hétig tart, szerintem nekem majd azért több kell a cél eléréséhez. De meglesz.

Addig is mi jön? Igen: Star Trek és alvás. 😀

Ja, és imádom a nyári gyümölcsszezont!

jún 122013
 

Ha címszavakban kellene összefoglalnom az elmúlt hetet, akkor a fent olvasható három szóval tenném.

Valahol ott maradt abba a történetvezetés, hogy lesz egy 6×0,5-ös résztáv, és egy hétköznap reggeli hosszúfutás. Nos, megvolt mind a kettő, levontam a megfelelő tanulságokat. A szerdai résztávozás jól ment, az idő jó volt, és csak néhányszor zavarta a gyors szakaszokat egy-egy keresztben vezetett autóút, amiknél lassítani – vagy akár megállni – kellett. Ezzel együtt jó időt mentem, mindent rendben lévőnek találtam. Nem úgy a következő nap, amikor a Margitsziget lezárása miatt egy edzésbe sűrítettem össze a 15+10 km-t, ami az edzéstrevben volt. Valószínűleg ezt nem kellett volna. Az akcióhoz négykor keltem, és szép lassan, 140-es pulzussal indultam egy kis XVI. kerületi városnézésre. Az idő futáshoz tökéletes volt, csak az erőnlétem nem. Mivel már egy ideje hétköznaponként csak gyümölcsöt eszem, és abból sem túl sokat, ezért csütörtökre már eléggé elfogy az energiám, főleg úgy, hogy hétfőn kettlebelezek, kedden és szerdán futok, illetve mostanában viszonylag sokáig bent vagyok a munkahelyemen is, ami egy adag fáradtsággal járul hozzá a teljesítményhez. Száz szónak is egy vége, a futás ugyan nem volt rossz, de a végére elkezdtem érezni a bal térdemet, ami már tél végén is rakoncátlankodott, ki is kellett hagynom miatta majdnem egy teljes hetet. Napközben aztán a futás utáni fájdalom erősödött, és ez nem volt jó jel a hétvégére nézve.

Főleg azért nem, mert vasárnap rendezték a 20. K&H olimpiai maraton és félmaraton váltót, amin én is részt vettem egyéni félmaratonban, és egy céges csapat tagjaként a maraton váltó két körében. Pénteken ezért elmentem még egy átmozgató 10 km-re, főleg azért, mert az edzéstervben benne volt. 🙂 A futás jól ment, a térdem fájt, viszont új élménnyel gazdagodtam. Kipróbáltam, hogy milyen hangoskönyvet hallgatva futni. Az első benyomás nagyon pozitív. Rejtő Jenő Piszkos Fred a kapitány című művét választottam, egyrészt mert valami általam már ismerttel akartam kezdeni, másrészt mert egy könnyed témájú irományt szerettem volna. Nos, nemhogy vigyorogva futottam, hanem néhányszor hangosan felnevettem futás közben, a Rákos-patak partján éppen akkor sétálók szeme és füle hallatára. Gondolom nem nézték épelméjűnek a srácot, aki fut, és közben néha-néha nyerít egyet. Ha végre tudok menni megint futni, folytatom a könyvet, nagyon nagy élmény.

Most viszont kényszerpihenőn vagyok. Vasárnap még lefutottam a fent említett rendezvényen a rám eső részt, ami egészen jól sikerül, annak ellenére, hogy aznap reggel még az ágyból kikelést is a pokolba kívántam, nemhogy a futást. Szombaton ugyanis elmentem homokzsákot pakolni a Dagály strand területére, ahol az áradó Duna elleni védekezés folyt. Keresztedzésnek tökéletes volt a láncban homokzsák továbbítás, homokzsák pakolás, homokzsák töltés, és pihenésképp homokzsák kisteherautóra pakolás. Az idő szép volt, a hangulat remek, akkor és ott minden rendben volt. Minden tiszteletem és megbecsülésem azoké az embereké, akik a szabadidejükből áldozva a védekezésben részt vettek, jó volt látni, hogy mennyi féle-fajta ember képes együtt dolgozni a bajban. És külön maximum riszpekt a tűzoltóknak, akik napok óta talpon vannak, irányítanak, rakják a zsákokat, döngölik, hogy gát legyen belőlük. Hihetetlen munkabírásuk van ezeknek az embereknek. Én csak egy hat órás műszakot toltam, de délután, amikor eljöttem már éreztem a végtagjaimban, a derekamban a fáradtságot, és az izomláz jeleit. Ezek nem a legjobb tünetek voltak a másnapi 21 km előtt.

Végül is megvolt a futás, döcögve, de beindult a gépezet. Az útvonalat az utolsó pillanatban megváltoztatták, kivették belőle a Dózsa György- és Andrássy úti részt, hogy ne akadályozzák indokolatlanul a forgalmat. Így az egész verseny a Városligeten belül volt, egy öt km-esre sikerült kört kellett teljesíteni. Félmaratonon négyszer, a váltóban pedig az eredetiek szerint hatszor. Ez ugye azt eredményezte, hogy a váltó nem 42 km lett csak 31 körül. Érdekes, hogy egy alapvetően váltóversenynek hirdetett rendezvényen inkább az egyénieknek “kedveznek”. 🙂 A szervezés szerintem tökéletes volt, nagyon sok futó vett részt az eseményen, de sikerült megoldani, hogy ne legyen tömegnyomor , az egész útvonal teljesen jól futható volt. Mindenhol voltak a pálya mentén szurkoló emberek, a hangulatra sem lehetett panasz.  Persze a térdemet még sokkal jobban tönkre tettem, és két valamilyen csípés is lett a bal bokámnál. A Google segítségével kiderítettem, hogy valószínűleg egy darázs csípett meg, kétszer. Ebben a felimerésben segített az is, hogy találtam egy elpusztult példányt a szobában tegnap előtt este. Szóval nem elég, hogy a bal lábam térde fáj, még a csípések miatt kétszeresére dagadt a bokám, viszket, és persze fáj. A futást ennek megfelelően hanyagoltam a héten. Az edzéstervet átírtam, lecsökkentettem a km-eket. Holnapra be van tervezve egy óvatos 10-es, de, ha a térdem nem lesz legalább 91%-os, akkor inkább még pihentetem.

A tanulság: reggel nem futunk 25 km-t, ha nem megfefelő a kondíciónk. Ezt majd leírom százszor.

Így telik tehát a hét, mennék már nagyon futni, de most az önfegyelem erősebb. Lesz még sok rendezvény, amin szeretnék részt venni térdfájás nélkül.

Addig is: kettlebel, fegyencedzés, munka.

jún 042013
 

Egészen pontosan: futás Németországban. Szóval nem elfutottam addig, hanem csak futottam kettőt ott. De két milyet! Igazi hősfaktor állítósat. Volt szakadó eső, erős szél, meredek emelkedő, durva lejtő, és ezek kombinációja. Tehát nem kellemes, de (remélem) hasznos futások voltak.

Időrendi sorrendben haladva az eseményeken, megvolt az utolsó bejegyzés végén emlegetett kettlebel, Star Trek nézés és alvás. Aztán volt még azon a héten csötörtökön egy reggeli és egy esti futás, a Rákos-patak mentén és a Margitszigeten. Az utóbbi a DK Team NKE-je volt. Mind a kettőn alacsony pulzussal futottam, élvezve a mozgást. Pénteken aztán kettlebel, majd hazaút következett, futás nem volt. Annál inkább szombaton! Ekkor volt ugyanis a Négy Évszak Maraton Pusztaszabolcson, aminek keretében futottam egy 45 perces 10km-t. Ez 4:30-as ezer métereket jelent, ezt a tempót most először sikerült ilyen hosszú távon fenntartanom. Nagyon elégedett voltam, azért is, mert éreztem, hogy tudtam volna még tovább menni. Ez egy elég jó állapotfelmérő volt az 1:45-ös félmaratonhoz vezető úton. Vasárnap aztán egy levezető 21 km-t teljesítettem, 140-es pulzus alatt, a Rácalmás-Dunaújváros-Rácalmás útvonalon. Egy kis izomlázat éreztem az előző napi nagyobb tempójú futás után, de végül is hamar elmúlt.

Hétfőn aztán futás pihenő volt, de a kettlebel azért nem maradt el. A hét további része a szokásos módon telt: reggel futottam, a nap többi részében meg dolgoztam. Kedden egy 140-es pulzusos 11 km-t mentem, szerdán egy fartlekkel tarkított 11 km-t tettem meg, csütörtökön pedig ezúttal csak reggel futottam 11 km-t lazán. Este nem tudtam menni a Margitszigetre, mert másnap reggel 3-kor kellett kelnem, hogy időben kiérjek Gerodába, ahol egy barátomat látogattam meg, aki nemrég költözött ki. Az út a Google szerint valamivel több, mint nyolc óra, a valóságban egy reggelizős és egy tankolós megállással inkább 9 óra volt. Egész Ausztiában szakadt az eső, szóval nem sokat láttam kifelé a kocsiból, főleg, ha mentek előttem és felverték a vizet. Azért tudtam tartani az autópálya tempót. 🙂 Németországba átérve jobb volt a helyzet, mind időjárásilag, mind sebességben. Ahol lehetett kihasználtam, hogy lehet menni viszonylag korlátozás nélkül. Két óra körül érkeztem meg, ekkor még  normális volt az időjárás, bár már lógott az eső lába. Gyorsan felfrissítettem magam két sörrel, majd elmentünk megnézni a kreuzberg-i apátságot, ahol helyben főzött sör van literes korsóból. Itt egyből két korsóval is megnéztünk, majd a már megeredt esőben igyekeztünk hazafelé. Kicsit megálltunk Geroda egyetlen italmérő helyiségében, ahol a Kreuzbergben megvásárolt kupát tele kértük, majd vidáman sétáltunk a szállás felé. Itt aztán magunkhoz vettünk még néhány sört, és a Magyarországról magammal vitt törköly aszú pálinkából vagy három felest. Reggel egészen frissen ébredtem. 🙂

Kelés után magamra szedtem a futós gúnyámat, és másodmagammal az addigra ismét szakadó esőben nekiindultunk a hegynek. Merthogy ezen a részén Németországnak sík terület nincs egy szál se. Van viszont emelkedő, majd lejtő. Úgyhogy mentünk felfelé 2 km-t, majd lefelé 2 km-t, majd felfelé 3 km-t, majd lefelé 3 km-t. Igazi hullámvasút, kellemesen hűsítő vízfüggönyben. Én azért élveztem: a táj szép volt, és jól is esett az előző napi alkoholizálás után egy frissítő futás. A nap további része sétálással, városnézéssel, és sörözzéssel telt. Vasárnap még indulás előtt akartam futni egyet. Indulás 8-ra volt tervezve, és én 30 km-t szerettem volna futni. Ennek megfelelően 3:45-kor keltem, majd sötétben és viharos szélben indultam neki. Végül kivilágosodott, a szél is mérséklődött egy idő után (persze az utolsó km-ekre megint rákezdett), a tempó sem volt túl gyors, úgyhogy teljesítettem a tervezett távot. Életemben másodszor futottam egyben 30 km-t!

Végül nem nyolckor, hanem kilenckor indultunk visszafelé, és 12 óra alatt sikeresen landoltunk Rácalmáson. Ausztriában a változatosság kedvéért szakadt az eső (meg Németország nagy részén is), ráadásul valami miatt fél órát kellett állnunk az autópályán, pedig látszólag semmilyen rendkívüli forgalmi helyzet nem volt.

Hétfőn a szokásos kettlebeles futásmentes nap volt, aztán ma kocogtam 15 km-t, alacsony pulzuson. Meglepően jól ment, nyomát sem éreztem fáradtságnak, pedig hétfőn hazafelé majdnem elaludtam a metrón, annyira álmos voltam. Mondjuk már 21:30-kor lefeküdtem aludni, ezek szerint sikerült kipihenni magam.

Holnap egy 6×0,5-ös résztávos edzés lesz, csütörtökön pedig – mivel a Margitsziget le van zárva az árvíz miatt – 25 km-t futok reggel. Kíváncsian várom, hogy hogy fog menni.