Sze 252014
 

Azt hiszem a blog történetének leghosszabb bejegyzés címét sikerült létrehoznom. És a leghosszabb megmagyarázását a leghosszabb címnek. És a leghosszabb megmagyarázásnak a… na mindegy.

Mivel egyre közelebb jön a maraton – nemrég hozták egy nappal előbbre -, ezért visszahoztam a heti futásaim közé a gyorsító edzéseket is. Egy hete csütörtökön például a 6×800 m résztávot kombináltam egy kis dombra futással, a már közel sem olyan kellemes reggeli időben. Azért jó volt, főleg, hogy ezúttal nem a 400-as körpályán rohangásztam, hanem egy parkban, ahol van egy 800 m-es rekortán csík. Az egyik oldalán a parknak fel kell futni egy dombra, a másikon meg le, a többi része viszonylag sík. Jó terep egy kis ébresztő jellegű résztávozáshoz.

Legközelebb szombaton húztam futócipőt, amikor is Dunaújvárosban futkorásztam egy “Spar futás” nevű eseményen. Ez arról szólt, hogy fussunk úgy körbe a városban, hogy érintjük az összes Spar üzletet. Hát fussunk. Sikerült ezzel egy 11 km körüli kört megtenni. Kétszer. Előtte és utána már csak egy kicsit kocogtam, és így jött össze a 27 km. A napos időben jó esett a mozgás, és ebben is volt egy kis szint, remélem ezek dombos futkosások, majd jól fognak jönni a 35-ik km után a maratonon.

Szombaton aztán Kulcs felé vettem az irányt, és az ott lévő dimbes-dombos tájon kocorásztam 15 km-t. A nap most is sütött, a kedvem pedig most is jó volt. Éljen.

Ezen a héten szokás szerint kedden kezdtem a futkorászást, méghozzá egy kis Rákos-patak menti fartlekkel. Hideg volt és sötét, de ez csak az első tempósabb részig zavart. Mire végeztem ki is világosodott. Melegebb mondjuk nem lett. Tegnap aztán hosszú idő után újra meglátogattam a Margit-szigetet, meg a Nike futóklubot, és, ha már ott voltam kocogtam 10 km-t. Mivel pont most túrták fel a futókör pesti oldalra eső részét, így sikerült egy kis terepezést is vinni a programba. Így jár, aki bemegy a lezárt területre. A futóklubos edzést csak egy kicsivel lekésve, néhány kört a MAC rekortánján megtéve zártam a szerdai napot.

És 15 km-rel indítottam ma, amit egy részben új, izgalmas útvonalon tettem meg. Fogok még erre futni azt hiszem, mert az egyre hidegebb reggeli levegő ellenére is kellemes meghittségben futottam magammal az ébredező 16-ik kerületben, de olyan helyeken is például, mint a frissen elkészült Szilas-patak parti kerékpárút. Itt – amellett, hogy tiszta, friss levegőt lehet a tüdőbe tölteni – még három őzikét is láttam. A jövő héten tuti visszamegyek megnézni őket. 🙂

A hétvégi hosszú futást ezúttal a Velencei-tónál fogom abszolválni, az őszi tókör keretében.

Maratonra fel!

Sze 162014
 

Januárban – vagy februárban, vagy márciusban – még úgy voltam vele, hogy idén fel tudok készülni egy 90 perc alatti félmaratonra. Gyorsan neveztem is a Wizz Air Budapest rendezvényre. Azóta sok km ment le a vén Dunán, és – bár edzettem becsületesen – augusztus környékén már nem tűnt reálisnak a másfél óra. Erre a szuperül sikerült utolsó nyári hónap csak rádobott még egy púpozott kanállal. Aztán szeptember első hetében még futottam hat órát, ha lúd, hát legyen kövér. A következő héten – ami egyébként a múlt hét volt – aztán csak regenerációs jelleggel kocogtam 10 km-eket. Csütörtökön például így. Pénteken is mentem volna, de nem mentem, helyette szombat reggel fedeztem fel a XVI-ik kerületet. Jó döntés volt a péntek esti sötétben futást áttolni másnapra: napsütés, pihentség, öröm, jókedv – ezek mind voltak, valószínűleg egy nappal előbb nem lettek volna. A nap többi része céges családi nappal meg pihenéssel telt.

Vasárnap reggel aztán, csak minimálisan szitáló esőben már idejekorán kikerékpároztam a Városligetbe. Mire a bicikli tárolót megtaláltam pont odértek a munkatársamék is, akik egyéniben, illetve két fős váltóban futották le a távot. Találkoztam sok ismerőssel, természetesen az érdi futócsapat is képviseltette magát, velük is szót váltottam futólag. Aztán már csak be kellett állni a rajtba. Hiába volt a rajtszámomon a piros egyes, csak a kettes zóna közepéből mertem indulni. A msáodik rajttal aztán kezdetét vette számomra is a 21 km-es móka. A tervem az volt, hogy 4:30-4:40 körüli tempóban megyek, amíg tudok, aztán majd valaki összekapar. 🙂 Egész tudományosan felépített versenytaktika, nem? Magam lepődtem meg a legjobban, hogy könnyedén ment a tervezett tempó, és nem fáradtam. Már az első frissítő ponttól kezdve mindenhol ittam két-három korty vizet, a többit vagy magamra locsoltam, vagy nem. Nagyon élveztem a futást. A 8 és 12-ik km között csak a flow hátán repültem, nagyszerű érzés volt. Az utolsó 4 km-t szintén ebben az állapotban tettem meg. A többi meg csak szimplán jó volt. A vége 1:37:10-nél volt, ami új egyéni rekord, boldogság, endorfin meg ilyenek. Bár közelébe sem kerültem az 1:30-as időnek, azért teljesen elégedett voltam, most ennyi volt bennem.

Ma aztán nekilendültem a 3:30-as maratonra felkészülésnek, ennek apropóján mozogtam lassan, de legalább alacsony pulzussal. Reggel már egyre tovább van sötét, de legaláb még nincs hideg, úgyhogy ez egy kényelemes kis kocogás volt.

Most csak ennyi történt, lesz itt még majd több izgalom is!

Sze 092014
 

Kellett már ez a hosszabb futás, különösen az augusztusi eredményeim tükrében. Sikerült háromszáz alá tornásznom a megtett km-eim számát, és ez még csak a kisebbik probléma. A – szerintem – nagyobbik, hogy szinte minden futóversenyen, amin részt vettem fel kellett adnom amit előzetesen elterveztem. Hogy ez minek köszönhető még elemzés alatt van, de az biztos, hogy úgy vártam már a szeptembert, mint eminens kisgyerek az iskolakezdést. Lett is ősz hirtelen, és mindjárt az első hétvégéjén egy izgalmas hat órás futóversennyel kecsegtetett. Ezúttal nem kellett messzire mennem, kerékpárral mindössze 10 perc a Puskás Ferenc Stadion, ahol az Optivita budapesti állomását rendezték meg. Előzetes számításaim szerint minden adott volt egy jó futáshoz: teljesen sík, aszfaltos pálya, az Időkép szerint viszonylag kellemes idő, és fizikailag is rendben levőnek találtam magam, miután lefuttattam a rendszerellenőrzést.

Végül is az előzetes várakozáskat csak kis mértékben írta felül a valóság, így utólag azt mondom, hogy elégedett vagyok. Bár nem futottam túl sokat, “mindössze” 63 km-t, de azt legalább nem a meghalós fajtából. Csak a párás levegővel küzdöttem szinte végig, egy óra után húsz percenként ittam két-három pohár vizet, négy óra elteltével pedig dupláztam a mennyiséget. Plusz elfogyott két citromos sör is. És csak egyszer kellett pisilnem. A vége azért már küzdősre sikerült, de valószínűleg ez így van rendjén ennyi futás után. Mondjuk a biciklizés hazafelé eléggé sajátos stílusban ment, kb, mint aki most ül először kétkerekűn. Lehet, hogy, ha tolom jobban jártam volna. 🙂

Vasárnap aztán csak kimentem “átmozgatni”. 5 km-t száguldottam a séta tempónál csak kicsivel gyorsabban. Lehet, hogy ezek a hosszú futások utáni vonaglások többet ártanak, mint használnak, ezen gondolkodtam miközben három kört tettem meg a közeli körözős helyemen. Ott egyébként, ahol még a múlt hét csütörtök reggel is kocogtam egy tízest. És ahol ma reggel is menetm ugyan annyit. A mai még erősen a regeneráció jegyében telt, ez szépen látszik a tempón. Nem zavart, most úgyis a pulzusra figyeltem. Már nem is nagyon akarom kihajtani magam a hétvégi Wizz Air félmaraton előtt, úgyhogy csütörtökön és pénteken is csak ilyen tízeseket fogok tolni, szombaton pedig pihenek.

Jelenleg viszont – de régen írtam már ezt – Star Trek nézés lesz. TNG, 4.évad.

Sze 022014
 

Az időjárás ezúttal egészen pontosan követte az évszakváltást, hétfőn csak kétszer áztam szarrá biciklin. Úgy kell nekem. Az van, hogy a nyarat némi futással, meg bulival búcsúztattam, panaszra semmi okom, jól sikerült mindkettő. Csütörtökön résztávoztam, ami csak kicsit lett rosszabb, mint az eddigi legjobb 6×800 m-em. És még – a körülményekhez képest – jól is esett. Pénteken kondival indítottam a napot, majd munka után kikerékpároztam Érdre, ahol a futó csapat tartott edzést. Állóképességi edzés volt a javából, viszont ezúttal nem a futócipő játszotta a fő szerepet, hanem a bográcsban készült ételek, és a hordóban érlelt borok. Nagyon jól éreztem magam, annyira, hogy tőlem egészen szokatlan módon éjjel egy óra körül indultam csak haza. Biciklivel. Érdről. Csak a tényszerűség kedvéért említem meg, hogy kerékpár irányítására alkalmas állapotban voltam. Szerintem. A többiek nem teljesen értettek egyet, de azért valahogy csak meggyőztem őket. mert sikerült elindulnom. És épségben haza is értem. Az út kb ugyan annyi ideig tartott, mint odafele, a GPS track alapján minden rendben volt. 🙂 Miután kialudtam magam hazakocsikáztam Rácalmásra, ahol délután még futottam egy kellemes tízest. Miután még jobban kialudtam magam, futottam egy szintén kellemes húszast Dunaújváros és Rácalmás között. Aztán már nem aludtam, csak festegettem még egy kicsit (nem képet, hanem ajtótokot), majd visszatértem Budapestre. A nyár többi része eseménytelenül telt el.

Nem úgy az ősz első napjai! Mint futólag említettem, hétfőn kétszer beleszaladtam a nagy esőbe kerékpárral. Ma reggel pedig bicikli nélkül futottam 10 km-t, csak úgy ébresztő jelleggel, tartva a 140 alatti pulzust. Erre a hétre csak ilyen laza 10 km-eket terveztem – mondjuk nem túl sokat, szám szerint kettőt – hogy aztán kellően kipihent legyek a hétvégi Optivita 6 órás futásra.

Ezek történtek.