aug 282013
 

A vasárnapi hosszúfutás után aztán nem pihentem – ahogy egyébként szoktam – hétfőn, hanem kocogtam 11 km-t Rácalmás és Kulcs között. Ezt végül is élveztem, nem volt semmi gond. Kedden nemzeti ünnep volt, és én ennek megfelelően indultam neki az aznapi 11 km-nek. Bár Pesten voltam, nem a patak part felé vettem az irányt, hanem a Kerepesi (később Veres Péter) úton indultam neki. A végén azért volt egy kis patakpart is, mert ott jól lehet nyújtani. Majdnem 12 km-t futottam végül, és ez is jól esett, bár a talpam, és a derekam azért fájt utána.

Szerdán reggel mentem kondizni, majd munka után kocogtam egyet a Rákos patak mellett. Ez már kevésbé volt jóleső. Azért csak belesűrítettem a hétbe a másik két kondit is csütörtökön és pénteken, majd ugyan ezen a napokon az esti órákban még egy kis futás is belefért. Csütörtökön 8×300 m résztávot nyomtam viszonylag jó eredménnyel, szuper talp és derékfájással. Pénteken csak egy szokásos tizenegyes volt a penzum, amit már nem örömmel teljesítettem. Azonban, ha az edzéstervben ez van, akkor ezt kell csinálni. 🙂 Szombaton immár reggel, munka előtt mozogtam, itt este volt egy kis pihi a másnapra tervezett 35 km tiszteletére.

Végül is azért írtam ilyen részletesen a talp- és derék fájásokról (amihez szombaton egy idő után csatlakozott egy kis szúrás a hátsó combomban, mind a két lábamban), mert sokat töprengtem vasárnap óta, hogy mi okozta, hogy csak 17 km tudtam végül futni a tervezett 35 helyett. Már szombaton cipőt cseréltem, és a Pega Shield-ben futottam, ebben indultam neki vasárnap is. A talpam valahogy kevésbé fájt benne. Most először nem teljesítettem edzést ebben az évben, és nem esett jól. Annyira, hogy vasárnap még délután ki akartam menni lefutni a maradék 18 km-t, de szerencsére győzött a józan eszem.

Több dolgot sikerült azonosítanom, amik okai lehettek (akár együtt is) a történteknek:

– kevés (szinte semmi) pihenés a Suhanj! 6 után

– nem tartottam pihenőnapot hétfőn sem

– belesűrítettem három napba a három kondit, így nem tudtak regenerálódni az izmaim (ráadásul itt minden nap van valami láb gyakorlat is: vádli, első comb, hátsó comb)

– gondoltam háromszor megyek oda vissza a patak parton, de már az első körben untam: igazából feladtam fejben.

Hát ezeket sikerült azonosítanom. A tanulság? Több pihenés hosszú futás után, hagyni időt az izmoknak regenerálódni. Változatos útvonalra tervezni a futást.

A jövőben ezeket majd szem előtt tartom. Például a Nike Félmaratonig hátralévő két hétben: kicsit visszavettem a heti km-ek számát, remélem teljesen helyrejön minden alkatrészem addigra. Igazából a derékamon kívül már nem érzem a többi helyen a fájást, és ahogy észreveszem ez is múlik szépen.

A héten tegnap voltam egy kis résztávos edzésen, 10×200 m volt előírva, és szépen megfutottam. Holnap reggel lesz egy kényelmes kocogás, aztán majd csak hétvégén.

Hogy milyen eredménnyel az majd kiderül. 🙂 Az összefoglalónak ezzel vége, reményeim szerint sűrűbben fogok írni a jövőben.

aug 272013
 

Mint utóbb kiderült, biztos, hogy többet, mint egy nap. De ne szaladjunk ennyire előre.

Ott lett vége az előző résznek, hogy hazatérünk Rácalmásra. Ekkor még eléggé robotmozgásom volt, amit némi sörrel, és kutya kennel építéssel gondoltam elmulasztani. Plusz hétfőn nem futottam. A sör és a nem futás jót tett, de valószínűleg mind a kettőből több kellett volna. Kedden csak egy laza átmozgató 11 km-t kocogtam, és – főleg az eleje – nem esett jól. Örültem, hogy vége lett, és mehetek kennelt faragni. 🙂

Ennek ellenére szerdán is futással kezdtem a napot, ráadásul résztáv volt az edzéstrevben. Jobban ment, mint alőző nap, és már egészen tűrhetően mozogtam futás közben. Mondjuk a derekam egyre jobban fájt, de ezt betudtam a kerti munkának. És semmiképpen sem a hosszú futás utáni regeneráció hiányának. Hogy ezt bizonyítsam, csütörtökön 15 km tettem meg szép lassan, kicsit szenvedve, de küzdve. Nem esett jól. Ehhez képest a pénteki tízes a szokásos Rácalmás-Kulcs-Rácalmás útvonalon igazán üdítő volt.

Na itt kellett volna legalább két nap pihenőt tartanom, ha már eddig nem tettem. De nem tettem most sem, hanem inkább szombaton elmentem Pusztaszabolcsra, a Négy Évszak Maraton nyári eseményére, ahol a 42 km negyedét kellett lefutni. Itt úgy gondoltam, hogy, ha tavasszal ment 4:30-as ezrekkel, akkor most is menni fog. 🙂 Hát, kicsit szenvedős lett a vége, de ment. Utána azért nyújtottam rendesen, de ekkor már a talpam is kezdett fájni. Azt hittem valami vízhólyag lesz, de látszatra minden rendben volt. Vasárnap pedig következett a hosszú futás: 30 km. Lenyomtam ezt is, még élveztem is a nagy részét, fájdalomnak alig volt jele a lábamban. Ez jó jelnek ígérkezett, mert a következő héten több, mint 100 km-t írt elő az edzésterv.

Reméltem, hogy minden testrészem, ami a futáshoz kell rendben lesz. Hogy így lett e az hamarosan kiderül. 🙂

aug 262013
 

Németországból visszatérésem másnapján hazamentem Rácalmásra, ahol a felújítandó kutya kennel és nyári konyha alapanyagainak beszerzése után, este kilenc óra körül indultam neki a 10 km-esre tervezett távnak. Igazából lett volna időm futni napközben is, de ki akartam próbálni, hogy milyen sötétben, fejlámpával menni. Erre azért volt szükség, mert nem a hétvégi Suhanj! hat órás futáson akartam rájönni, hogy nem tudom hordani a rendezvényen kötelező kiegészítőt. Még Németorszában vásároltam egy új lámpát, megörülve annak, hogy olcsóbb, mint itthon. Aztán az első bekapcsoláskor ért a meglepetés, hogy lehet, hogy olcsó, de nem is jó. Merthogy nem kapcsolódik be (pedig elemet is tettem bele 🙂 ). Ennyit a német minőségről. Olcsó húsnak ott is híg a leve. Viszont volt otthon egy nagyon hasonló fejlámpa, aminek a világítós része volt kicsit elörve, így az sem volt használható (ezért kellett másik). Végül a kettőből fabrikáltam egyet, vettem három garnitúra elemet (három ceruza elemmel működött), és mentem tesztelni.

Ami kiderült, hogy aszfalton jól használható, nem kényelmetlen, nem izzadok be alá nagyon, szóval elviselhető. Ellenben terepen nekem nem jött be, mivel nem érzékeltem benne a talaj szintkülönbségét, így simán előfordult, hogy beleléptem egy gödörbe. Ez azért is rossz, mert, ha kitöröm a bokám, akkor nem tudok futni. Úgyhogy gyorsan elhagytam a földutat. Így néz ki Endomondóban a fejlámpa teszt futás.

A következő napon – immár világosban – futottam még egy laza tízest, aztán pihentettem a futófelületeimet. Elég sok munka volt a fent említett építményekkel, úgyhogy a keresztedzés azért megvolt.

Szombaton már viszonylag korán elindultunk Budapestre a húgommal, mert még volt néhány családi program amit le kellett tudni aznap, és még pihenni is szerettem volna kicsit, meg szénhidrátot tölteni is jó lett volna. Végül a pihenésből nem sok lett – kb 40 se nem alvás, se nem ébrenlét állapotban töltött perc után inkább ettem kesudiót. 🙂 Fél hétkor indultunk Szigetmonostorra, ahol a rendezvény volt, kényelmes egy óra alatt oda is értünk. Nézelődtük, sétálgattunk, neveztem a versenyre, majd megpróbáltam a kocsiban megint pihenni egy kicsit, itt is felemás sikerrel.

Közben átvettem a DK-s, névre szóló pólómat, ami eddigre lett kész, és amiben a futást terveztem megejteni. Most már messziről felismerhető DK-s lettem! Végül eljött az éjfél, és ezzel a rajt ideje. Viszonylag hamar sikerült beállnom egy kényelmes tempóra, ami olyan 5:30-5:50 körüli km-eket jelentett. Zene nélkül futottam, de a fülembe benne volt a fülhallgató, hogy mindig tudjam az aktuális infókat a megtett távról, sebességről, időről. Nagyon jól éreztem magam futás közben, az első félmaraton két órán belül lett meg. Sikerült a megfelelő módon frissítenem és a jó tempóban futnom, mert a második félmaraton sem viselt meg nagyon, viszont nagy lökést adott mentálisan, hogy lefutottam életemben először egy maratont, kicsitvel négy óra fölött. Innen még kb egy órát élveztem a futást, aztán az utolsó hatvan perc már nem volt annyira kellemes. Itt már minden körben megálltam inni egy-két pohár vizet. Az jó volt, hogy kivilágosodott, így a fejlámpát levettem.

Végül 61677 métert futottam hivatalosan, amit az Endomondo kicsit többnek mért, de nem azon a pár méteren múlik. 🙂

Sikerült 6 órát folyamatosan futnom, és ehhez csak kb három banán, két liter víz, és két alkoholmentes citromos sör kellett. A sört a húgom hozta a pályához olyan kettő és négy óra körül, nagyon jólesett, és nagyon jót tett. A húgom egyébként végig ott volt a pálya mellett, szurkolt, meg hozta a sört, szóval köszi Neki. 🙂

A futás után reggel kicsit nehezen ment a járás (érdekes, amíg futni kellett nem volt gond – vagy legalábbis nem akkora, mint séta közben), meg még haza is kellett vezetni. Otthon aztán kis pihenő után strandoltunk egyet, majd Rácalmás felé vettük az irányt, hogy folytassuk a felújítási munkálatokat.

Természetesen futás is volt, kiderül hogy miként sikerült regenerálódni a hat óra után.

aug 252013
 

Még valahol a múlt hónap végén felejtettem el írni. Egyszerű volt, akadt egy csomó más dolog, meg nem is voltam itthon, de ezek bizony mind csak kifogások. Ez most egy olyan “bocsi naplóm” indítás volt.

Túlesve a nyitómondato(ko)n, elmondom, hogy mi lesz. Egy nagyon hosszú beszámoló, az lesz. Azonban, hogy legyen kedvem majd később végigolvasni, több részletben adom át az örökkévalóságnak létem elmúlt négy hetének történéseit. Most következzen az első etap, amiben elutazok (megint) Németországba.

A múltkor ott maradt abba a mese, hogy meleg van, és jó lenne egy kis eső, ami felfrissít, az sem baj, ha futás közben is hullik a víz. Hát, minimális hőmérséklet esés volt csak égi áldás nélkül, úgyhogy a kedd reggeli kocogás ennek megfelelően ment. Szerdán rá is pihentem (kondi azért volt).  Csütörtök reggel aztán fartlek volt, ez jól ment, bár a hőmérséklet már ekkor 20 fok felett járt. Este aztán volt a szokásos céges ivászat, ami még másnap reggel is éreztette a hatását, no azért nem annyira, hogy ne menjek el kondizni, majd futni. Végül is elfutottam az edzőteremig, lenyomtam a Szent Edzéstervben lévőket, majd hazafutottam, letettem a kondi cuccot, felvettem a futás kütyüket, és mentem a patak partra. Nem mondom, volt már részem jobban eső 11 km-ben is. Mivel ezen a napon már szabadságon voltam, így a futás után indultam Rácalmásra. Már ekkor nagyon meleg volt, és a hétvégére még magasabb hőmérsékletet jósoltak. Szuper. 10-12 órát aszalódni az autóban remek mulatság.

Másnap (szombaton) korán keltem, hogy még a kánikula előtt letudjam az aznapra rendelt 21 km-emet. Ezt élveztem is, felüdülésnek hatott a reggeli 25 fok a délutáni 38-hoz képest. Minden relatív, ugye. A futás után teherautót pakoltunk, ami vitte ki a bútorokat és egyéb dolgokat Németországba. Ide költözött ki a barátom pár hónapja dolgozni, és most a családja is követte. Szóval a bútorok a teherautón a család (két kisgyerek, feleség, kutya /magyar vizsla!/) pedig velem utazott majd 1000 km-t. Délután négyre terveztük az indulást, de szerencsére kicsit ez eltolódott, így már a legnagyobb melegek után 19:30 vágtunk neki az útnak. Egész éjjel ment a vezetés, a gyerekek főleg aludtak, a kutya csak egyszer próbált az ölembe mászni, szóval minden rendben ment, és két megállással, 11 óra alatt teljesítettük a távot.

Voltam már nem is olyan régen arrafelé, és akkor futottam is két egészen kellemeset, amiből az egyik ráadádul életem második 30 km-es távja volt. Most ugyan arra a környékre, csak pár km-rel arréb volt a bázis, egy Zeitlofs nevű kisvárosban. Itt egy kicsivel több a sík terület, mint a múltkor Gerodában, így a futás is jólesőbb. Már annak, aki a nagy emelkedőket és lejtőket nem szívleli annyira. Mondjuk, mint én.

Szóval reggel 6:30-kor érkeztünk meg, már világos volt, én meg nagyon elgémberedett tagokkal szálltam ki a kocsiból. Gondoltam jól esne egy kis futás. 🙂 Jól is esett, közvetlenül a “welcome sör” után (- reggel fél hétkor sörözni? – miért ne?). 10 km volt a terv, így mentem öt km-t oda, meg ugyan annyit vissza. Egy bicikli úton próbáltam maradni, ami sikerült is a 4-ik km-ig. Ott aztán válaszút elé kerültem, és a rossz irányba haladtam tovább, ami csak azért volt kellemetlen, mert egy olyan emelkedőn kellett felfutnom, ami elfért volna a Borvidék Félmaratonon is simán. A közepe tehát erősre sikerült az edzésnek. Meg közben (valahol a hegyre felkaptatás alatt) megindultak a tolófájások, ami nagy dolgot jelez, és egy idő után nem vicc. Végül is rendben megvolt a táv, a nyújtás meg az ürítés. Innentől már csak sörözés, pakolás, lazítás volt a program. Este azért nem kellett altatni kb 40 óra ébrenlét után. 🙂

Másnap reggel viszonylag korán keltem, és amíg a többiek aludtak én elindultam az előző napi útvonalon az előző napi távra, de most már figyelve arra, hogy a kijelölt bicikli úton maradjak. A levegő kellemes 16 fokos volt, ember alig volt az úton, nagyon szép helyen futottam, élveztem. A nap további része ismét pihenéssel és sörözéssel telt. Sikerült beszabadulnom egy olyan ital áruházba, ahol nagyon sokféle sört forgalmaztak, és ezen belül is jónéhány búzasört. Nyolc félét válogattam össze, volt itt bio, barna meg pár sima is. Jól telt a délután, főleg, hogy volt egy kis pálinka is. 🙂

Másnap délelőtt indultam Budapestre, ahova egy kis kitérő (elnéztem egy autópálya lejárót, 300 km pluszban) meg is érkeztem. Ezen a napon futás nem volt, vezetésre edzettem.

Összességében tehát jó kis futások voltak, érzem, hogy a Zeitlofs-i környékben van még lehetőség, remélem tudok még ott futni hamarosan. Idáig gondoltam az első részét a beszámolónak. A következő epizódból kiderül, hogy mennyit tudok 6 óra alatt futni.