júl 142013
 

Én tényleg csak egy kellemes, laza örömfutást szerettem volna. Hat perces ezrekkel, pusztanézéssel, meg állatnézéssel (gondolok itt pl. a szarvasmarhákra 🙂 ). Ebből majdnem minden teljesült. Csak a hat perces ezrek nem. Az idő futáshoz elég jó volt, nem túl meleg (25-28 fok), szél, jól futható sík terep. A szél mondjuk csak akkor volt jó, ha nem szemből jött, mert akkor telibe tolta az embert porral. Én konkrétan még hazafelé a buszban is annyit kapartam ki a szememből meg az orromból (papírzsepivel, no), hogy ha cserépbe tesszük virágot lehetett volna bele ültetni.

Egyébként busszal mentem-jöttem, nagyon kényelmes és gyors volt, tudtam oda-visza pihenni, olvasni, tényleg sokkal jobban megérte minden szempontból, mint az autó. Így viszonylag korán értünk le a Hortobágyra, kb. 11 óra körül. Átvettem a rajtcsomagot, majd kicseréltem a pólót, amit adtak, mert technikai helyett pamutot kaptam első körben. Aztán elmentem öltözködni, ami után ismét kicseréltem a pólót, mert az M-es méret olyan volt, mintha XS-es lett volna. Kértem egy L-eset, az már majdnem nem volt kicsi. Most vagy én nőttem ennyit vagy valami történt a méretezéskor. Megnéztem magamat, nem nőttem semmit. Összehasonlítottam a tavalyi M-es Délibábos pólómmal, és az még kicsit nagy is. Ennyit a méretekről.

Ja, mert egyébként amiről szó van az a 10. E.ON Délibáb Sportfesztivál, ami a Hortobágyon volt tegnap. Szóval átöltöztem, majd pár órát ültem a lelátón. Néztem a kerékpárosok befutóját, majd a 7 km-es versenyt, a lovasbemutatókat. Közben banánt ettem, és vizet ittam. Az élet császára voltam, na. 🙂

Aztán 15:00 -kor elindult a félmartaton, és én már beálltam volna a kellemes kis tempómra, amikor éreztem, hogy jó idő van, meg erőm is van, akkor óvatosan megyek egy kicsit gyorsabban. Igazából nem tudatm, hogy milyen tempót megyek, mert a telefont lenémítva vittem magammal a tartóban, és zenét sem hallgattam, csak az endomondo ment rajta. Viszont végig előzgettem lényegében a teljes verseny alatt, ebből gondoltam, hogy olyan nagyon rossz időt azért nem mehetek.

Az utolsó körben aztán (három hét km-es kört kellett menni) két srác elment mellettem. Gondoltam beállok mögéjük, megyek velük, amíg bírom. Nekem már kicsit gyors volt a tempójuk, kb. a 18-ik km-nél maradtam le tőlük, de végig látótávolságon belül maradtak azért.

Az utolsó kör vége tehát már nem volt az a kifejezett örömfutás, de addig tényleg könnyedén tudtam menni. Végül is a terveimből csak a hat perces ezrek nem jöttek be, mert a vége 1:46:34 lett!

Új egyéni rekord! A Hortobágyon!

Sorry, the comment form is closed at this time.