Már 262014
 

Megvolt a dombozás a hétvégén, meg az első résztávozás idén. Az emelkedőre futás jó hangulatban telt, szépen sütött a nap, sikerült pont annyi ruhát magamra vennem, hogy ne fázzak, és ne legyen melegem sem, egy szavam sem lehet. Nem is tudott lenni, mert folyamatosan levegő beszívásra használtam a számat, és a beszédhez meg kifelé kell áramoltatni a zoxigént. Nem mentem sokat – bemelegítéssel, levezetéssel együtt összesen 10 km-t -, de 7×200 m felfelé futás kellően lefárasztott. Jó volt, na.

A múlt héten egyébként csütörtökön mentem egy kezdetben szenvedős, de a km-ek múlásával egyre jobban eső XVI-ik kerületi kört. Lehetett rövid nadrágban futni, és már felülre sem kellett az aláöltözet. Egyébként felvettem a pulzusmérő mellkaspántját, de semmi értelme nem volt, mert megint 200 fölötti értéket mért. Pénteken aztán cseréltettem benne elemet, és egy darabig (szombat) úgy tűnt, hogy rendben is van, de az utóbbi futásokon megint túlmérte magát. Most fórumokat olvasok, hátha mondanak valami vudu varázslást, amivel meg lehet javítani. Mielőtt elviszem szervizbe.

Szombaton 21 km-t tettem meg, amit be is küldtem a Napforulós Világfutásba. Vagy ra. Viszonylag korán mentem, mert aznap tartottuk Apu szülinapját, és még volt jó sok dolog, amit el kellett intézni. Viszont így is nagyon szép napsütéses idő volt, és kellemes tavaszi sem nem meleg, sem nem hideg idő. Nagyon élveztem a futást.

Ezen a héten kicsit hűvösebb van reggelente, ezért már a tegnapi mozgás alkalmával is fel kellett vennem a hosszú nadrágot, és lehet, hogy holnap sem lesz másként. A munkába járás továbbra is kerékpárral megy, és még mindig nem unom. A konditeremben megszerelték a szaunát, úgyhogy ezen a héten ott is minden rendben van.

Egy(két)szóval: minden rendben!

Sorry, the comment form is closed at this time.