Már 262014
 

Megvolt a dombozás a hétvégén, meg az első résztávozás idén. Az emelkedőre futás jó hangulatban telt, szépen sütött a nap, sikerült pont annyi ruhát magamra vennem, hogy ne fázzak, és ne legyen melegem sem, egy szavam sem lehet. Nem is tudott lenni, mert folyamatosan levegő beszívásra használtam a számat, és a beszédhez meg kifelé kell áramoltatni a zoxigént. Nem mentem sokat – bemelegítéssel, levezetéssel együtt összesen 10 km-t -, de 7×200 m felfelé futás kellően lefárasztott. Jó volt, na.

A múlt héten egyébként csütörtökön mentem egy kezdetben szenvedős, de a km-ek múlásával egyre jobban eső XVI-ik kerületi kört. Lehetett rövid nadrágban futni, és már felülre sem kellett az aláöltözet. Egyébként felvettem a pulzusmérő mellkaspántját, de semmi értelme nem volt, mert megint 200 fölötti értéket mért. Pénteken aztán cseréltettem benne elemet, és egy darabig (szombat) úgy tűnt, hogy rendben is van, de az utóbbi futásokon megint túlmérte magát. Most fórumokat olvasok, hátha mondanak valami vudu varázslást, amivel meg lehet javítani. Mielőtt elviszem szervizbe.

Szombaton 21 km-t tettem meg, amit be is küldtem a Napforulós Világfutásba. Vagy ra. Viszonylag korán mentem, mert aznap tartottuk Apu szülinapját, és még volt jó sok dolog, amit el kellett intézni. Viszont így is nagyon szép napsütéses idő volt, és kellemes tavaszi sem nem meleg, sem nem hideg idő. Nagyon élveztem a futást.

Ezen a héten kicsit hűvösebb van reggelente, ezért már a tegnapi mozgás alkalmával is fel kellett vennem a hosszú nadrágot, és lehet, hogy holnap sem lesz másként. A munkába járás továbbra is kerékpárral megy, és még mindig nem unom. A konditeremben megszerelték a szaunát, úgyhogy ezen a héten ott is minden rendben van.

Egy(két)szóval: minden rendben!

Már 192014
 

Egyre jobb idő van, és ez jó. Ma ugyan kemény szelek borzolták a kedélyeket (és nem /csak/ az elfogyasztott kelmbibó utóhatásaként), de a futós napokon kellemes tavaszi idő volt az elmúlt másfél hétben. Olyannyira, hogy tegnap rövid nadrágban nyomtam le a 15 km-es körömet a XVI-ik kerületi útvonalamon. Ha hinni lehet az időjárás előrejelzésnek, akkor holnap is hasonló módon fogom teljesíteni az edzésterv szerinti távot.

Múlt héten csütörtökön szintén a fent megénekelt útvonalon mentem egy kanyart, és amennyire emlékszem élveztem a reggeli szaladgálást. Már ekkor is kezdett azonban furcsa lenni, hogy Ede, aki Garmin FR 410-ként született meg, mintha nem valós pulzus értéket mutatna. Ezt abból szűrtem le, hogy szerinte 182-es átlag, és 250-es max pulzussal futottam. Én meg arra alapoztam a védelmet, hogy megéltem a futás végét. Nyilván 250-es pulzus mellett felrobbant volna a szívem. Szóval vagy tényleg kőből van a keringető rendszerem központja, vagy lemerült az elem a mellkaspánt jeladójában. Az utóbbi mellett szavaztam, és szavazok még most is.

Szombaton aztán mentem Érdre, ahol egy nem túl hosszú, de annál érdekesebb és izgalmasabb futás várt rám: a hendikep futás márciusi fordulója. Voltam már ezen az eseményen januárban, sajnos februárban pont a Balboa Classic-kal volt egy napon, így akkor kihagytam. Most azonban ott voltam, és futottam egy magamhoz képest egészen jó, 23:30-as kicsivel több, mint 5 km-t. A pálya jó állapotban volt, az idő jó volt, most már nagyjából tudtam, hogy mire számíthatok, így csak futnom kellett. Ez egészen jól sikerül, a célban szükségem volt néhány percre mire rendesen tudtam levegőt venni. Azért a következő alkalommal természetesen egy kicsivel még jobb időt tervezek. 🙂

Vasárnap aztán egy rövidebb hosszú futás (sic!) várt rám, ami 25 km-t jelentett, és a Rácalmás-Dunaújváros-Rácalmás útvonalon került lebonyolításra. Sajnos erről Garmin bejegyzés nem született, mert betelt Ede memóriája, és így nem tudta rögzíteni az adatokat. Mondjuk ezt minden minden km-nél kiírta, csak olyan gyorsan eltűnt a felirat, hogy nem tudtam elolvasni. Ez van, azért Endomondora kézzel felvittem a távot, és az körül belüli időt.

A héten eddig ugye kedden voltam futni, és persze megint abszurd pulzus értékeket mért az óra, szóval holnap fel sem veszem a mellkaspántot, viszont pénteken elemet cseréltetek benne. Az edzésterv legizgalmasabb része ezen a héten vasárnap lesz, amikor is egy kis dombozás vár rám. Ezt eddig nem csináltam, szóval mindenképpen kíváncsi vagyok, hogy milyen lesz.

Kerékpározás és kondi megy, mind a kettőt élvezem. Ahogy jön az egyre jobb idő a biciklizést egyre jobban. 🙂

Most pedig iszom még egy kis pezsgőt, meg eszem még egy kis epret, mert úr vagyok. 😀

Már 122014
 

Most találtam a Facebook-on (hol máshol? 🙂 ), akár az ars poetica-m is lehetne:

“Az emberek mindig a körülményeket okolják azért, ami történik velük az életben. Én nem hiszek a körülményekben. Azok az emberek, akik boldogulnak ebben a világban, olyanok, hogy reggel felkelnek és megkeresik azokat a körülményeket, amelyekre szükségük van. Ha nem találnak ilyet, megteremtik őket!”

(George Bernard Shaw)

Már 112014
 

Elkezdődött hát ez a futó szezon is. Szerintem igazán méltó módon, Székesfehérváron, az OptiVita Ultrafutó kupa I. állomásán. Hat órát futottam szép napos, bár kicsit szeles időben.

Szombaton volt az esemény, így aznap viszonylag korán keltem, mert Rácalmásról mentünk Fehérvárra. Jöttek a szüleim is, mivel a húgom pont a célvárosban tengeti mindennapjait, így ami nekem futás volt, az nekik gyermeklátogatás. Szóval frissen facsart narancslével indítottam a napot, majd a kocsiban benyomtam még némi napraforgó magot. Ezzel készítettem fel magam a megmérettetésre. Meg az előző nap elfogyasztott búzasörökkel és egyéb magokkal. Persze a szokásos banán-citromos sör kombó sem maradt el, azt hiszem tényleg mindent megtettem amit lehetett. 🙂

Mivel szépen sütött a nap, ezért rövid nadrág, hosszú aláöltözet, rövid újjú póló kombináció mellett döntöttem, felülre azért még felvettem egy hosszú termó felsőt, hogy ne fázzak a rajtig. Ez eztán rajtam is maradt a 2-ik óra végéig. A helyszínen találkoztam az érdi futótársakkal, csináltunk közös képet, aztán elkezdődött a körözgetés. A pálya tűrhető volt, csak néhány helyen voltak aljas aszfalt-felgyűrődések. Ami az elején sokkal jobban zavart az a szél, ami az egyik oldalán a körnek (na itt adták fel a matekosok…) elég erősen fújt. Kb egy óra kellett, mire eldöntöttem, hogy mivel tenni úgy sem tudok ellene, élvezni fogom. És onnantól kezdve jó volt a szél. 🙂

elott

Futás előtt az érdi csapattal

indulas

Rajt után, frissen, vidáman

A futás jól ment, ezúttal próbáltam tudatosan frissíteni. Vagy a tudatosság, vagy a reggeli narancslé nem kellett volna, mert kétszer is meg kellett állnom vécézni. Persze lehet, hogy a banán volt a hibás, mert mindig az után kellett kitérőt tennem, miután ettem pár falatot. Az ivást viszon jól eltaláltam, a hat óra alatt elfogyott kb 2 liter víz, meg két doboz citromos sör. Az elejét egészen jó tempóban futottam, az utolsó két órában pedig próbáltam figyelni arra, hogy ne lassuljak nagyon 5:30-as ezrek alá. Sajnos az ötödik órában ez nem sikerült mindig, így nem lett meg a vágyott 65 km, de elégedett vagyok az eredménnyel. 64417 m-t futotam, amivel a 8-ik helyen végeztem. Ede kicsit kevesebbet mért, de fogadjuk el a hivatalos eredményt. 😀

Egyébként is mostanában az óra mintha érezné a tavaszt, meg van őrülve: viszonylag sokszor mér irreálisan magas pulzust (a fenti linken is látszik, hogy a harmadik óráig igen gyorsan vert a szívem, aztán megnyugodtam valahogy…). Lehet, hogy merül az elem a mellkaspántban.

A hat órára hangolódás és a levezetés is jól sikerült egyébként. Csütörtökön egy könnyed tízest vállaltam (ami nem is volt ezúttal olyan könnyed), pénteken pedig futottam egy gyorsabbat, de rövidebbet már Rácalmáson. Vasárnap levezetésként szintén egy öt km-es távot tudtam le. Érdekes, hogy ezt a futást nagyon élveztem, pedig azt vártam, hogy nehezebben fog menni az előző napi adag után. A regenerálódásban természetesen hű társam volt egy sör is (még szombaton).

Ma pedig elkezdődött az edzésterv szerinti készülés az idei céljaim elérésére. Volt reggel egy kis fartlek a Rákos-patak mentén. Kicsit még olajozni kell a szerkezetet, de végül is a hideg ellenére egészen jót futottam, még élveztem is.

Keresztedzésként továbbra is megy a kondi, és már második hete a kerékpározás. Lejárt a BKV bérletem, és nem vettem újat. 🙂

És nem is tervezem.

Már 042014
 

Meg persze haza is. Bár még csak két napja csinálom, de (vagy éppen ezért) nagyon élvezem. Jó, hogy nem vagyok a BKV-hoz kötve, és többet mozgok, mint a metrón. A kerékpár jól bírja, meg egyelőre én is.

Vasárnap el is tekertem a munkahelyem felé, hogy tanuljam az utat. Előtte azonban Érden futkároztam a gáton egy kicsit, 31 km lett a vége. Az idő is jó volt, meg a tempó is, úgy éreztem magam, mint aki téli álomból ébredt. Bár még sosem ébredtem téli álomból, és medve sincs az ismerőseim között, hogy esetleg utánaérdeklődhettem volna. Ezzel a futással egyébként hivatalosan is lezártam az alapozást, a következő időszakban fokozatosan beépítem újra az edzéstervembe a gyorsító futásokat, mint a résztáv és a fartlek, illetve új elemként a dombozás. Igazán izgalmas lesz. 🙂

A hét azonban a rápihenés jegyében telik, mert a hétvégén lesz az Optivita Ultrafutó kupa első állomása Székesfehérváon, ahol a 6 órás futamon én is indulok. Ma ennek megfelelően egy kényelmes 11 km-t tettem meg a Rákos-patak mentén. Ezúttal nem pulzuskontrollal futottam, csak ahogy jólesett.

Még két szaladás lesz a héten, csütörtökön egy a maihoz hasonló, pénteken pedig egy könnyed átmozgató 5 km van tervben.

Szombaton pedig irány Székesfehérvár!