Júl 292013
 

Futás kánikulában címet akartam adni ennek a fejezetnek, de az nem állta volna meg a helyét. Ugyanis annyira nem szeretnék a tűző napon futni, hogy még hétvégén is felkelek korábban, csak, hogy a kellemes hajnali 25 fokban teljesíthessem a napi penzumot. Hétköznap meg ugye egyébként is 5 körül indulok a patak partnak.

Mint például a múlt hét kedden, amikor egy laza 11 km-t mentem a szokásos utamon. Itt visszafelé már másodmagammal kocogtam, mert egy idősebb úr csatlakozott hozzám, és a Kerepesi útig végigbeszélgettük a távot. Többször láttam már a reggeli futásim közben, de mindig csak köszöntünk egymásnak, aztán futott, ki merre látott. Most egészen szórakoztató történeteket mesélt a fiatal futó éveiről. Hihetetlen, hogy mennyi ember mellett “futunk el” nap mint nap, anélkül, hogy belegondolnánk: milyen érdekes élete lehet, milyen sok minden történhetett vele az elmúlt években, mennyi tanulságos, meglepő, szomorú, felemelő, erőt adó dolgot tudna mesélni magáról, a megélt élményeiről. Én most egy futótárséba belepillanthattam 5 km erejéig.

Szerdán aztán fartlekeztem kicsit, nem is olyan rossz eredménnyel, aztán csütörökön két lazább futásom volt reggel, illetve délután. A reggeli a szokásos Rákos-patak parti volt, a délutánit pedig a Margitszigeten abszolváltam a DK Team edzésén. Itt rendeltem DK-s pólót, úgyhogy remélem az augusztusi Suhanj!6 órás verseny (egy részét) már abban futhatom.

Szombaton egy Rácalmáson belüli 10 km-t teljesítettem, vasárnap pedig a Rácalmás-Dunaújváros-Rácalmás körömet mentem, dombostúl, lejtőstűl. Jó volt mind a kettő, meg az idő is, ugye, mert direkt kicseleztem a meleget. Azért szombaton is kaptam ízelítőt a hőségből fűnyírás közben, meg vasárnap is a hazaút alatt a kocsiban. Ma pedig az irodából hazafelé tartva “esett jól” a szaharai meleg.

Nemsokára azonban kezdődik a lehűlés az előrejelzés szerint, titkon remélem, hogy holnap reggel még esni is fog egy kicsit. Jó lenne esőben futni egyet!

Júl 222013
 

… rég nem írtam beléd. Vagyis írtam egy eseményről, de a többi történést méltatlanul elhallgattam előled. Most pótolom ezt a mulasztást.

Az utolsó rögzített futásom óta (nem számolva a Hortobágyit) azért összekocogtam néhány km-t. Például még azon a héten csütrötökön mindjárt kétszer 10-et: egyet reggel a patak parton, egyet pedig délután a DK Team Nagy Közös Edzésén (NKE). A reggeli egy harmadolós futás volt, meg voltam elégedve, jól ment. A délutánit lazára terveztem, nem akartam nagyon széthajtani magam a Délibáb előtt. Végül a két szigetkört 5 perces átlaggal sikerült megfutni, úgy, hogy közben nem is hajtottam (nagyon 🙂 ). Szóval ezzel is maradéktalanul elégedett voltam.

Szombaton aztán irány a Hortobágy, majd vasárnap kocogtam egy levezető 11 km-t. Ettől féltem egy kicsit, az előző napi félmaraton miatt, de végül nagyon élveztem a mozgást, jól is esett.

A következő hét kedden 10×500 m résztáv volt a penzum, amit megint csak egészen jól teljesítettem (magamhoz képest 🙂 ), csak az Endomondo bosszantott fel egy kicsit, amikor két és fél km után sikerült leállnia. Már másodszor játssza el ezt, igaz mindig ezeknél az 500 m-es résztávoknál, amikor nyomkodom futás közben a telefont, mert hát tudnom kell, hogy mikor van 500 méter. Ezt valószínűleg nem szereti, és leállással büntet.

Szerdán aztán futottam egy tisztességes 11 km-t a Rákos-patak partján, itt minden rendben volt. Pénteken muka után volt még egy harmadolós futás, és magam is meglepődtem, hogy problémák nélkül sikerült teljesíteni. Főként azért volt ez érdekes, mert elkezdtem kondi terembe járni, és pont a pénteki nap reggelén volt láb edzés, és eléggé fájt a combom munkába menet. Azt hittem, hogy délutánra csak erősödni fog az izomláz és a fájdalom, de nem, szinte teljesen elmúlt. Ennek nagyon örültem, mert szombaton 21, vasárnap pedig 30 km volt az edzéstrevbe felírva, és ami ott van, azt ugye teljesíteni kell, akár mennyire izomlázas is az ember lába. Szóval féltem egy kicsit a hétvégétől, de aggodalmam feleslegesnek bizonyult, az összes előírtat megfutottam. Mind a két nap reggel indultam neki, figyelve a pulzusra. Szombaton a Kincsem-parkot kerültem meg háromszor mielőtt a patak partra tévedtem, vasárnap pedig a 16. kerület egy résztét hódítottam meg. A vége itt is a Rákos-patak volt.

A héten folytatódik a kondi-futás kombó, plusz csinálom továbbra is a 100 fekvőtámasz 200 felülés programot. A fekvőtámasz egyre rosszabbul megy, de legalább a felülésben fejlődtem. Már harmadszor megyek neki a harmadik hétnek. És nem azért, mert meseszám.

A kondiról csak annyit, hogy egy hét után még nagyon tetszik. Tudom, hogy húst kéne ennem az izmok fejlődéséhez, de amíg nyár van elvagyok gyümölcsökön is. Aztán majd meglátom.

Szóval kedves naplóm! Behoztam a lemaradást.

Júl 142013
 

Én tényleg csak egy kellemes, laza örömfutást szerettem volna. Hat perces ezrekkel, pusztanézéssel, meg állatnézéssel (gondolok itt pl. a szarvasmarhákra 🙂 ). Ebből majdnem minden teljesült. Csak a hat perces ezrek nem. Az idő futáshoz elég jó volt, nem túl meleg (25-28 fok), szél, jól futható sík terep. A szél mondjuk csak akkor volt jó, ha nem szemből jött, mert akkor telibe tolta az embert porral. Én konkrétan még hazafelé a buszban is annyit kapartam ki a szememből meg az orromból (papírzsepivel, no), hogy ha cserépbe tesszük virágot lehetett volna bele ültetni.

Egyébként busszal mentem-jöttem, nagyon kényelmes és gyors volt, tudtam oda-visza pihenni, olvasni, tényleg sokkal jobban megérte minden szempontból, mint az autó. Így viszonylag korán értünk le a Hortobágyra, kb. 11 óra körül. Átvettem a rajtcsomagot, majd kicseréltem a pólót, amit adtak, mert technikai helyett pamutot kaptam első körben. Aztán elmentem öltözködni, ami után ismét kicseréltem a pólót, mert az M-es méret olyan volt, mintha XS-es lett volna. Kértem egy L-eset, az már majdnem nem volt kicsi. Most vagy én nőttem ennyit vagy valami történt a méretezéskor. Megnéztem magamat, nem nőttem semmit. Összehasonlítottam a tavalyi M-es Délibábos pólómmal, és az még kicsit nagy is. Ennyit a méretekről.

Ja, mert egyébként amiről szó van az a 10. E.ON Délibáb Sportfesztivál, ami a Hortobágyon volt tegnap. Szóval átöltöztem, majd pár órát ültem a lelátón. Néztem a kerékpárosok befutóját, majd a 7 km-es versenyt, a lovasbemutatókat. Közben banánt ettem, és vizet ittam. Az élet császára voltam, na. 🙂

Aztán 15:00 -kor elindult a félmartaton, és én már beálltam volna a kellemes kis tempómra, amikor éreztem, hogy jó idő van, meg erőm is van, akkor óvatosan megyek egy kicsit gyorsabban. Igazából nem tudatm, hogy milyen tempót megyek, mert a telefont lenémítva vittem magammal a tartóban, és zenét sem hallgattam, csak az endomondo ment rajta. Viszont végig előzgettem lényegében a teljes verseny alatt, ebből gondoltam, hogy olyan nagyon rossz időt azért nem mehetek.

Az utolsó körben aztán (három hét km-es kört kellett menni) két srác elment mellettem. Gondoltam beállok mögéjük, megyek velük, amíg bírom. Nekem már kicsit gyors volt a tempójuk, kb. a 18-ik km-nél maradtam le tőlük, de végig látótávolságon belül maradtak azért.

Az utolsó kör vége tehát már nem volt az a kifejezett örömfutás, de addig tényleg könnyedén tudtam menni. Végül is a terveimből csak a hat perces ezrek nem jöttek be, mert a vége 1:46:34 lett!

Új egyéni rekord! A Hortobágyon!

Júl 092013
 

Harminc éves lettem. Mi mással ünnepelhettem volna, mint futással? 🙂

Volt azért családi összejövetel is, éppen ezért szombaton már egészen korán elindultam a kis szülinapi félmaratonomra, melyet jórészt terepen futottam, a felkelő nap első sugarainál. Meg erdőben, meg a Duna parton, szóval egészen kellemes helyeken. Végigvigyorogtam a távot, minden percét élveztem a mozgásnak. Hét óra után végeztem nem sokkal.  A nap további részében családi együttlét volt, sok sörrel. Meg borral. Megittam az idáig tartogatott Egy kis édesemet, még mindig a legjobb választás az édes fehérek közül szerintem. Este nem kellett altatni. 🙂

Vasárnap aztán nem mentem elég korán futni. És nem vittem magammal elég vizet. 30 km volt betervezve, gondoltam megfutom a 37 km-es kör egy részét visszafelé. Fél nyolckor indultam, felszerelkezve 0,75 liter vízzel. Az első 20 km-en minden rendben is volt, jól ment a futás, szép helyeken futottam, eltelt az idő és a táv. Aztán elfogyott a víz, és megérkeztem a szántóföld közepére, ahol esélyem sem volt újratölteni a palackot. Ekkorra már elég nagy hőség is volt, sehol egy árnyék, még jó, hogy néha egy kis szél azért előkerült. Végül is megfutottam, amit kellett, de a vége már nagyon nehezen ment. Főleg fejben futottam. Otthon aztán pótoltam a folyadékot. Lesz még ilyen hétvégém, ahol 21 és 30 km lesz a szombat vasárnapi táv, próbálok majd több vizet vinni. Vagy korábban futni. Vagy mindkettő.

Ma mentem 15 km-t a Rákos-patak mellett, ebben volt 6×1000 m résztáv. Jól sikerültnek ítélem, 4:30-4:50 között futottam. A héten még lesz csütörtökön egy harmadolós futás 11 km, amiben 3 km lesz a gyors szakasz.

A múlt héten szintén csütörtökön volt egy hasonló harmadolós, az jól ment. Aztán pénteken reggel futottam még egy könnyűt szintén a patak parton. Itt “olvastam ki” a Vesztegzár a Grand hotelben című hangoskönyvet. Egyre jobban tetszik a nem zenére futás, annyira, hogy a vasárnapi hosszú futásomra még fülhallgatót sem vittem. Változnak az idők. 🙂

Holnap megyek az utolsó kettlebel edzésemre. Most határozatlan ideig szüneteltetni fogom ezt a fajta mozgást, helyette lesz kondi. Igen, gyúrós leszek. 😀

A 100 fekvőtámasz, 200 felülés programot csinálom lelkesen, de úgy tűnik megakadtam a harmadik héten. Már másodszor csinálom, de a jövő héten megint ismételni kényszerülök, mert a fekvőtámasz kifogott rajtam. Sejtettem, hogy nem hat hét lesz az a hat hét.

Ma pedig korán lefekszem.

Júl 022013
 

A múlt hét semmi izgalmasat nem hozott: volt egy kettlebel (a pénteki elmaradt) és öt futás. A futások az edzéstervnek megfelelően mentek, ezúttal kicsit alacsonyabb kilométer volt a hétre előírva. Kedden a szokásos hét eleji bemelegítő kocogás volt a Rákos-patak mentén, csütörtökön egy jó kis 8×0,5 km résztáv volt, amit az Endomondo két részletben örökített meg, mert a sok nyomkodáaban valahogy leállt az alkalmazás. Ez a teljesítményemet nem befolyásolta, elég jól sikerült szerintem. Pénteken csináltam egy “elindulok és futok 10 km-t” programot, ami abból állt, hogy elindultam Rácalmáson, és futottam valamerre 5 km-t, majd ugyan azon az útvonalon vissza 5 km-t. Jó volt. Közben Rejtőt hallgattam.

Szombaton szintén 10 km-t mentem a Rácalmás-Kulcs-Rácalmás útvonalon, ez is egy jóleső mozgás volt. Vasárnap domboztam egy kicsit Rácalmás és Dunaújváros között, enyhe térdfájással tudtam le a távot. Mára szerencsére elmúlt. Erre a hétre egy fartlek és egy harmadolós futás is elő van irányozva, így a fartleket letudtam ma a patak parton. Szerintem jó lett, meglátom majd, hogy a harmadolós futás hogy fog sikerülni csütörtökön. Holnap kettlebel, a hétvégére pedig két igazi csemege lesz: szombaton egy szülinapi félmaraton, vasárnap pedig egy jó kis szántóföldes 30 km vár rám.

Addig is: pihenés, és Star Trek. 🙂