jún 042013
 

Egészen pontosan: futás Németországban. Szóval nem elfutottam addig, hanem csak futottam kettőt ott. De két milyet! Igazi hősfaktor állítósat. Volt szakadó eső, erős szél, meredek emelkedő, durva lejtő, és ezek kombinációja. Tehát nem kellemes, de (remélem) hasznos futások voltak.

Időrendi sorrendben haladva az eseményeken, megvolt az utolsó bejegyzés végén emlegetett kettlebel, Star Trek nézés és alvás. Aztán volt még azon a héten csötörtökön egy reggeli és egy esti futás, a Rákos-patak mentén és a Margitszigeten. Az utóbbi a DK Team NKE-je volt. Mind a kettőn alacsony pulzussal futottam, élvezve a mozgást. Pénteken aztán kettlebel, majd hazaút következett, futás nem volt. Annál inkább szombaton! Ekkor volt ugyanis a Négy Évszak Maraton Pusztaszabolcson, aminek keretében futottam egy 45 perces 10km-t. Ez 4:30-as ezer métereket jelent, ezt a tempót most először sikerült ilyen hosszú távon fenntartanom. Nagyon elégedett voltam, azért is, mert éreztem, hogy tudtam volna még tovább menni. Ez egy elég jó állapotfelmérő volt az 1:45-ös félmaratonhoz vezető úton. Vasárnap aztán egy levezető 21 km-t teljesítettem, 140-es pulzus alatt, a Rácalmás-Dunaújváros-Rácalmás útvonalon. Egy kis izomlázat éreztem az előző napi nagyobb tempójú futás után, de végül is hamar elmúlt.

Hétfőn aztán futás pihenő volt, de a kettlebel azért nem maradt el. A hét további része a szokásos módon telt: reggel futottam, a nap többi részében meg dolgoztam. Kedden egy 140-es pulzusos 11 km-t mentem, szerdán egy fartlekkel tarkított 11 km-t tettem meg, csütörtökön pedig ezúttal csak reggel futottam 11 km-t lazán. Este nem tudtam menni a Margitszigetre, mert másnap reggel 3-kor kellett kelnem, hogy időben kiérjek Gerodába, ahol egy barátomat látogattam meg, aki nemrég költözött ki. Az út a Google szerint valamivel több, mint nyolc óra, a valóságban egy reggelizős és egy tankolós megállással inkább 9 óra volt. Egész Ausztiában szakadt az eső, szóval nem sokat láttam kifelé a kocsiból, főleg, ha mentek előttem és felverték a vizet. Azért tudtam tartani az autópálya tempót. 🙂 Németországba átérve jobb volt a helyzet, mind időjárásilag, mind sebességben. Ahol lehetett kihasználtam, hogy lehet menni viszonylag korlátozás nélkül. Két óra körül érkeztem meg, ekkor még  normális volt az időjárás, bár már lógott az eső lába. Gyorsan felfrissítettem magam két sörrel, majd elmentünk megnézni a kreuzberg-i apátságot, ahol helyben főzött sör van literes korsóból. Itt egyből két korsóval is megnéztünk, majd a már megeredt esőben igyekeztünk hazafelé. Kicsit megálltunk Geroda egyetlen italmérő helyiségében, ahol a Kreuzbergben megvásárolt kupát tele kértük, majd vidáman sétáltunk a szállás felé. Itt aztán magunkhoz vettünk még néhány sört, és a Magyarországról magammal vitt törköly aszú pálinkából vagy három felest. Reggel egészen frissen ébredtem. 🙂

Kelés után magamra szedtem a futós gúnyámat, és másodmagammal az addigra ismét szakadó esőben nekiindultunk a hegynek. Merthogy ezen a részén Németországnak sík terület nincs egy szál se. Van viszont emelkedő, majd lejtő. Úgyhogy mentünk felfelé 2 km-t, majd lefelé 2 km-t, majd felfelé 3 km-t, majd lefelé 3 km-t. Igazi hullámvasút, kellemesen hűsítő vízfüggönyben. Én azért élveztem: a táj szép volt, és jól is esett az előző napi alkoholizálás után egy frissítő futás. A nap további része sétálással, városnézéssel, és sörözzéssel telt. Vasárnap még indulás előtt akartam futni egyet. Indulás 8-ra volt tervezve, és én 30 km-t szerettem volna futni. Ennek megfelelően 3:45-kor keltem, majd sötétben és viharos szélben indultam neki. Végül kivilágosodott, a szél is mérséklődött egy idő után (persze az utolsó km-ekre megint rákezdett), a tempó sem volt túl gyors, úgyhogy teljesítettem a tervezett távot. Életemben másodszor futottam egyben 30 km-t!

Végül nem nyolckor, hanem kilenckor indultunk visszafelé, és 12 óra alatt sikeresen landoltunk Rácalmáson. Ausztriában a változatosság kedvéért szakadt az eső (meg Németország nagy részén is), ráadásul valami miatt fél órát kellett állnunk az autópályán, pedig látszólag semmilyen rendkívüli forgalmi helyzet nem volt.

Hétfőn a szokásos kettlebeles futásmentes nap volt, aztán ma kocogtam 15 km-t, alacsony pulzuson. Meglepően jól ment, nyomát sem éreztem fáradtságnak, pedig hétfőn hazafelé majdnem elaludtam a metrón, annyira álmos voltam. Mondjuk már 21:30-kor lefeküdtem aludni, ezek szerint sikerült kipihenni magam.

Holnap egy 6×0,5-ös résztávos edzés lesz, csütörtökön pedig – mivel a Margitsziget le van zárva az árvíz miatt – 25 km-t futok reggel. Kíváncsian várom, hogy hogy fog menni.

Sorry, the comment form is closed at this time.