aug 282013
 

A vasárnapi hosszúfutás után aztán nem pihentem – ahogy egyébként szoktam – hétfőn, hanem kocogtam 11 km-t Rácalmás és Kulcs között. Ezt végül is élveztem, nem volt semmi gond. Kedden nemzeti ünnep volt, és én ennek megfelelően indultam neki az aznapi 11 km-nek. Bár Pesten voltam, nem a patak part felé vettem az irányt, hanem a Kerepesi (később Veres Péter) úton indultam neki. A végén azért volt egy kis patakpart is, mert ott jól lehet nyújtani. Majdnem 12 km-t futottam végül, és ez is jól esett, bár a talpam, és a derekam azért fájt utána.

Szerdán reggel mentem kondizni, majd munka után kocogtam egyet a Rákos patak mellett. Ez már kevésbé volt jóleső. Azért csak belesűrítettem a hétbe a másik két kondit is csütörtökön és pénteken, majd ugyan ezen a napokon az esti órákban még egy kis futás is belefért. Csütörtökön 8×300 m résztávot nyomtam viszonylag jó eredménnyel, szuper talp és derékfájással. Pénteken csak egy szokásos tizenegyes volt a penzum, amit már nem örömmel teljesítettem. Azonban, ha az edzéstervben ez van, akkor ezt kell csinálni. 🙂 Szombaton immár reggel, munka előtt mozogtam, itt este volt egy kis pihi a másnapra tervezett 35 km tiszteletére.

Végül is azért írtam ilyen részletesen a talp- és derék fájásokról (amihez szombaton egy idő után csatlakozott egy kis szúrás a hátsó combomban, mind a két lábamban), mert sokat töprengtem vasárnap óta, hogy mi okozta, hogy csak 17 km tudtam végül futni a tervezett 35 helyett. Már szombaton cipőt cseréltem, és a Pega Shield-ben futottam, ebben indultam neki vasárnap is. A talpam valahogy kevésbé fájt benne. Most először nem teljesítettem edzést ebben az évben, és nem esett jól. Annyira, hogy vasárnap még délután ki akartam menni lefutni a maradék 18 km-t, de szerencsére győzött a józan eszem.

Több dolgot sikerült azonosítanom, amik okai lehettek (akár együtt is) a történteknek:

– kevés (szinte semmi) pihenés a Suhanj! 6 után

– nem tartottam pihenőnapot hétfőn sem

– belesűrítettem három napba a három kondit, így nem tudtak regenerálódni az izmaim (ráadásul itt minden nap van valami láb gyakorlat is: vádli, első comb, hátsó comb)

– gondoltam háromszor megyek oda vissza a patak parton, de már az első körben untam: igazából feladtam fejben.

Hát ezeket sikerült azonosítanom. A tanulság? Több pihenés hosszú futás után, hagyni időt az izmoknak regenerálódni. Változatos útvonalra tervezni a futást.

A jövőben ezeket majd szem előtt tartom. Például a Nike Félmaratonig hátralévő két hétben: kicsit visszavettem a heti km-ek számát, remélem teljesen helyrejön minden alkatrészem addigra. Igazából a derékamon kívül már nem érzem a többi helyen a fájást, és ahogy észreveszem ez is múlik szépen.

A héten tegnap voltam egy kis résztávos edzésen, 10×200 m volt előírva, és szépen megfutottam. Holnap reggel lesz egy kényelmes kocogás, aztán majd csak hétvégén.

Hogy milyen eredménnyel az majd kiderül. 🙂 Az összefoglalónak ezzel vége, reményeim szerint sűrűbben fogok írni a jövőben.

Sorry, the comment form is closed at this time.