Sze 252014
 

Azt hiszem a blog történetének leghosszabb bejegyzés címét sikerült létrehoznom. És a leghosszabb megmagyarázását a leghosszabb címnek. És a leghosszabb megmagyarázásnak a… na mindegy.

Mivel egyre közelebb jön a maraton – nemrég hozták egy nappal előbbre -, ezért visszahoztam a heti futásaim közé a gyorsító edzéseket is. Egy hete csütörtökön például a 6×800 m résztávot kombináltam egy kis dombra futással, a már közel sem olyan kellemes reggeli időben. Azért jó volt, főleg, hogy ezúttal nem a 400-as körpályán rohangásztam, hanem egy parkban, ahol van egy 800 m-es rekortán csík. Az egyik oldalán a parknak fel kell futni egy dombra, a másikon meg le, a többi része viszonylag sík. Jó terep egy kis ébresztő jellegű résztávozáshoz.

Legközelebb szombaton húztam futócipőt, amikor is Dunaújvárosban futkorásztam egy “Spar futás” nevű eseményen. Ez arról szólt, hogy fussunk úgy körbe a városban, hogy érintjük az összes Spar üzletet. Hát fussunk. Sikerült ezzel egy 11 km körüli kört megtenni. Kétszer. Előtte és utána már csak egy kicsit kocogtam, és így jött össze a 27 km. A napos időben jó esett a mozgás, és ebben is volt egy kis szint, remélem ezek dombos futkosások, majd jól fognak jönni a 35-ik km után a maratonon.

Szombaton aztán Kulcs felé vettem az irányt, és az ott lévő dimbes-dombos tájon kocorásztam 15 km-t. A nap most is sütött, a kedvem pedig most is jó volt. Éljen.

Ezen a héten szokás szerint kedden kezdtem a futkorászást, méghozzá egy kis Rákos-patak menti fartlekkel. Hideg volt és sötét, de ez csak az első tempósabb részig zavart. Mire végeztem ki is világosodott. Melegebb mondjuk nem lett. Tegnap aztán hosszú idő után újra meglátogattam a Margit-szigetet, meg a Nike futóklubot, és, ha már ott voltam kocogtam 10 km-t. Mivel pont most túrták fel a futókör pesti oldalra eső részét, így sikerült egy kis terepezést is vinni a programba. Így jár, aki bemegy a lezárt területre. A futóklubos edzést csak egy kicsivel lekésve, néhány kört a MAC rekortánján megtéve zártam a szerdai napot.

És 15 km-rel indítottam ma, amit egy részben új, izgalmas útvonalon tettem meg. Fogok még erre futni azt hiszem, mert az egyre hidegebb reggeli levegő ellenére is kellemes meghittségben futottam magammal az ébredező 16-ik kerületben, de olyan helyeken is például, mint a frissen elkészült Szilas-patak parti kerékpárút. Itt – amellett, hogy tiszta, friss levegőt lehet a tüdőbe tölteni – még három őzikét is láttam. A jövő héten tuti visszamegyek megnézni őket. 🙂

A hétvégi hosszú futást ezúttal a Velencei-tónál fogom abszolválni, az őszi tókör keretében.

Maratonra fel!

Sorry, the comment form is closed at this time.