jan 182014
 

A múlt héten a Zöld Szörnnyel riogattam, most kicsit félve várom a holnapot, amikor ötször(!) kell majd megküzdenem vele. Plusz a visszaút kellemes emelkedői. Amiért tartok a holnapi eseménytől, az két dologgal függ össze. Az egyik, hogy, mint említettem egy igazi edző egy igazi kondis edzéstervet rakott össze, ami alapján el is kezdtünk mozogni a héten. Az elsőre igazán könnyűnek tűnő iromány alapján végzett gyakorlatoknak igencsak sikerült kikészítenie a lábamat csütörtökön. Másnap pedig a felsőtestem néhány más alkatrészét is. Kicsit darabos volt a mozgásom már pénteken is, és ez nem nagyon változott szombat reggelre sem.

Pedig ekkor volt Érden a hendikep futás, amit az előzetes beszámolók alapján nagyon vártam már. Egy öt km-es terep pályát kell teljesíteni, nyilván minél jobb idővel. A versenyzők nem egyszerre indulnak, hanem a lassabbak először, így mindig van elvileg az ember előtt valaki, akit meg kell előzni, aki húzza, ösztönzi a jobb teljesítményre. Érden igazából szinte mindenki egyszerre rajtolt el, én egy másik sráccal kb. 10 perccel indultam a mezőny után. Kicsit erős volt a kezdés nekem, amit futótársam diktált, így szépen le is maradtam kb 500 méter után. A pálya nekem nem volt túl könnyű, főleg úgy, hogy leginkább aszfalthoz, vagy rendesen futható földúthoz vagyok szokva. Itt meg aztán volt minden: sár, nagy lejtő kövekkel, nagy emelkedő a terepen, szűk kanyargós erdei ösvény, hogy csak az izgalmasabbakat említsem. Viszont remekül ki volt jelölve a pálya, egyszer sem fordult meg a fejemben, hogy rossz irányba menjek, pedig igazi eltévedő művész tudok lenni jobb napjaimon. És tényleg mindig volt valaki az ember előtt, aki be lehetett érni. Nagyon jó kis futó rendezvény volt, úgy érzem megvan a programom minden hónap harmadik szombatjára. Végül 24:51 alatt teljesítettem a távot. Ez elsőre nem is rossz. Februárban javítás! 🙂

Most tehát egy kondi és egy hendikep futás által amortizált futószerkezettel rendelkezem, amivel holnap lépcsőzni fogok. Hehe. Izgalmas lesz.

Mára egyébként 25 km-t tartalmazott az edzéstervem, így a terepes futás után elautóztam az érdi gáthoz, ahol még négy hosszt teljesítettem, így téve teljessé a napot. Többnyire jól éreztem magam közben, csak az elején ment nehezen a kazánok felfűtése. Többször éreztem úgy, hogy a bal lábam combhajlító izma mindjárt begörcsöl. Szerencsére nem tette, és futás után alaposan nyújtottam, remélem holnap sem lesz gond.

A hétköznap volt még két futásom, mind a kettő a szokásos Rákos-patak parti 15 km. Ezúttal kedden és szerdán mentem, mivel a kondit áttettük csütörtökre. Kedden nagyon könnyen hoztam a max 140-es pulzust, meg is lepődtem, hogy milyen könnyen megy a mozgás a hétvégi hosszúk után. Szerdán már kellett kicsit küzdeni, elég alacsonyan indult a szívverésem, aztán a futás közben folyamatosan emelkedett, a végén már trükközni kellett, hogy ne menjen el nagyon. Ráadásul az eső is esett (igazából csak szemerkélt…). Azért jó volt mind a két mozgás. Hideg továbbra sincs, tartja magát a tavasz.

És most már kifelé megyünk a télből. Nemsokára kiderül, hogy lesz e hó idén. Addig is futásra fel!

jan 112014
 

Csütörtök reggel elmentem futni. Nem tudom, hogy miért vagy hogyan, de egészen könnyedén tartottam a maximum 140-es pulzust. Persze lehet, hogy az előző esti savanyú káposzta-kapribogyó páros adott erőt… Jó, lassan mentem, de biztosan. 🙂

Azért, hogy írjak valami értelmeset is, elmondom, hogy ma is voltam futni. Ma nem tartottam könnyedén a maximum 140-es pulzust. Éhgyomorra mentem. És lassan. Ami ezen kívül más volt, az az, hogy…

…tegnap a nagy rohanásban otthon felejtettem a futócipőmet. Vagyis azt a cipőt hoztam el, amit már nem használok tavaly február óta, ki is mostam, szép tiszta volt, csak edzőteremben vettem fel. Meg néha kirándulni. De futni semmiképp. Az történt, hogy kondi edzésen voltam pénteken, és hazaérve gondoltam kiveszem a táskámból a ruhákat, amiket viseltem reggel, hogy ne rohadjanak egész hétvégén egy zacskóban. Ez meg is történt, viszont a cipőt ugyan azzal a mozdulattal tettem be a másik táskámba, amibe már össze volt készítve a cuccom hétvégére. Mikor ma kivettem a cipőt, néztem nagyokat. Na jó, igazából a pulzusom nézett nagyokat. Az első gondolatom az volt, hogy haza kell mennem a cipőmért. Szerencsére újraterveztem… A második, hogy Dunaújvárosban van Decathlon csak kapni ott valami cipőt. Meg is néztem, de nem lehet. Mármint olyat nem, amire nem az van írva, hogy maximum egy óra futást ajánlanak benne. Megint újraterveztem. És megszületett a zseniális ötlet: futok az elhozott cipőben. 😀

Végül is a leselejtezett Pegasus 28-ban kevesebb km van, mint a jelenleg használt két cipőmben. Viszont azok még nem voltak másfél órát egy forgó dobban, bő vízben, majd centrifugában. Nem baj, lesz ami lesz, nekivágtam a mai 35 km-re tervezett adagomnak, ami négy lépcsőt is tartalmazott Dunaújvárosban. És végül nem volt semmi gond. A lábam nem fájt közben sem, és most se fáj, szóval megúsztam.

Azonban, ha már szóba került a lépcsőzés, maradnék ezen a vonalon. Az van ugyanis, hogy Dunaújvárosban az alsó Duna-partot a felső Duna-parttal egy lépcső sorozat köti össze. Van itt pár jószág, amelyek kb. 30 m-es szintkülönbséget hidalnak át. Ez nagyjából egy tíz emeletes panelház magassága.

Idén télre bevettem az edzéstervembe a lépcsőzős futásokat is, mert állítólag jó erőnlétet, és állóképességet adnak, meg még sok pozitív hatásuk van. Az ilyen megmozdulásaimhoz szerencsére kiváló terep a fent említett dunaújvárosi lépcsősor. Kipróbáltam pár építményt, és az egyik különösen megfogott, erről lesz most szó.

Ez az első lépcső az alsó Duna-parton, ha Rácalmás felől jövünk. Jó állapotú, kellemes kiosztású, igazán csábító fokai vannak. A hozzá vezető út már szépen felkészít a várható oxigénhiányos állapotra, mert remekül emelkedik, szépen dolgoztatja a vádlit. Utána a lépcsőzés már tényleg nagyon kellemesen esik. Mondjuk az első tíz lépcsőfok. 🙂 Utána már csak arra kell koncentrálni, hogy eléggé emelje az ember a lábát. Mondjuk, ha nem sikerül akkor sincs semmi baj, lehet orral tompítani. Szerencsére eddig még mindig a talpammal került közelebbi kapcsolatba a Zöld Szörny. Mert hát nevet is adtam neki, ha már ennyire közel kerültünk egymáshoz.

Ma négyszer másztam meg. Kicsit meglepődtem, hogy nem túl nehezen, viszont hazafelé már nem kívántam annyira a rácalmási ófalui emelkedőt. Persze nem kívánságműsor volt éppen. 🙂

Hát így telt a mai edzés, holnap meg megyek Érdre a gátra. Jó lesz az is, és ami nem elhanyagolható: teljesen sík.

Búcsúzóul pár kép a Zöld Szörnyről:

20140111_102139

Rácalmás felől feltűnik a Zöld Szörny

 

A hozzá vezető út: bájosan emelkedik

A hozzá vezető út: bájosan emelkedik

Közvetlenül a lépcső alatt

Közvetlenül a lépcső alatt

 

A másik irányból távolról

A másik irányból távolról

 

A másik irányból közelebbről

A másik irányból közelebbről

Majdnem a tetején

Majdnem a tetején

Fent a Szörny tetején

Fent a Szörny tetején

 

jan 082014
 

Ha valaki lemaradt volna… Én nem, volt minden, ami az óév lezárásához és az új elindításához kell. Főleg futás meg buli.

Szilveszter napján az előző kettőből mindjárt három is, hiszen voltam délelőtt Érden futni. Kétszer. A “hivatalos” futás után még rátettünk pár km-t, kellemesen, kocogva. Jó volt.

Aztán jött az esti buli, ami elég jó sikerült szokás szerint. 🙂

Majd immár 2014-ben mivel is indíthattam volna, mint egy (józanító) 21 km-rel? Na jó, kicsit több lett, mert Székesfehérváron futottam, ahol eddig még soha sem, és csak úgy mentem, amerre vitt a lábam. Alig találtam vissz a kocsihoz. 😀

Másnap a végére értem a “téli szünetnek”, már ami a Rácalmáson tartózkodásomat illeti. Ennek bánatára mentem egy kört Dunaújvárosban is. Vagyis többet, mert lépcsőztem is vagy háromszor, aztán a vége 36 km lett. Szép lassan. Próbáltam itt is tartani a 140-es pulzushatárt, de a lépcsőn mindig elszállt. Ez van.

Meg az, hogy a következő négy napban nem tudtam futni, mert céges síelésen vettem részt valahol Ausztriában. Eléggé tartotttam attól, hogy – mint tavaly – nagyon és sokáig fog fájni a térdem a téli havas sport után, de idáig minden rendben lévőnek tűnik. Tegnap kocogtam egy újévi átmozgató Rákos-patak kört reggel, és nagyon jól esett.

Ma a kondi is elkezdődött, és végre sikerült összehozni a találkozást egy személyi edzővel, szóval mostantól egy “igazi” kondis edzésterv alapján nyomom. Szuper!

Haladnak tehát a dolgok.