jan 182014
 

A múlt héten a Zöld Szörnnyel riogattam, most kicsit félve várom a holnapot, amikor ötször(!) kell majd megküzdenem vele. Plusz a visszaút kellemes emelkedői. Amiért tartok a holnapi eseménytől, az két dologgal függ össze. Az egyik, hogy, mint említettem egy igazi edző egy igazi kondis edzéstervet rakott össze, ami alapján el is kezdtünk mozogni a héten. Az elsőre igazán könnyűnek tűnő iromány alapján végzett gyakorlatoknak igencsak sikerült kikészítenie a lábamat csütörtökön. Másnap pedig a felsőtestem néhány más alkatrészét is. Kicsit darabos volt a mozgásom már pénteken is, és ez nem nagyon változott szombat reggelre sem.

Pedig ekkor volt Érden a hendikep futás, amit az előzetes beszámolók alapján nagyon vártam már. Egy öt km-es terep pályát kell teljesíteni, nyilván minél jobb idővel. A versenyzők nem egyszerre indulnak, hanem a lassabbak először, így mindig van elvileg az ember előtt valaki, akit meg kell előzni, aki húzza, ösztönzi a jobb teljesítményre. Érden igazából szinte mindenki egyszerre rajtolt el, én egy másik sráccal kb. 10 perccel indultam a mezőny után. Kicsit erős volt a kezdés nekem, amit futótársam diktált, így szépen le is maradtam kb 500 méter után. A pálya nekem nem volt túl könnyű, főleg úgy, hogy leginkább aszfalthoz, vagy rendesen futható földúthoz vagyok szokva. Itt meg aztán volt minden: sár, nagy lejtő kövekkel, nagy emelkedő a terepen, szűk kanyargós erdei ösvény, hogy csak az izgalmasabbakat említsem. Viszont remekül ki volt jelölve a pálya, egyszer sem fordult meg a fejemben, hogy rossz irányba menjek, pedig igazi eltévedő művész tudok lenni jobb napjaimon. És tényleg mindig volt valaki az ember előtt, aki be lehetett érni. Nagyon jó kis futó rendezvény volt, úgy érzem megvan a programom minden hónap harmadik szombatjára. Végül 24:51 alatt teljesítettem a távot. Ez elsőre nem is rossz. Februárban javítás! 🙂

Most tehát egy kondi és egy hendikep futás által amortizált futószerkezettel rendelkezem, amivel holnap lépcsőzni fogok. Hehe. Izgalmas lesz.

Mára egyébként 25 km-t tartalmazott az edzéstervem, így a terepes futás után elautóztam az érdi gáthoz, ahol még négy hosszt teljesítettem, így téve teljessé a napot. Többnyire jól éreztem magam közben, csak az elején ment nehezen a kazánok felfűtése. Többször éreztem úgy, hogy a bal lábam combhajlító izma mindjárt begörcsöl. Szerencsére nem tette, és futás után alaposan nyújtottam, remélem holnap sem lesz gond.

A hétköznap volt még két futásom, mind a kettő a szokásos Rákos-patak parti 15 km. Ezúttal kedden és szerdán mentem, mivel a kondit áttettük csütörtökre. Kedden nagyon könnyen hoztam a max 140-es pulzust, meg is lepődtem, hogy milyen könnyen megy a mozgás a hétvégi hosszúk után. Szerdán már kellett kicsit küzdeni, elég alacsonyan indult a szívverésem, aztán a futás közben folyamatosan emelkedett, a végén már trükközni kellett, hogy ne menjen el nagyon. Ráadásul az eső is esett (igazából csak szemerkélt…). Azért jó volt mind a két mozgás. Hideg továbbra sincs, tartja magát a tavasz.

És most már kifelé megyünk a télből. Nemsokára kiderül, hogy lesz e hó idén. Addig is futásra fel!

Sorry, the comment form is closed at this time.