jún 112014
 

Kicsit lenyugodtak a kedélyeim az UltraBalaton után. Most tehát egy nyugodt futós jegyzet következik. (Mondjuk, ha meglenne már, hogy jövőre mikor lesz az UB, akkor legalább tudnám visszafelé számolni a napokat. 😀 )

Nade tényleg. Voltak futások meg kerékpározások a múlt héten is, ezekről lesz most szó. illetve rögtön egy véletlenül kimaradt kocogásról kell említést tennem, még a balatoni hétvége előtt volt egy átmozgató utam a csömöri lehajtóig, meg vissza. Csak nyugodtan, ügyelve a 140 alatti pulzusra. Aztán átfuttottunk a nyárba, és a tókerülés utáni kedden levezetésként megint meglátogattam a Csömör balra táblát. Szintén a 140-es pulzushatár alatt. Csütörtökön aztán az új, 20 hetes maratoni edzéstervem részeként mentem fartlekezni a patak partra. Kicsit fáradt voltam, ez jól látszik.

A hétvégét aztán egészen sportosan sikerült eltöltenem. Szombaton reggel szaladtam 20 km-t, majd bringára pattantam és meg sem álltam Rácalmásig. Vagyis megálltam, például Ercsiben, ahol észrevettem, hogy az Endomondo nem trackelt semmit az odáig vezető útból. Ezt kézzel pótoltam. Sajnos nem találtam Százhalombatta és Ercsi között normális utat, de néhol még útra hasonlító nyomot sem, így szántóföldön, meg derékig érő fűben csapattam a nem éppen terep biciklimmel. Azért élveztem. 🙂 Főleg, hogy később kiderült, még ez volt a könnyebb része az útnak. Ercsi után megpróbáltam az M6-os autópálya melletti szervízúton haladni – abból kiindulva, hogy, ha Dunaújvárostól Kulcsig van út (márpedig van, ezt korábbi futásaim során már kiderítettem), akkor mindenhol lennie kell -, de hamar rá kellett jönnöm, hogy csak a szántóföldek között vannak közlekedésre többnyire alkalmas útszerűségek. Persze volt, ahol tolni kellett a kétkerekűt, mert öt centit sűlyedt a homokba, néha egy patakon kellett áthatolni némi kerülővel, de végül is elértem Besnyőig, ahonnan már át tudtam haladni Iváncsára. Ott pedig valahogyan kijukadtam a 6-os főútra (pedig nem akartam, hiszen ott tilos biciklivel menni), és a maradék 14 km-t már ott tettem meg. Kemény túra volt.

Másnap aztán gondoltam még nem volt elég a pusztából, és kimentem egy kicsit futni a szántóföldekre. 30 km volt a terv, de valahol rosszul fordultam, és kicsit eltévedtem. Így a vége 33 lett, dög melegben, másfél liter vízzel. Porosan, izzadtan, büdösen értem haza, és tettem magamévá egy jól behűtött Edelweiss-t. (Ja, és igen érdekes alakú lett az útvonal. 😛 ) A vasárnap további része aztán meghitt fűnyírózással és cseresznye szedéssel telt.

Hétfőn pedig várt rám a hazaút, de előtte még összeizzadtam az UB-s pólómat, amit kedden sikerült a helyes méretre cserélnem. Szóval először volt rajtam. De nem utoljárra. A haza kerékpározás sokkal komfortosabb volt, mint az odafele, szinte végig aszfalton mentem, és bár nagyot kerültem, és meleg is volt, azért nagyon élveztem a tekerést. 5 és fél óra alatt tettem meg a 94 km-es utat. Nem siettem.

Ma pedig a hétvégi bicikli túra tanulságait levonva vettem egy puhább nyerget, hétvégén a K&H után főpróba. Addig azonban lesz még holnap egy jó kis résztávos futás. Reggel, még a hőguta előtt.

Sorry, the comment form is closed at this time.