critical thinking 19 causes and effects of inflation answer key best cover letter for cv examples phrases to start an essay introduction pdf cover letter example it professional sample thesis title proposal for accounting students essay of great teacher extended essay format requirements
jún 122013
 

Ha címszavakban kellene összefoglalnom az elmúlt hetet, akkor a fent olvasható három szóval tenném.

Valahol ott maradt abba a történetvezetés, hogy lesz egy 6×0,5-ös résztáv, és egy hétköznap reggeli hosszúfutás. Nos, megvolt mind a kettő, levontam a megfelelő tanulságokat. A szerdai résztávozás jól ment, az idő jó volt, és csak néhányszor zavarta a gyors szakaszokat egy-egy keresztben vezetett autóút, amiknél lassítani – vagy akár megállni – kellett. Ezzel együtt jó időt mentem, mindent rendben lévőnek találtam. Nem úgy a következő nap, amikor a Margitsziget lezárása miatt egy edzésbe sűrítettem össze a 15+10 km-t, ami az edzéstrevben volt. Valószínűleg ezt nem kellett volna. Az akcióhoz négykor keltem, és szép lassan, 140-es pulzussal indultam egy kis XVI. kerületi városnézésre. Az idő futáshoz tökéletes volt, csak az erőnlétem nem. Mivel már egy ideje hétköznaponként csak gyümölcsöt eszem, és abból sem túl sokat, ezért csütörtökre már eléggé elfogy az energiám, főleg úgy, hogy hétfőn kettlebelezek, kedden és szerdán futok, illetve mostanában viszonylag sokáig bent vagyok a munkahelyemen is, ami egy adag fáradtsággal járul hozzá a teljesítményhez. Száz szónak is egy vége, a futás ugyan nem volt rossz, de a végére elkezdtem érezni a bal térdemet, ami már tél végén is rakoncátlankodott, ki is kellett hagynom miatta majdnem egy teljes hetet. Napközben aztán a futás utáni fájdalom erősödött, és ez nem volt jó jel a hétvégére nézve.

Főleg azért nem, mert vasárnap rendezték a 20. K&H olimpiai maraton és félmaraton váltót, amin én is részt vettem egyéni félmaratonban, és egy céges csapat tagjaként a maraton váltó két körében. Pénteken ezért elmentem még egy átmozgató 10 km-re, főleg azért, mert az edzéstervben benne volt. 🙂 A futás jól ment, a térdem fájt, viszont új élménnyel gazdagodtam. Kipróbáltam, hogy milyen hangoskönyvet hallgatva futni. Az első benyomás nagyon pozitív. Rejtő Jenő Piszkos Fred a kapitány című művét választottam, egyrészt mert valami általam már ismerttel akartam kezdeni, másrészt mert egy könnyed témájú irományt szerettem volna. Nos, nemhogy vigyorogva futottam, hanem néhányszor hangosan felnevettem futás közben, a Rákos-patak partján éppen akkor sétálók szeme és füle hallatára. Gondolom nem nézték épelméjűnek a srácot, aki fut, és közben néha-néha nyerít egyet. Ha végre tudok menni megint futni, folytatom a könyvet, nagyon nagy élmény.

Most viszont kényszerpihenőn vagyok. Vasárnap még lefutottam a fent említett rendezvényen a rám eső részt, ami egészen jól sikerül, annak ellenére, hogy aznap reggel még az ágyból kikelést is a pokolba kívántam, nemhogy a futást. Szombaton ugyanis elmentem homokzsákot pakolni a Dagály strand területére, ahol az áradó Duna elleni védekezés folyt. Keresztedzésnek tökéletes volt a láncban homokzsák továbbítás, homokzsák pakolás, homokzsák töltés, és pihenésképp homokzsák kisteherautóra pakolás. Az idő szép volt, a hangulat remek, akkor és ott minden rendben volt. Minden tiszteletem és megbecsülésem azoké az embereké, akik a szabadidejükből áldozva a védekezésben részt vettek, jó volt látni, hogy mennyi féle-fajta ember képes együtt dolgozni a bajban. És külön maximum riszpekt a tűzoltóknak, akik napok óta talpon vannak, irányítanak, rakják a zsákokat, döngölik, hogy gát legyen belőlük. Hihetetlen munkabírásuk van ezeknek az embereknek. Én csak egy hat órás műszakot toltam, de délután, amikor eljöttem már éreztem a végtagjaimban, a derekamban a fáradtságot, és az izomláz jeleit. Ezek nem a legjobb tünetek voltak a másnapi 21 km előtt.

Végül is megvolt a futás, döcögve, de beindult a gépezet. Az útvonalat az utolsó pillanatban megváltoztatták, kivették belőle a Dózsa György- és Andrássy úti részt, hogy ne akadályozzák indokolatlanul a forgalmat. Így az egész verseny a Városligeten belül volt, egy öt km-esre sikerült kört kellett teljesíteni. Félmaratonon négyszer, a váltóban pedig az eredetiek szerint hatszor. Ez ugye azt eredményezte, hogy a váltó nem 42 km lett csak 31 körül. Érdekes, hogy egy alapvetően váltóversenynek hirdetett rendezvényen inkább az egyénieknek “kedveznek”. 🙂 A szervezés szerintem tökéletes volt, nagyon sok futó vett részt az eseményen, de sikerült megoldani, hogy ne legyen tömegnyomor , az egész útvonal teljesen jól futható volt. Mindenhol voltak a pálya mentén szurkoló emberek, a hangulatra sem lehetett panasz.  Persze a térdemet még sokkal jobban tönkre tettem, és két valamilyen csípés is lett a bal bokámnál. A Google segítségével kiderítettem, hogy valószínűleg egy darázs csípett meg, kétszer. Ebben a felimerésben segített az is, hogy találtam egy elpusztult példányt a szobában tegnap előtt este. Szóval nem elég, hogy a bal lábam térde fáj, még a csípések miatt kétszeresére dagadt a bokám, viszket, és persze fáj. A futást ennek megfelelően hanyagoltam a héten. Az edzéstervet átírtam, lecsökkentettem a km-eket. Holnapra be van tervezve egy óvatos 10-es, de, ha a térdem nem lesz legalább 91%-os, akkor inkább még pihentetem.

A tanulság: reggel nem futunk 25 km-t, ha nem megfefelő a kondíciónk. Ezt majd leírom százszor.

Így telik tehát a hét, mennék már nagyon futni, de most az önfegyelem erősebb. Lesz még sok rendezvény, amin szeretnék részt venni térdfájás nélkül.

Addig is: kettlebel, fegyencedzés, munka.

Sorry, the comment form is closed at this time.