okt 072014
 

Blogírás helyett esténként Star Treket nézek. A fenti idő egyébként pontos, ma tényleg annyit mutatna a csillagóra. Persze csak a munka és az alvás közötti időmet töltöm a hetvenes évek beli sorozat nézésével. Az alvás és a munka között szokatm futni. Meg hétvégén is, de olyankor megváltozik a minta, mert futás után nem kell menni dolgozni, csak azt kell megcsinálni, amit otthon a szüleim kitalálnak. Ősszel azért van munka a kertben bőven. De nem is erről akartam írni, ez csak amolyan magyarázkodó bevezető volt, csapjunk bele az izgibb részbe.

Szeptember végén jött létre az eggyel ezelőtti bejegyzés, amiről Petőfi már 1847-ben (akkor még nem volt csillagidő) verset is írt, csak ő ezt akkor még nem tudta. Mármint, hogy miről is ír igazából. Na jó, azt most már én sem tudom. Az biztos, hogy az őszi jó időt kihasználva még a Velencei-tókör előtti napon, a családi bográcsozásra bemelegítésként bejártam Rácalmást, futva. A tónál pedig annyi tervem volt csupán, hogy lehetőleg a maratonra belőtt tempóval menjek körbe. Ez sikerült is, de a nagy izgalmak 30 fölött kezdődnek, mint tudjuk, és ez igaz a maratoni távra is. Mondjuk elnézve a pulzusgörbémet kicsit sem bánom, hogy 28 km-nél véget ért a futás, mert még öt km és megáll a szívem. Lehet, hogy van valami baj a pulzusmérő övvel. Vagy a jeladóval. Vagy velem. Mindenesetre ismét nagyon élvezeteset tókerültem, ez a futórendezvény minden alkalommal csak egyre jobb lesz. Pedig nem is adnak “technikai” pólót. 🙂

Kedden aztán visszamentem megnézni az őzikéket, de csak egy lezárt területet találtam. A lezártat úgy kell érteni, hogy volt egy sorompó keresztben az úton. Éppen azon gondolkodtam, hogy megkerülöm alulról vagy felülről – nagyon akartam őzet látni -, de egy a területet őrző kutya újratervezésre kényszerített. Még sosem vágtatott felém egy közepes termetű ismeretlen kutya látszólag ideges állapotban, de így legalább élesben próbálhattam ki, amit annó a Futóblogon olvastam. Szembe fordultam vele, és elkezdtem neki kiabálni, közben lassan hátráltam. Végül is bejött a taktika, mert pár méter után a kutya megállt. Lehet, hogy csak addig érezte magáénak a területet, de az is lehet, hogy megijedt. Szerintem megijedt. Mondjuk én is, de ezt ő nem tudhatta. A futás többi része ehhez képest izgalom mentesen telt el.

Szerdán aztán ismét kilátogattam a Margit-szigeti Nike futóklub edzésre, ezúttal sikerült időben érkezni. A bemelegítés annyira nem tetszett, de aztán futottunk 5 km-t a felújítás miatt módosított útvonalon, majd megint egy kis nemszeretem nyújtás után lehetett tempó szerint csoportokra szakadni, és ott futkorászni. Elég kemény, hogy az egyes csoport 4 km-re 4 percen belüli tempót vállalt be, én beálltam a harmadikba, ami 4:40-5:00 perces ezreket ígért. Nem futottam 10 kört, de egyet azért meghúztam, csak kiváncsiságból, hogy ilyen viszonylag jó minőségű pályán mi a maximum, amit tartani tudok egy km-en. Bár az Endomondón 4:09 látszik, az eredeti Garmin mérés szerint 3:51 volt a tempóm. Tök jó, végre futottam 4 percen belül. A vége így is 12 km lett, ami szerda estére pont elég.

Már csak azért is, mert csütörtökön reggel fartlekkel kényeztettem magam, amit a Rákos-patak mentén teljesítettem, és egészen jól érteztem magam közben. A hétvégi hosszú futást ezúttal szombaton és Rácalmás és Dunaújváros között tudtam le. Azért volt benne egy kis izgalmasság is, mert Dunaújvárosban rendeztek egy 3000 m-es futóversenyt, amin terveztem indulni. Gondoltam odafutok könnyedén, majd kisprintelem magam, végül kényelmes tempóban hazakocogok. Így is lett, és jó volt, bár a torkomat éreztem a lihegős 3 km után. Otthon ittam egy meleg teát, és minden rendben volt.

Vasárnapra már csak egy könnyű tízes maradt, amit a NATO futáson tettem bele a cipőmbe. Először vettem részt ezen a versenyen, és szerintem sokan mások is, mert mintha a szervezők nem készültek volna akkora tömegre, mint amilyen összegyűlt. Fél órát késett a rajt, az első három km-en néhol szinte csak gyors gyaloglást lehetett produkálni a szűk utcák és a hömpölygő tömeg miatt, a célkapu alatt pedig éppen csak át lehetett menni, mert az érem osztás miatt ott tömörültek a már beért futótársak.

És már el is érekeztünk a mai naphoz, amikor is egy laza tízest toltam, már a maraton várakozás izgalmával fűszerezve. Lesz még egy ilyen holnap, meg csütörtökön. Szombaton pedig megyek a 3:30-as iramfutókkal a célig, vagy végkimerülésig.

Más lehetőség nincs.

Sorry, the comment form is closed at this time.