aug 262014
 

Nyugi, ez nem egy forradalmi felhívás, csak munkaszünet volt. Egy plusz egy hétig. Azért nem kettőig, mert közben dolgoztam egy hetet. Csak úgy pihenésképpen. Amikor a fonál legutóbb elveszett, akkor pont a munkás hetemet töltöttem. Mondjuk úgy, hogy egy fokkal jobb volt, mint tapétát vakarni a falról. Nade. Volt az a csúnya éjszakai futásom – már ha lehet futásnak nevezni azt, hogy siettem a WC-re -, ami után megfogadva azt a sokszor elhangzó hülyeséget, hogy “ha leestél a lóról ülj rá vissza minél előbb”, szóval ennek megfelelően kerestem valami hosszabb futós megmérettetést, hátha megint ledob a ló. Ígérem, kijövök a totális képzavarból. Két dolgot sikerült tennem hirtelen felindulásból: beneveztem a szeptemberi budapesti Optivita 6 órás futamra (igen, arra, ami egy héttel lesz a Wizz Air félmaraton előtt, amit még elején egyik célversenyemnek jelöltem), illetve szombaton elmentem egy négy órás futóversenyre Dunaújvárosba. Lehetett volna 6 órára is nevezni, de akkorát nem akartam esni. 🙂

Na jó, végül is nagyon élveztem azt a négy órát. Végre nem volt semmi bajom, az idő is csak kicsit volt meleg, szóval minden jól sikerült. Ja, és második lettem, 42,18 km-rel. 🙂 Vasárnap aztán hosszú idő után eljutottam ismét Érdre, ahol a Wizz Air félmaratonra felkészítő futás volt. 15 km-t kellett megtenni az érdi gáton. Itt már éreztem azért a fáradságot a lábaimban, de élveztem is nagyon a futást. Mint mindig, most is volt remek hangulat, lelkes futók, jól futható pálya, napsütés, mi kell még? Ja, és már az új “Érdi futó vagyok” pólómban hasítottam a gáton. Tök jó érdi futónak lenni. 😀

A hét a csütörtöki futással együtt volt teljes, amikor is 4×1600 m résztávot toltam, felejthető eredménnyel. A következő hét (a múlt hét, csak az összezavarás kedvéért) tehát munkaszünettel telt. Hétfőn és kedden Szarvason voltam, kedden futottam is egy jót reggel. Napfelkelte, meg a Holt-Körösök látványa tette nehezen felejthetővé a kocogást. Szerdán aztán egy jó kis Budapest-Nagymaros-Visegrád-Budapest kerékpár túrán vettem részt, ami a borongós-esős idő ellenére is nagyon élvezetesre sikerült, bár kellett magamról vakarni a sarat rendesen mikor hazaértem. Csütörtökön folytatódott a rácalmási házfelújítás projekt, szerencsére már egészen a végén tart a dolog, csak a festők után kellett takarítani, meg ajtótokokat festeni. Ezért csak pénteken reggel kocogtam egyet Rácalmásról Dunaújvárosba, és vissza. Erre is úgy emlékszem, hogy jó volt.

Szombaton Pusztaszabolcson jártam, ahol a Négy Évszak Maraton nyári futamát rendezték meg. Szeretek itt futni, mert a jó minőségű pálya szinte sík, lehet rajta teperni 10,6 km-t. Most egy kicsit fáradtabb voltam, mint tavasszal, de így is – magamhoz képest – egészen jó időt mentem. Vasárnapra egy hosszabb futás volt betervezve, amit a Velencei-tó Szupermaraton elnevezésű eseményen abszolváltam. Egy kört mentem, így inkább a “szupermaratonka” elnevezés illene a művemre. Ha a természet nem szólít ki kétszer, igencsak meg lennék elégedve az eredménnyel, így csak egy négyes alát tudok beírni magamnak.

Ma a hűvös reggelt 17 km-rel üdvözöltem, amit 140-es pulzushatár alatt kocogtam le.

És újra megy a kondi is. Most már tényleg fegyvert csinálok a testemből, aztán kiáltok vidáman. 😛

aug 122014
 

Olyan régen írtam, hogy Ronald. Most, hogy egyedül maradtam, akkor bele is vágnék. Kedves naplóm! Az van, hogy rohadt sok dolgog történt az elmúlt több, mint két hétben. Kezdem mindjárt ott, hogy még az utolsó bejegyzés hetében köröztem egyet csütörtökön, így, már nem tudom, hogy milyen érzés volt. Aztán pénteken volt egy kis (nagy) elhajlás alkoholügyileg, de ez maximum a teljesítményemen látszott meg, a lelksedésemen nem, mert szombaton azért kimentem kicsit dombozni. Még aznap délután aztán a Balatonig (egészen pontosan Lengyeltótiig) autóztam, ahol egy kellemes (sörben hiányt szintén nem szenvedő) estét sikerült eltöltenem. Viszont kellőképpen kipihentem magam, reggel ezért elfutottam a strandra, ami 12 km-re található a nevezett településtől, még kicsit rá is tettem, haladtam valamennyit az UltraBalaton irányával szemben. Meg nyilván ugyan annyit visszafele is. Az eső nem csöpögött, hanem esett rendesen, de nem zavart, élveztem. Mire visszaértem a strandra az eső is elállt, a nap is kisütött, úgyhogy – kb egyedüliként az egész strandon – lubickoltam egyet a Balatonban. Ezt is élveztem.

Következett egy izgalmas munkahét, amelynek keddjét 6×800 m résztávval indítottam, ébresztő jellegű merénylettel porhüvelyem ellen. Bár nem sikerült olyan jól, mint az előző hasonló megmozdulás, panaszra azért nincs okom. Mivel tudtam, hogy hétvégén nem fogok futni, ezért szerdán munka után kimentem egy laza 10 km-re. Már el is felejtettem, hogy esténként milyen meleg és páradús tud lenni a levegő nyáron. Lényegében nem is futottam, hanem úsztam, többnyire a saját izzadságomban. Csütörtök reggelre 25 km volt betervezve, de a szakadó eső miatt csak fél órával később indultam el körözgetni, így 21 km lett belőle, az sem rossz.

Jött aztán a hétvége, amikor is nyaralni mentem, Mivel jobban szeretem az aktív kikapcsolódást, mint a strandon egy helyben pecsenyére sülést, ezért egy jó kis sportos programot készítettem magamnak: három nap alatt körbebringázom a Balatont. Oda úttal Budapestről, plusz a vissza úttal Budapestre, persze ezt is kerékpárral. Első nap kicsit túltoltam, mert elmentem Siófokig, amikor nem is kellett volna, világosan látszik, hogy Balatonvilágosnál csatlakozhattam volna a kerékpárúthoz, ami körbe visz a nagy tó mentén. 170 km lett a vége, és nem kellett este altatni. Másnap aztán végig a Balaton mellett maradtam, követtem a balatoni kerékpárutat. Nagyon szép helyeken vezet egyébként. Zamárdiig mentem, így kicsit kevesebb lett a táv, mint előző nap. Harmadnap aztán már csak a hazaút várt rám, amit meg is tettem 136 km abszolválásával. Nagyszerű élmény volt, mennék újra bármikor. A legszebb Balaton parti település szerintem Balatonfüred.

A következő héten szabadságon voltam, amit Rácalmáson töltöttem, egy kellemes házfelújítás jegyében. Sikerült a rossz végére állni a kolbinak, négy napon keresztül tapétát vakartam a falról, aztán vakoltam a kivésett áramkábelek vájatait, meg még ahol leesett a vakolat. Na, ez nem volt jó móka, Hétfőn azért kocogtam egy kellemesnek nem mondhatót az aznapi munkálatok után, Kedden jó kis hasmenés tartott otthon, viszont szerán domboztam egyet, ami bár ment túl jól a nagy melegben, azért remélem, hogy hasznos volt. Csütörtökön aztán csak egy könnyed 10 km-t vállaltam, mert gondoltam rápihenek a hétvégére.

Bár nem sikerült túl sokat pihennem, azért szombaton már alig vártam, hogy elindulhassak Szigetmonostorra, ahol a Suhanj! 6 órás éjszakai futást rendezték. Vasárnap 0 órától reggel 6-ig tartott a futkorászás. Gondoltam futok egy könnyed 65 km, az idő is jó, a pálya is alkalmas rá. Nos, nem így lett, másfél óra után kényetelen voltam feladni a küzdelmet. A keddi hasmenés visszatért (vagy el sem múlt), és amikor már csak vánszorogni tudtam, és minden korty víz, amit ittam azonnal távozott a szervezetemből (de nem a megfelelő output nyíláson), akkor úgy gondoltam, hogy nem szenvedek tovább. Az élményért futok, élvezetből, nem pedig a fájdalomért, szenvedéssel. Szóval letettem a lantot, nyugodjék. Valahogy hazavezettem, aztán egész éjjel ültem a WC-n. Kb vasárnap délig viszonylag egysíkú volt a program: fosás-alvás. Délutánra aztán jobban lettem, és azóta is minden ok. Így néz ki egy feladott futóverseny trackje.

Ma azért voltam egy kicsit kocogni, ezúttal sem a tempó volt észvesztő. Most nem köröztem, arra ott lesz még a csütörtök. 🙂

Szóval, úgy nagy vonalakban ezek történtek.