denver creative writing phd good conclusion for school uniforms essay what to write in a resume cover letter sample essay about benefits of cell phone cambridge mba essay sample do your homework traduzione in italiano persona 4 summer homework nanako
szept 162014
 

Januárban – vagy februárban, vagy márciusban – még úgy voltam vele, hogy idén fel tudok készülni egy 90 perc alatti félmaratonra. Gyorsan neveztem is a Wizz Air Budapest rendezvényre. Azóta sok km ment le a vén Dunán, és – bár edzettem becsületesen – augusztus környékén már nem tűnt reálisnak a másfél óra. Erre a szuperül sikerült utolsó nyári hónap csak rádobott még egy púpozott kanállal. Aztán szeptember első hetében még futottam hat órát, ha lúd, hát legyen kövér. A következő héten – ami egyébként a múlt hét volt – aztán csak regenerációs jelleggel kocogtam 10 km-eket. Csütörtökön például így. Pénteken is mentem volna, de nem mentem, helyette szombat reggel fedeztem fel a XVI-ik kerületet. Jó döntés volt a péntek esti sötétben futást áttolni másnapra: napsütés, pihentség, öröm, jókedv – ezek mind voltak, valószínűleg egy nappal előbb nem lettek volna. A nap többi része céges családi nappal meg pihenéssel telt.

Vasárnap reggel aztán, csak minimálisan szitáló esőben már idejekorán kikerékpároztam a Városligetbe. Mire a bicikli tárolót megtaláltam pont odértek a munkatársamék is, akik egyéniben, illetve két fős váltóban futották le a távot. Találkoztam sok ismerőssel, természetesen az érdi futócsapat is képviseltette magát, velük is szót váltottam futólag. Aztán már csak be kellett állni a rajtba. Hiába volt a rajtszámomon a piros egyes, csak a kettes zóna közepéből mertem indulni. A msáodik rajttal aztán kezdetét vette számomra is a 21 km-es móka. A tervem az volt, hogy 4:30-4:40 körüli tempóban megyek, amíg tudok, aztán majd valaki összekapar. 🙂 Egész tudományosan felépített versenytaktika, nem? Magam lepődtem meg a legjobban, hogy könnyedén ment a tervezett tempó, és nem fáradtam. Már az első frissítő ponttól kezdve mindenhol ittam két-három korty vizet, a többit vagy magamra locsoltam, vagy nem. Nagyon élveztem a futást. A 8 és 12-ik km között csak a flow hátán repültem, nagyszerű érzés volt. Az utolsó 4 km-t szintén ebben az állapotban tettem meg. A többi meg csak szimplán jó volt. A vége 1:37:10-nél volt, ami új egyéni rekord, boldogság, endorfin meg ilyenek. Bár közelébe sem kerültem az 1:30-as időnek, azért teljesen elégedett voltam, most ennyi volt bennem.

Ma aztán nekilendültem a 3:30-as maratonra felkészülésnek, ennek apropóján mozogtam lassan, de legalább alacsony pulzussal. Reggel már egyre tovább van sötét, de legaláb még nincs hideg, úgyhogy ez egy kényelemes kis kocogás volt.

Most csak ennyi történt, lesz itt még majd több izgalom is!

Sorry, the comment form is closed at this time.