essay my dream holiday destination influence of mobile phones pros and cons essay process of preparing a business plan chapter 1 critical thinking exercises college application essay ivy league essay the festival you like most
jún 242013
 

Rendhagyó módon megint a végéről kezdem. Aztán majd haladok össze vissza.

Szóval szombaton volt a Napforulós futás nyári eseménye, amelyre “beneveztem”. Ez abból állt, hogy futni kellett, ki mennyit akart. Én 35 km-t akartam. Rajzoltam egy jó kis útvonalat az Endomondóval a pusztába, aztán végigvezettettem magam rajta a telefonom segítségével. Végül több, mint 37 km lett belőle, de ez igazán nem az én hibám, így adta ki az út. 🙂 Mivel még sosem futottam (sokkal) 30 km fölött, így nem tudtam, hogy miként fogom bírni, milyen lesz a pulzusom, lesz-e fal, éhes vagy szomjas leszek-e, vagy egyszerűen csak összeesek a gabonatábla mellett, és őzikék fognak szomorúan nézni, amígy egy kombájn össze nem aprít. Végül is egyik dolog sem történt meg. Szépen egyenletes pulzussal, nagyjából egyenletes tempóban futottam végig. 20 km fölött fogyott el a magammal vitt fél liter víz, 24-től már eléggé szomjas voltam, de szerencsémre pont egy horgásztó mellett vezetett az utam, és az ott lévő vendégházban fel tudtam tölteni a kis flakonomat. Innentől már csak haza kellett futni, ami nem is volt olyan könnyű, hiszen közben besötétedett. Egyszer túl is futottam a kulcsi leágazáson, de pár száz méter után gyanús lett a dolog, visszafordultam, és jó útra tértem.

Útközen (amíg világos volt 🙂 ) láttam őzeket és nyulakat, követett sok bogár, pár szúnyog meg is csípett, mégis nagyszerűen éreztem magam. Végére értem a Piszkos Fred hangoskönyvnek (már töltődik a Veszetgzár a Grand Hotelben, holnap arra fogok kocogni), az Endomondo jól vizsgázott, és a múltkor megénekelt homloktörölgető csulkószorító is jól szolgált. A futás után csak úgy lebegtem. És nem csak a sörtől. 🙂 Még szerencsém is volt: pont miután hazaértem és lezuhanyoztam (a kettő között volt egy alapos nyújtás, és egy korsó hideg Edelweiss, ebben a sorrendben) szakadt le az ég, estek cseresznye nagyságú jégdarabok, és ment el az áram. A kertben mindent szétvert a jég, de legalább én megúsztam.

Vasárnap aztán egy átmozgató 10 km-t toltam le, Rácalmáson belül maradva, az előző esti vihar maradványait szemlélve. Nem volt túl kellemes, a hőmérséklet is magas volt, a pulzusom is, és még vizet sem vittem, mert gondoltam ilyen rövid távra nem kell. Majd leírom százszor, hogy melegben mindig kell folyadékot vinni magunkkal, ha futni megyünk.

A múlt héten a sérülésre rápihenve szerdán egy 4×1-es résztávot futottam, csütörtökön pedig 15 km-t. A térdem meglepően jól bírta, akkor sem, és azóta sem fáj különösebben, most már kijelenthetem, hogy az egy hét pihenő hasznosnak bizonyult.

Sajnos kettlebel sem a múlt hét pénteken, sem ma nem volt. A mait pótoljuk szerdán, a péntekit még nem tudom, hogy mikor. Közben csinálom szorgalmasan a 100 fekvőtámasz, 200 felülés programot, most tartok a második héten.

A futóhét holnap kezdődik, most pedig… úgyvan. 🙂

Sorry, the comment form is closed at this time.