net banking sbi application letter job application letter for vacant position advantages and disadvantages of being a famous person essay example teaching job personal statement what to say in grooms wedding speech example reflective essay for critical thinking and writing for nursing students curriculum vitae team leader position insurance executive cover letter
febr 112014
 

Megint eltelt jó sok idő az utolsó (nem Rocky-s 🙂 ) bejegyzés óta. Ennek sok oka van, de legfőképpen az, hogy nem volt kedvem szombaton este tízkor írogatni, miután több órán át szívtam azzal, hogy az órámról (Ede) feltöltsem az adatokat a Garmin Connect-re. Nyilván én álltam rosszul hozzá, hiszen Linuxra nincs driver, ami az ANT-os USB és az óra között kapcsolatot létesítene. Mármint Garminos nincs, mert azért vannak még Linuxos futók, akik megcsinálták. Egészen a múlt hétig működött is minden, de kb csütörtök óta valamiért se az itthoni gépemre (Ubuntu 13.10), se a szüleim masinájára (Linux Mint) nem  lehetett adatokat tölteni. Vagyis, mint kis nyomozás után kiderítettem, a futás adatok (többnyire) áttöltődnek a gépre, csak nem tudja feltenni őket a Connect-re. Ha nem lenne az a néhány alkalom, amikor magát az edzést is helytelenül menti a gépre, akkor egyszerűen a létrejött TCX fájlt feltölteném a Garminhoz kézzel. De van az a néhány alkalom. Szóval a szombat estém meghitten telt VirtualBox telepítéssel, majd uninstallal, mert persze azzal sem ment. Végül a céges ügyeletes laptop segítségével orvosoltam a problémát. Ugye milyen jó, ha az ember supportos? 😀 Csak vicc volt.

Naszóval tehát, ott hagytam abba február első napján, hogy némi jeges széllel kísért futáson vettem részt saját magam társaságában, és hogy másnap lesz egy 60 km-es futás és küzdelm a Zöld Szörnnyel. Ez csak részben valósult meg, mert 40 km-t mentem, és nem lépcsőztem egyáltalán. Sok indokot tudnék felhozni, kezdve a nagyon csúszós úttól a jeges-szeles időn át az esőig, de igazából fejben és testben dőlt el a dolog. Már a 10. km után sikítozott valaki bennem, hogy hagyjam abba, mert nem esik jól, mert fáj, mert többet árt így, mint használ, bla, bla, bla. Nem szoktam hallgatni a hasonló hangokra, mert kis idő múlva már azt kezdik mondani, hogy ez az, csináld még… De nem akkor vasárnap. Tényleg nagyon fáradt voltam, fájtak a lábaim. Tényleg abba akartam hagyni már 20 km után (igazából 10 után, de onnan még haza kellett volna futni 🙂 ). Nem futós nap volt, na. Azért annyit sikerült magammal szemben kialkudnom, hogy akkor megcserélem a következő hétvégével az edzéstervet, és az akkori 40 km-t futom a 60 helyett. Ebben maradtam.

Hétvége után jönnek a hétköznapok, amik azért jók, mert lehet dolgozni. Ja, nem. Szóval ami a futásokat illeti izgalomra semmi ok, mert megint kedden és csütörtökön kocogtam a Rákos-patak partján. Ami jó, hogy mostanában mire befejezem a futást teljesen megvirrad. Tök jó, jön a nyár! 🙂 Az is jó, hogy mind a két futás pont 15,33 km lett. Ki van ez számolva. Meg az is jó, hogy igen könnyedén tartom a 140-es pulzus határt mostanában. Oké, nem megyek gyorsan, de akkor is. Rossz az csak csütörtökön volt, amikor valami ónos eső szerűség esett, ami azonnal fagyott rá az útra, és néhány helyen igencsak csúszóssá vált a burkolat. Kellett koncentrálnom rendesen, hogy ne essek el.

Ami még történt az az, hogy hétfőn vettem egy futócipőt. Igazából pont olyat, mint a mostani nem shield-es Pegám: Pegasus 29. Szép rikító sárga. Kedden már ki is próbáltam, kellemes, kényelmes, de hát milyen legyen, ha a pont ugyan ilyen cipőm pont ugyan ilyen kellemes, kényelmes. 😀

Azért hétvégén egy kicsit megnyomorgatta a bal nagylábujjam körmét a sárga Pega.

Szombaton minden adott volt egy remek futáshoz: 10:30 körül elállt az eső, szélcsend volt, kellemes 4 fok, kívánni sem lehet jobbat. Benyomtam egy (alkoholmentes) citromos sört, meg egy banánt és kis vizes flaskámmal a kezemben neki indultam a nagy útnak. 60 km volt a terv, és szépen, egyenletesen teljesítettem is. Még sötétedés előtt hazaértem. Minden rendben volt, ezúttal nagyon élveztem a futást, folyamatosan pótoltam a folyadékot (42 km-nél például ismét egy a.m. citromos sörrel), és figyeltem, hogy takarékosan, okosan fussak. Ennél azért majd gyorsabban szeretnék menni a márciusi Optivitán, de felmérőnek tökéletes 60-as volt. A végére azért már elfáradt annyira a lábam, hogy küzdeni kellett a három 10%-os emelkedőn, ami Rácalmáson felvisz a Duna partról. Egy jó forró zuhany, és 8 deci frissen facsart narancslé helyretett.

Másnap aztán Érden folytattam a futkosást, a gáton, ahol az érdi futó közösség tagjaival tettem meg néhány kört. Még mindig nagyon élvezem ezeket a közös futásokat, mindig van valami közös téma, és futás közben beszélgetve csak úgy repülnek a km-ek. Most éppen 30 repült el, és csak az elején éreztem némi fáradságot az alsó végtagjaimban. Jó érzés tudni, hogy, ha kell gyorsan tudnak regenerálódni a futóműveim.

Szóval a múlt hét végén 90 km-t futottam, és ezzel az edzéstervem szerinti maximum terhelésen vagyok túl. A futószezonig már csak rövidebb távok szerepelnek a jövőben. Azért lesz még Yours Truly ráadás, de az mégse 60, csak 50. 🙂

Hogy a mai etapról se feledkezzek meg feljegyzem, hogy voltam futni a patak parton, könnyed esős mozgás volt nagyon alacsony pulzussal. Most vagy a szívem kezd megállni, vagy tényleg hasznos dolog a pulzuskontroll. Kiderül majd a versenyeken.

Szombaton pedig Balboa Classic!

Sorry, the comment form is closed at this time.