ápr 202014
 

Április kettedike óta azért történt egy s más, amiket most megpróbálok emlékezetből összefoglalni. Már most gyöngyözik a homlokom.

Kezdem talán azzal, hogy ebben a hónapban sem vettem BKV bérletet, kerékpárral eljutok mindenhova, ahova mennem kell. Most már egy kicsit bátrabban hagyom magára Lédit, főleg, ha ki tudom láncolni valami megfelelően lebetonozott tárgyhoz. Lédi a kétkerekűm neve, most nem részletezném, hogy a Gepidából hogyan jutottam el idáig a százhalombattai túra egy kellően romantikus pontján. Tömegközlekedést csak a szokásos céges sörözések alkalmával kell igénybe vennem, akkor meg bent szoktam hagyni a biciklit a munkahelyem mélygarázsában. Ahogy egyre jobb idő van úgy nő a munkába menés/hazamenés élvezeti foka is. Összességében gyorsabb vagyok, mint a BKV, aktív résztvevője vagyok az utazásnak, változatos útvonalakon tekerhetek, szóval a kerékpározás majdnem olyan tuti, mint a futás.

Amiből volt néhány az elmúlt hetekben. Harmadikán, csütörtökön, például 15 km-nyi. Itt ahogy melegedtem be, úgy élveztem egyre jobban a mozgást, ez látszik a tempó grafikonon is. Április ötödikén aztán adtam az élvezeteknek. Erre a napra 15 km volt tervezve, mivel másnap Velencei-tó körre voltam hivatalos. Mivel aztán pénteken nem tudtam (khm, nem volt kedvem…) elmenni megfutni a dombozós edzésemet, ezért összevontam a kettőt. Ilyet ugye nem csinálunk, kezdi minden edzésterv kezdőtől a profiig. Már hogy elmaradt edzést nem pótolunk. Ami volt elmúlt. Ehhez képest a pótlásként egy másik edzéssel összevonás nyilván a legtöbb edzőnél azonnali kivégzésre ad igen nyomós indokot. Na, ezt csináltam én. Végül is annyira nem volt rossz a 25 km, közben 7×400 m dombra futás. 🙂

Másnap aztán Tóparti Futóparti, azaz a szokásos évi “hivatalos” Velencei-tó kerülés. Az idő pont határeset volt a rövid és a hosszú felső között, végül a rövid mellett döntöttem. Aztán jól elszórakoztam az első 10 km-en azzal, hogy fázok. Az első emelkedő után aztán elmúlt ez az érzés, és a végére még a nap is kisütött. Kellemes, könnyed tempót mentem, már csak az előző napi megpróbáltatások miatt sem akartam ezúttal csúcsokat döntögetni. Ehhez képest egészen jó lett a tempóm. Sajnos most is kellett tartanom egy hosszabb technikai szünetet, még szerencse, hogy egy vendéglőbe beengedtek. Nem lettem volna szép látvány az út mellett guggolva. Vagy nem tudom. 😀 Mindenesetre a futás nagyon jó volt, csakúgy, mint a szervezés, mindenki kapott egy csudaszép érmet a végén. Tényleg le a kalappal és nagy köszönet azoknak, akik létrehozták ezt a nagyon hangulatos futóeseményt. Ami egyébként 17 ember közös futásából nőtt akkorára, hogy idén már betelt a nevezés, ez 880 szaladót jelentett, plusz a biciklis és egyéb kísérőket.

A (futó)élet azonban Agárd után is folytatódott egy kedd reggeli 3x1600m résztávozással. Nem volt kellemes, remélem legalább hasznos volt. Ami mégis jó volt benne, hogy ezúttal (és ezentúl terveim szerint mindig) egy 400m-es körpályán végeztem a résztávokat, ami így sokkal kiszámíthatóbbá teszi az edzést, mint kint a forgalomban, hol néha feltart minimum egy piros lámpa. Meg viszonylag közel is van hozzám, a bemelegítést és levezetést az oda-vissza úton meg tudom oldani. Hát nem szuper? De, csak ne kellene a kettő között ájulásig rohanni.

Csütörtökön éppen ezért egy kellemesebb reggeli kerület kört teljesítettem. Nagy dolgok ezúttal nem volt (semmilyen értelemben), csak futottam, és még élveztem is. Szombaton egy átmozgató 10 km volt terítéken, tényleg lazán, könnyedén. Domb(hegy)mászás azért volt benne a végén.

Vasárnap aztán Margitsziget és Vivicitta. Hatalmas tömeg, és 20 másodperccel a rajt előtt a – kordonon átmászva – rajtzónába állás. Aztán rajt, és vagy 6 perc múlva már sikerült is elérni a rajtkaput. Egy munkatársammal kocogtunk jó hangulatban kicsit több, mint két órát. A pálya a szokásos budai/pesti rakpartokból állt nagyrészt, viszont volt sok bíztató ember, zenekarok, buli a pálya mentén, szép idő. Tényleg szuper volt.

A héten a szokásos körömet futottam kedd reggel a XVI-ik kerületben, kicsit hűvösben, és szélben. Csütörtökön aztán megint meglátogattam a körpályát, és 10x800m-t résztávoztam rajta. Még mindig nem az ilyen típusú edzések a felkészülésem legélvezetesebb részei, de kellenek nagyon a sebesség növelése érdekében.

Tegnap aztán eljött a hónap harmadik szombatja, amikor Érden hendikep futás van, és én el is mentem. Mivel 15 km-t írt az edzéstervem aznapra, és a pálya 5 km, ezért kicsit korábban érkeztem, hogy futhassak egy bemelegítő kört. Aztán lesprinteltem a távot hivatalosan is. Sajnos most nem sikerült a rekord döntés, majd a jövő hónapban. 🙂 Végül mentem egy levezető karikát. A nem hivatalos kör kivételével valószínűleg nem teljesen a kijelölt pályát követtem, mert egyrészt kevesebb lett a táv, másrészt meg látszik az Endomondón.

Ma végre futottam ismét egy kicsit hosszabbat, 30 km-t kocogtam Rácalmás és Dunaújváros között, meg kicsit a dunaújvárosi alsó Duna parton. Remek időm, és jó hangulatom volt, némi vizet is vittem magammal. Az eleje és a vége ennek ellenére kicsit szenvedősre sikerült, pedig most még nagy dolgok sem tartottak fel.

Jelenleg itt tartok, holnapra 17 km van betervezve, de lehet, hogy egy húsvéti félmaraton lesz belőle.

Sorry, the comment form is closed at this time.