máj 282014
 

Már kicsit uncsi ez a cím, de mit csináljak, ha éppen azon az órán hiányoztam a suliból, ahol a kreatív címadást tanították. Biztos futottam akkor is.

Mint (ahogy a címből is kiderül) futottam szombaton is és vasárnap is. A hétvége első napján Pusztaszabolcsra látogattam el, ahol a Négy Évszak Maraton tavaszi fordulóját tartották. Ennek a lényege, hogy minden évszakban egy negyed maraton lehet futni. A matek szakosok már tudják, hogy ez egy évben pont egy maratonnyi távot jelent. Jó kis családias hangulatú rendezvényről van szó, a pálya szinte sík és végig aszfaltos. Ideális terep egy 10 km-es PB-hez. Amit ezúttal meg is futottam: 43:16-et mutatott Ede a 10-ik ezer méter végén. Boldogság, elégedettség. Az pedig külön megtisztelő volt számomra, hogy egy pályán futhattam Szekeres Ferenccel. A pályafutásáról egyébként a Futóblogon is volt egy három részes sorozat. Érdekesség, hogy ennek a sorozatnak a szerzője is részt vett a szombati futáson. Csupa nagyszerű dolog, ugye?

Aztán vasárnap várt Érd, és egy jótékonyági futás a gáton. Ez valamivel több, mint 5 km-t jelentett, de bemelegítésként kocogtam még két kört, az akkor még nem túl verőfényes időben. Mire a tényleges rendezvény elkezdődött a nap is kisütött, talán túlságosan is. Meleg is volt, meg iszonyú pára is, nyeltük a vizet rendesen. Rrrókával indultam neki a távnak, és majdnem féltávig tudtam is tartani a tempóját. Aztán Ő fokozatosan elkezdett távolodni tőlem, gondolom kezdtem izzadságszagú lenni a nagy loholásban. 🙂 Végül életemben először dobogóra állhattam (volna, ha van dobogó): 3-ik lettem, 21:31-es idővel. 20:45 alatt volt meg az 5 km, ami új PB. Boldogság, elégedettség újratöltve.

Vasárnap délután kerékpároztam még egy jót (két részletben), például ki a Camponához, ahol végre sikerült összeülni az UltraBalatonos csapattársakkal, és megbeszélnünk a tókerülés részleteit. Itt eldőlt, hogy kb 50 km-t fogok futni, három részletben: délelőtt, délután, és éjszaka. Jó lesz, már nagyon várom.

A hetet aztán a szokásos mókákkal kezdtem: hétfőn egy kis kondi, kedden pedig a csömöri lehajtóig tartó útvonalamon szaladtam egyet.

Ma pedig nem bírtam tovább, hogy valami nyikorog a biciklim első fogaskerekeinél, és elvittem szerelőhöz. Szét kell szedni az elejét, és ez sajnos több napos esemény, szóval a hétvégére ott kell hagynom Lédit. Még szerencse, hogy pont a Balatonnál fogok futkározni, így tudom nélkülözni a kétkerekűt.

Holnap azért még futok egy átmozgató 17 km-t, aztán pedig pihi. UB után jelentkezem!

máj 242014
 

Szombaton harmadszor voltam 6 órás futáson, és még mindig nagyon jó. Mindjárt leírom, hogy mennyire.

A múlt héten az időjárás nem volt túl verőfényes, a hétvége első napján reggel is borult volt az idő, lógótt az eső lába. Az egyszeri futó kedvét azonban ez nem veszi el attól, hogy korán reggel kelve autóba üljön, és elvezessen Paksig. Rácalmásról mentem, ami viszonylag közel van a célvároshoz, úgyhogy elég volt fél hatra állítanom a telefon ébresztőjét. Nem voltam túl kipihent, és túl sok kedvem sem volt (akkor még) futni. Paksra érve aztán találkoztam az érdi futó cimborákkal, így már kezdett derűsebb lenni a kedvem, és az idő is. Ott volt Panni és Erika, akik párosban tolták le a hat órát, és hozták el a második helyet, és ott voltak a Hosszútáv blog futói, Lemúr Miki, és Rrróka is. Meg még pár fura alak, akik szintén futni akartak szombat délelőtt 4, 6 vagy 12 órát, ahelyett hogy mondjuk söröztek volna valami erre alkalmas helyen. 🙂

A korai rajt 8:30-kor megvolt, innentől kezdve, csak körbe-körbe kellett menni a nem egészen egy km hosszú pályán. Terveim szerint 5:10-5:20-as tempóban kellett volna kezdem, majd a vége felé fokozatosan lassulva, de 5:30 alatt maradva folytatnom. Ehhez képest kicsit elkapott a fless, és 5 perc alatti ezrekkel “száguldottam”. 21 km-t. A félmaratoni távot 1:43-as idővel abszolváltam, és egy elég hosszú WC-zést követően azon kezdtem el gondolkodni, hogy vajon éppen most futottam-e el az elejét. Fáradságot viszont nem éreztem, szóval toltam tovább öt perc körüli ezrekkel.

A második 21 km-en már többször tettem frissítő kitérőt, ittam vizet és (alkoholmentes) citromos sört, ettem egy kis sós pirított napraforgót, és volt, hogy megnéztem belülről a toi-toit. Így 3:45 óra alatt értem el a maratoni távot, ami egyéni csúcs (a korábbi 3:47 volt, tavaly futottam a Budapest Maratonon). Innentől visszavettem a tempóból, nem azért mert ennyire tudatosan futok, hanem mert nem ment gyorsabban. 🙂 Azért ügyeltem arra, hogy 5:30/km alatt maradjak, ez többnyire sikerült is. Igazából az utolsó mondjuk 15-20 perc kivételével végig élveztem a futást, a hat órához közeledve azonban már kezdett kicsit fájni a combom, meg úgy a lábam egész felső része. A vádlim most rendben volt, köszönhető ez talán a kompressziós zokninak, ami ezek szerint mégis jó valamire. Rajtam volt még a futás után pár órát, és így másnap sem éreztem fájdalmat az alsó végtagjaim ezen részén.

Aztán eljött a hat óra, dudaszó, megállás. Pont egy új kör elején voltam, amikor vége lett a mókának, egészen pontosan 35 métert sikerült megtennem a 72-ik körömből. Ebben az volt a jó, hogy elég gyorsan eljutottak hozzám a megkezdett, de be nem fejezett körből megtett távot lemérő emberek, nem úgy, mint Fehérváron, ahol kellett 20 perc mire sorra kerültem. Kicsit ücsörögtem az aszfaton, sétálgattam pár percet, száraz pólót vettem, és persze bontottam egy (alkoholmentes) citromos sört.

Lemúr Mikivel a futás után pótoljuk az energiát

Lemúr Mikivel a futás után pótoljuk az energiát

Megvártuk az eredményhirdetést, fotózkodtunk még párat, aztán a többiek elmentek halászlét vadászni a versennyel párhuzamosan  zajló főzőversenyre, én meg elindultam hazafelé. Jó hangulatban tettem meg Rácalmásig az utat, teljesen elégedett voltam, sikerül elérnem, amit célként tűztem ki, a 65 km-t. Ráadásul maratoni PB-t is futottam. Az egész verseny nagyon jó hangulatú volt, köszönhető ez többek között a lelkes szurkoló tábornak, akik minden körben hajrázással, tapssal, egyéb bíztatással hajtották előre a futókat. Nálunk ez különösen jól működött, hiszen akik nem futottak segítettek a frissítésben, figyeltek, hogy mindene meglegyen a futónak. Nagy köszönet érte Kálmánnak és Rrrókának!

Másnap aztán egy nagyon döcögős 10 km-t tettem meg főleg Rácalmáson, azért egy kis szint került bele. Nem esett annyira jól. 🙂 A héten pedig két 17-est mentem, a változatosság kedvéért egy kicsit módosított útvonalon, végig a Veres Péter úton a csömöri lehajtóig meg vissza. Kedden és csütörtökön szokás szerint. Mind a két esetben a 140-es pulzus határ alatt futottam, most, hogy működik a mellkas pánt és jeladó megint tudok ilyen edzéseket csinálni.

A verseny végeredményével búcsúzom:

A végeredmény

A végeredmény

máj 152014
 

Izgalmas hét telt el. A múlt hét szombat ugye munkanap volt, így ezen okból sem látogattam meg Rácalmást ezúttal. Viszont kimentem a 400 m-es pályára, és nyomtam 10×800 m résztávot. Egyáltalán nem esett jól. Fáradt is voltam, sok is volt a megelőző két hét edzés és munka szempontjából is, szóval mentem, ahogy tudtam, de inkább csak a fejem vitt előre, mint a lábam. Meg is lett az eredménye, azóta fáj a bal térdem. Nem baj, majd elmúlik…

Másnap aztán ugyan oda tértem vissza körözni. 35 km volt betervezve, aztán megvalósítva. Nem számoltam, de ez kb 75 kört jelentett. Plusz az oda-vissza 2-2 km. Eléggé változó hangulatban futottam: hol a tököm tele volt az egésszel, hol eufórikus állapotban haladtam. Nagyjából, mint az aznapi időjárás. Szerencsére az eső csak kis mértékben volt jelen ebben a négy órában. Akartam még aznap biciklizni is, de egyrészt későn végeztem, másrészt meg jelen lett az eső. 🙂

Nem futás, de azzal kapcsolatos események is történtek, például vettem egy új cipőt. Az újat úgy kell érteni, hogy még nem használta senki, nem úgy, hogy új típust. Maradtam a jól bevált vonalon, csak a verziószámot emeltem. Így most három Nike Pegasus 29 (két normál meg egy shield-es) után egy Pega 30-at koptatok ezentúl. Az utolsó 29-esben már 1100 km van. Most nem húzom nagyon túl, gondoltam 1500-ig hordom, az csak 300 km plusz az ajánlotthoz képest. 🙂 (Asszem kicsit sok lesz a szmájli. :P) Egyébként a Hervisben volt egy kiváló akció, melynek keretében 25%-kal olcsóbban jutottam a lábbelihez. Aztán majdnem vettem egy Lunarglide-ot is, azt már a Spuriban, mert egy 4-es pont a méretemben 20000 Ft-ra volt leértékelve. Aztán közbejött Ede, és nem lett Luanrom. Elmondom.

Valószínűleg írtam már, hogy kb február óta elég változatos pulzus értékeket mért a Garminom (aki Ede). Cseréltettem a mellkaspánt jeladójában elemet, de az sem segített. Végül a múlt héten elvittem a NaviGate-hez, ami a magyarországi hivatalos Garmin partner meg szervíz. Itt egy napig tesztelték a pántot és a jeladóját, majd megállapították, hogy a pánt a rossz. El is mentem még aznap (péntek) egy Polár üzletbe, mert kigugliztam, hogy van olyan mellkaspántjuk, ami kompatibilis a Garminos jeladóval. És fele annyiba kerül. Ezért már megérte volna bebiciklizni a Teréz körútra, he nem derül ki a helyszínen, hogy nem mutat jó pulzust a Polar-Garmin kombó. Szomorúan futkároztam tehát a hétvégén a mozgás közbeni pulzus értékem ismerete nélkül. Mondjuk nem dőlt össze a világ, csak majdnem. Hétfőn aztán visszamentem a Garminhoz azzal a keserű tudattal, hogy 13000 jó magyar forinttól fognak megszabadítani nemsokára. De nem így lett. Ugyanis rátéve a jeladót egy pántra…hibás értéket mért! Ekkor tudományosan meg lett állapítva, hogy a jeladó is rossz. Szóval vehettem meg az egész szettet, ami 18000 Ft-ba fájt. Na így lett működő pulzusmérőm, és nem lett Lunarglide-om.

Kedden és csütörtökön (azaz ma) aztán felavattam az új cipőt és az új mellkas egységet is. Mindkettő remekül szuperál. 15 és 10 km volt a táv. A hét elején a XVI-ik kerületi körömet futottam, ma pedig a Rákos-patak mentén zúztam. Könnyed, jó eső kocogás volt mind a kettő, 140-es pulzushatár alatt.

A mai napon pedig még egy hatalmast kerékpároztam az esőben, mindenkinek ajánlom, remek mulatság. És ezt nem szarkasztikusan írom, hanem tényleg így van. Nem tudom mitől, de ma hazafelé végig vigyorogtam az utat, pedig hideg volt, fújt a szél és esett az eső. Perverz vagyok, mi? 🙂

Holnap kondi lesz, aztán szombaton irány Paks, és irány a marATOM 6 órás futás! Jó móka lesz, remélem.

máj 082014
 

Így alakult. 🙂 Eredetileg csak a Borvidék félmaratont terveztem a múlt hét végére, de aztán nem tudtam ellenálni az érdi futócsapatnak, és a Kalenji Futónapnak. Ennek megfelelően hétfőn kihívásokkal küzdöttem a járást illetően.

A szekszárdi rendezvényről tudtam, hogy igen izmos emelkedőket tartalmaz, és a tavalyi évvel ellentétben most a számát sem tévesztettem el (akkor csak háromra számítottam, és négy lett a vége), szóval nagy meglepetés itt nem ért. A célom idén is az volt, hogy minden felfelét megfussak, lefelé pedig kényelmes kocogás közben regenerálódjak. Ezzel valószínűleg teljesen más taktikát választottam, mint a többség, akik felfelé főleg gyalogoltak, lefelé meg száguldottak. Nem baj, élveztem a menetet. Szuper szervezésű rendezvény volt, és az időjárás is kegyes volt: be volt borulva, dörgött is az ég, de számottevő csapadék nem hullott. Hazafelé már annál inkább, szinte végig szakadó esőben kocsikáztam haza. Az időm valamivel jobb lett, mint tavaly, erre sem lehet panaszom. Jövőre is ott a helyem!

Vasárnap aztán Budaörsre látogattam el az érdi futócsapattal, ahol szintén dombos versenyt rendeztek. 12 km-re neveztem be. Ez a táv úgy állt össze, hogy 6 km emelkedő, de nem az a lankás fajta, hanem olyan, hogy még az ínyenc terepfutók is elismerően csettintenének, majd ugyan ez visszafelé. Ennek megfelelően a táv első és második felének átlagtempójában 2 perc (!) különbség lett.

A hétvége után tehát kicsit át kellett struktúrálnom az edzéstervemet, és keddre csak egy könnyű tízest betenni. Egész jól ment a futás a szimpla járáshoz képest. 🙂 A ma reggel aztán még mindig a könnyed futás jegyében 15 km-t vállaltam, és nem volt gond ez sem. Szombaton reggel tehát mehet a 10×800 résztáv.

Addig azonban még kell aludni kettőt, és kondizni egyet.

máj 022014
 

Kicsit belehúztam mostanában. Húsvét hétfőjén végül 21 km-t futottam, részben új helyeken, részben terepen, nagyon élveztem. Kedden és szerdán kondi volt, csütörtökön pedig 4×1600 m résztáv. Ezt persze a 400 m-es pályán tettem meg, nem mondom, hogy élveztem.

Szombaton húztam ismét futócipőt, amikor is Etyekre tettünk kirándulást az egyik munkatársammal, hogy részt vegyünk az ott rendezett vesszőfutáson. Ez egy nagyon jó hangulatú és útvonalú rendezvény volt, és pont kifogtuk azt a két órát, amikor nem esett az eső. Volt néhány kellemetlen emelkedő a pályán, de pl az utolsó 3 km az lejtő volt, szóval sikerült vigyorogva “bevágtatnom” a célba. Legközelebb is megyünk.

Így érek be vigyorogva a célba

Így érek be vigyorogva a célba

Vasárnap egy igazi merényletre készültem magam ellen, és mint utóbb kiderült sikerült is precízen kinyírnom magamat. Az edzéstervem erre a napra 30 km-t tartalmazott, amit úgy szándékoztam elfogyasztani, hogy részt veszek a II. Rákosmente Kupán. Ez egy negyed maratonnyi futást jelentett, ami ugye csak kicsivel több, mint 10 km, ezért az fogant meg a fejemben, hogy elfutok a verseny helyszínére, majd onnan haza is kocogok. Ez tulajdonképpen sikerült is. Odafele egészen jó hangulatban mentem, nem nagyon éreztem fáradságot az előző napi etyeki móka után. A versenyen futottam, ahogyan tudtam, itt már éreztem azért, hogy nem vagyok teljesen kipihent. Ilyen állapotban jelenleg ez a 4:30-as átlag amit produkálni tudok. Végül is nem lehet okom panaszra, nem lassultam tavalyhoz képest, sőt, ha kicsit rápihenek, valószínűleg ment volna jobban is. Hazafelé aztán már inkább csak vánszorogtam, mintha ólomból lettek volna a lábaim. Ráadásul egyszer meg is kellett állnom egy benzinkútnál, mert nagy dolgok voltak készülőben. El is készültek. Meg én is, mire hazaértem.

Hétfőn kondi lett volna, és futás nem, de egy kicsit megkavarta a hetet, hogy csütörtökön május elseje lett hirtelen, és így csak három munkanap állt rendelkezésre. Ezért hétfőn és kedden is elmentem futni munka után. Csak egy-egy laza tízest mentem a Rákos-patak mellett, de nem esett annyira jól. A hétvégi futások eléggé megcsapolták az energia tartalékaimat, úgyhogy a csütörtökre kiírt 20 km, benne 10×800 m résztáv edzésemet is örökre elhalasztottam. Úgy döntöttem, inkább pihenek két napot a szombati Borvidék Félmaraton előtt. Ott azért négy elég kemény emelkedőt kell majd megmászni.

Itt tartok tehát most, holnap remélem jó idő lesz Szekszárdon.