exam stress essay conclusion research paper on fast food nation hotel revenue management thesis class 11 job application letter how to say you want to relocate in a cover letter abstract writing in thesis
okt 122013
 

Az elmúlt majd egy hónapot a fenti néhány szóval tudom összefoglalni. Azért kifejtem részletesebben is.

Még szeptemberben történt, hogy reggel eléggé eláztam 100 méter futás alatt, úgyhogy hazajöttem, és inkább írtam. Innen folytatva tovább a történet múlt ködébe vesző végét, leírhatom, hogy aznap este megejtettem az edzéstervbe felírt fartleket, és elégedett voltam az eredménnyel. Nem sokra emlékszem már abból a kora tavaszi estéből, de a tempót elnézve nem lehetett okom panaszra. Így szépülnek meg az emlékek. 🙂 Ugyan azon a héten rohangásztam egy harmadolósat szintén a patak parton, a számok itt is bíztatóak, úgyhogy ezt a futást is az “elégedett” oldalra teszem a mérlegen. 2:0. A folytatásban azért a másik oldal is villant majd párat. Izgalmak következnek!

A dráma előtt azért történtek örömködésre okot adó dolgok is, például egy hónap után ismét mentem Rácamásra a hétvégén. És ha már ott voltam, akkor futottam is. Egy 10 km-re tervezett, de 12-re nyúlt edzést sikerült abszolválnom. Rácalmásról futottam Dunaújváros irányába, de nem mentem be ezúttal a Duna-partra, hanem csak a “Szabadstrand”-nak nevezett tóig haladtam, amit aztán megkerülve tértem haza. Ezzel a kis tó-kerüléssel lett több a táv, de nem bántam, nagyon szép idő volt, tipikus késő nyári, kissé hűvös, kiváló futóidő. A telefon megint lenémítva jött velem, nem érdekelt közben, hogy milyen tempóval futok, csak élveztem a természetben mozgást. Igazi endorfin bomba volt. Erre viszont tisztán emlékszem. 🙂 Ami még jobban megmaradt bennem az a vasárnapi Velencei-tóparti futóparti. Eddig kétszer voltam, igazi örömfutásokként éltem meg őket. Ezúttal sikerült négyzetre emelni az örömöt. És nem szedtem be semmit. Na jó, banánt igen. 🙂 (A futás tényleg legális drog.)

De mitől is volt olyan jó ez a 28 km szaladgálás? Remek futóidő volt: sütött a nap, de nem tűzött, nem fújt nagy szél, de amikor kellett, akkor volt egy kis hűsítő légmozgás. Viszonylag sokan voltunk: mivel ez nem a “hivatalos” tókerülés (nincs rajtszám, érem, de még rajt/célkapu sem), ezért pártíz embernél nem gondoltam, hogy többen leszünk, ehelyett voltunk párszázan. És végül, de nem utolsó sorban: 5:30-6:00 perc/km-es tempót terveztem futni, ehelyett 5:00 perc körüli ezrekkel suhantam körbe. És nem fáradtam el! Ráadásul szinte végig beszélgettem egy futótárssal (akitől sok hasznos információt megtudtam a maratonfutásról és az ironman-ről). El sem akartam hinni, mikor láttam a végén az Endomondóban az időket. Öt perces ezrek, kényelmesen, beszélgetve! Nem tudom, hogy aznap mi volt velem, de remélem lesz még ilyen. 🙂 És mindennek a tetejébe a 28 km-ben volt egy olyan félmaratonnyi rész, amit 1:44:28 alatt tettem meg. Így akár teljesítettnek is vehetném az idei célkitűzesim egyikét: az 1:45 alatti félmaratont. Azért ezt még “hivatalos” eseményen is szeretném megerősíteni. Mondjuk novemberben, a Balaton Félmaratonon.

A következő hét telt tovább a maratoni felkészülés jegyében, kedden reggel a Rákos patak mellett résztávoztam egyet (10×300 m). Ez talán mehetett volna jobban is, de kedd is volt, reggel is volt… Csütörtökön csak egy átlagos km gyűjtő kocogás volt reggel, ezt legalább (amennyire fel tudom idézni) kellemesnek éltem meg. A hétvégét megint Rácalmáson töltöttem, ahol Tökfesztivált rendeztek, és ennek keretén belül egész jó zenekarok léptek fel: Lord, Deék Bill Gyula, Piramis. Voltak jó borok és sajtok, úgyhogy mindent rendben találtam. 🙂 Ilyenkor a kisvárosban sokan készítenek tökből különbőző figurákat, jelenteket, amiket a porták előtt az utcán állítanak ki. Ebben az időszakban olyan Rácalmás, mint egy nagy tökmúzeum. Ehhez a hangulathoz járultam idén én is hozzá, a szüleim háza elé készítettem egy figurát tökből. A téma persze nem lehetett más, mint a futás. 🙂 Íme, az eredmény:

DSC_0126

Azért a móka mellett a tényleges futás sem maradhatott el, szombaton egy még eddig általam meg nem futott útvonalon/irányba bolyongtam Rácalmás és Dunaújváros között 10 km-t. Nem túl gyorsan, de fáradság nélkül. Sajnos ekkor már éreztem valami megfázás félét, de gondoltam a kocogás majd kiűzi belőlem a bacikat. Nem így lett, vasárnapra már viszonylag erős izom fájdalmaim is voltak, plusz köhögtem, plusz fújtam az orom. Azért nekiindultam az aznapra tervezett 35 km-nek. Persze esélyem sem volt teljesíteni, lényegében 1000 m után minden bajom volt a szédüléstől a “nem kapok levegőt”-ig. Azért összeszenvedtem 4 km-t, és benne hagytam az Endomondóba felkiáltójelnek. Itt azért került a beszámoló elején említett mérleg másik oldalára is bőségesen. Végül is hétfőn sem tudtam elmenni kondizni, és a keddi futást is kihagytam. Szerdán aztán már voltam erősíteni is, meg csütörtökön toltam egy 15 km-es harmadolós edzést, felemás sikerrel. Ekkor még azért nehezebben kaptam levegőt, meg hideg is volt, szóval duplán csavartam a hős-faktort (vagy a hülyeség -faktort).

Szombaton és vasárnap aztán temó futás volt. A hétvége első napján 10 km-t kellett teljesíteni 5:00 perces ezrekkel, ezt sikerült is hoznom. Nem mondom, hogy minden pillanatában élveztem az edzést, de azért panaszra sem lehet okom, mert úgy éreztem, hogy bőven bírnám még ezt a tempót. Csak kapnék már végre rendesen levegőt. 🙂 A következő napi penzum: 15 km, 5:30-as tempóban. Pipa ez is, pedig nem jött több levegő, és a pálya is szintes volt.

Erre a hétre, a vasárnapi maraton előtt csak két kellemes-kocogós Rákos-patak kör maradt, amiből végül három lett/lesz. Mindjárt elmondom, hogy miért. Írtam már párszor (legutóbb itt), hogy nem mindig működik jól a telefonomon az Endomondo, és a pulzus mérő órám is többször mér öszevissza pulzust, mint a valódi értéket. Amikor erről volt szó, akkor mindig eszembe ötlött, hogy kellene nekem egy “rendes” futó óra, amiben benne vannak azok a dolgok, ami engem érdekel futás közben (táv, tempó, pulzus, GPS), és után (eredmények értékelés, grafikonok, táblázatok, számok). Már egy ideje túrtam a neten a leírásokat, teszteket, összehasonlításokat, és nem utolsó sorban az árakat. Végül sikerült egy konkrét típusnál kikötnöm, ez a Garmin Forerunner 410 volt. Miután hetek alatt sikerült eldöntenem, hogy ilyen óra kell, már csak egy-két hónap kellett, hogy végre a magaménak tudjak egyet. A legmegalapozottabb ellenérv a szerkezettel kapcsolatban az ára. Annyiba kerül, amennyi nálam bőven az egy kütyüre kifizetendő összeg lélektani határa fölött van. Szerencse, hogy a neten van mindenféle eBay, meg Amazon, de legjobb, hogy véletlenül kiderült, hogy van InterStore.hu. Ez egy Szlovákiában működő online áruház, amelyben a magyar ár feléért lehet pl. futóórát kapni. És adnak ÁFÁ-s számlát, és korrektül válaszolnak az email-es kérdésre, és betartják a szállítási határidőt. Szóval a múlt héten megrendeltem, tegnap pedig házhoz jött Ede. Ezt a nevet kapta, mert nem tudom, hogy miért. Futó Ede. Szóval ezért lett három az a kettő, mert ki szeretném próbálni Edét még a holnapi maraton előtt. Egyelőre óraként barátkozok vele, most is a kezemen van, és már végre a pontos időt mutatja. (Nem lehet manuálisan beállítani, ha talál GPS műholdat szinkronizál a beállított időzának megfelelően.)

Be is fejezem az irkálást, mert még kell kicsit takarítanom, aztán futnom, aztán pihennem életem első maratonja előtt. Holnap ilyenkor már úton leszek.

Sorry, the comment form is closed at this time.