nov 182014
 

Végül az időjárás olyan lett, amilyennek az Időkép írta. Pedig reggel Budapesten még egészen jó futóidő volt, aztán a célállomás felé közeledve lett egyre esősebb. Mire Siófokra értünk, már rendesen esett. A rajtig hátralévő másfél órát körbenézéssel, rajtszám átvétellel, fázással, meg ázással töltöttük. A kezdés előtt fél órával futottunk össze a munkatársaimmal. Én ezen a szezonzáró Balaton-parti futákorozáson az egyéni félmaraton mellett egy kétfős váltó első embereként is részt vettem, céges színekben. A rajtszámok felaggatása után (a váltó miatt három is volt nálam induláskor, ebből egyet aztán féltávnál leadtam), kicsit késve indultunk a rajtzónák felé. A hátralévő tíz percbe még egy vécézés is belefért, ez azért nagy dolog. Végül csak sikerült beállnom az egyes zóna végébe. Nem éreztem – amit a nevezéskor ezek szerint igen -, hogy képes lennék a zónának megfelelő tempóban futni, de a kettes részbe nem engedtek be. Ilyen, ha az ember egy kellemes őszi napon nevez futóversenyre, nem számolva azzal, hogy a kellemes idő egyáltalán nem garantált az esemény napján is. Mindegy, gondoltam, ha már innen indulok, akkor legalább megpróbálom nem feltartani a többieket. Pontban tizenegy órakkor el is indultunk, addigra mintha kicsit alábbhagyott volna az eső. Vagy csak már megszoktam. Belőttem magamnak egy 4:30-as tempót, az, ha nem is kellemes, de legalább tudom tartani egy ideig – aztán majd lesz, ami lesz. A rajt után nem sokkal megláttam előttem néhány méternyire Zsoltot (akivel tavaly az érdi futások során ismerkedtem meg, és idén egyéniben teljesítette az UltraBalatont). Váltottunk pár szót, aztán futottunk egymás mellett, minimális beszélgetést folytatva. Jó társaságban hamar mennek a km-ek, és a tizedikhez érve nekem meg kellett állnom váltani. Mondtunk egy hajrát, és elváltak útjaink. A féltáv után a munkatársammal folytattam tovább a futást, pontosabban próbáltam meg tartani a tempóját. Továbbra is 4:30-as ezrekkel mentünk, de már egyre jobban fáradtam. Minden frissítőponton ittam egy-két korty vizet futás közben, illetve féltávnál alkoholmentes sör örömökben is volt részem, a váltótársam jóvoltából. A vége felé közeledve már csak annyi célom volt, hogy tartsam a futótársam által diktált tempót – nem ment könnyen. Az utolsó 2-3 km-en zombi módban futottam. Végül 1:34:14-es idővel értem célba. Elég rendesen kifutottam magam, de pár perc múlva, mikor kifújtam magam, megállapítottam, hogy azért jó mulatság volt. Dupla hab is van a tortán: majdnem három percet javítottam az eddigi legjobb félmaratoni időmön, illetve a párosok versenyében a harmadikok lettünk. Ennek köszönhetően ottmaradtunk az eredményhirdetésre, amely elég hosszúra nyúlt, mert a Wizz Air Félmaraton és a Spar Budapest Maraton korosztályos díjátadója is ekkor volt. Mindenesetre jó volt életemben először egy dobogón állni. 🙂

ppic_Intersport_Balaton_Maraton2014_vas_felmaraton_2580

Ezzel hivatalosan is vége a futószezonnak, és megkezdődhet az alapozás a jövő évre. Ennek jegyében kocogtam reggel egy jót. Mostantól ezek lesznek: hosszú, lassú futások, figyelve a pulzusra, élvezve a mozgást.

Jöhet a tél.

nov 152014
 

A múltkor egy csomót áradoztam arról, hogy milyen jó terepen futni, aztán azóta sem sikerült elhagynom az aszfaltot. Na jó, ma egy kicsit érintettem földutat, de a kerületek közötti elhagyatott részek – amit többen szemétlerakónak használnak – azért nem ugyan az, mint erdőben futni a magas fák között, a lehullott avaron. Hétköznap reggelente pár útvonal közül tudok választani, nagyjából aszerint, hogy milyen hosszút tervezek kocogni. Van 10-11 km-es Rákos-patak menti oda vissza, ezt futottam például múlt héten kétszer is: kedden és csütörtökön. Teljesen sík, majdnem végig kerékpár úton, vagy mellette, nagy meglepetések nincsenek, főleg reggel fél hat körül. Lehet bambulni, csak néhány piros lámpánál kell visszatérni a valóságba. Egy kicsit hosszabb kör, amit most csütörtökön is mentem, éppen 16 km a XVI-ik kerületben. Ebben van egy kis hullámvasút, de azért nem nevezném szintes pályának. Sajnos autóúton is kell futni, de reggel szerencsére még nincs nagy forgalom. Szoktam persze másfelé is futni, meg van, hogy csak kimegyek ide a közelbe körözgetni az utcákon.

A múlt hét szombaton is kimentem kicsit körözgetni az utcákon, bár nem a közelbe, hanem Velencére, ahol az Optivita Ultrafutó Kupa idei utolsó állomása volt. 2, 4 órás futamok voltak és 6 órás OB. Akinek, mint nekem, nincs MASZ versenyengedélye, és orvosi igazolása, az a nyílt futamban indulhatott. A verseny 10 órakkor kezdődött, én már nyolc után nem sokkal ott voltam, mert most még a nevezést is el kellett intézni – kicsit trehány voltam, és nem tettem meg előre. Az idő gyorsan eltelt a startig, jó volt elkezdeni futni. Nem terveztem semmi különöset, csak, hogy élvezni fogom a hat órát. Ennek megfelelően választottam tempót, és élveztem a novemberi jó időt. A kör amin futni kellett 1150 m hosszú volt, és egy kellemes emelkedővel kezdődött. A másik végén ennek megfelelően lejtő volt, egyik sem esett jól néhány óra után. Szenvedésre azért nem került sor, ha úgy éreztem lassítottam, ha úgy éreztem ittam, ha meg úgy éreztem leültem kicsit egy zöls hasábban. Tényleg minden nagyon jó volt, nem fájt semmi sem futás közben, sem pedig megállás után. Ez utóbbin meg is lepődtem, mert eddig mindig volt egy kis comb, vádli, csípő, ez-az fájdalom a hat órás futások után – most nem. Végül 65,8 km-t köröztem össze, amivel teljesen elégedett vagyok. Jövőre is ott leszek az Optivitákon azt hiszem.

Még az elején. Van mit csiszolni a talajfogásomon.

Még az elején. Van mit csiszolni a talajfogásomon.

Még két futást kell megemlítenem a történeti hűség kedvéért, az egyik a legutóbbi bejegyzés napján kelt, de akkor még az órában pihentek az adatok. Azóta ez megváltozott, íme. Rácalmás utcáit jártam be, rég nem tettem ilyet, mondjuk sok változás nincs. Az ezt követő nap pedig Érden koptattam a térdem és a gátat az Achilles-napi futó mókán. Jó volt újra az érdi csapattal futni, azt tervezem, hogy ez megint rendszeres vasárnap délelőtti programom lesz. Mondjuk holnap pont nem, mert Siófokon lesz egy kis szezonzáró futkározás a BSI szervezésében. Lesz félmaraton, meg egy céges váltóban is részt veszek.

Remélem az időjárás nem olyan lesz, amilyennek az Időkép írja.

nov 012014
 

A maraton utáni hét csütörtökön megtettem ugyan azt a kört, mint kedden. Ekkor még egészen elviselhető idő volt reggel, rövidnadrág póló+hosszú ujjú felső teljesen elég volt a 140-es pulzussal vánszorgáshoz. Érdekes módon most (még) nem utálom annyira ezt a lassú tempóban futást – ami ugye az alacsony pulzus tartása miatt lesz lassú -, mint tavaly, amikor először igazán komolyan vettem a pulzuskontrollos edzést. Lehet, hogy reggel jobban esik ez a kényelmes kocogás, meglátom majd mi lesz januárban.

Pénteken aztán céges buli volt, aminek folyományaként “kénytelen” voltam kihagyni a szombat reggeli 20 km-t, ami az edzéstervemben szerepelt. Ez egy nagyon érdekes történet (én is csak elbeszélésekből értesültem róla, pedig átéltem 🙂 ), amiben van minden a nem talált lakáskulcstól a nem talált lakásig, igazi hollywood-i forgatókönyv alap.

Nem maradt futás nélkül a hétvége, mert a vasárnapi adagot lenyomtam, igazi futóidőben, napsütéssel, kipihenten, jókedvvel. A következő hét úgy indult, mint bármelyik másik, leszámítva, hogy amikor hétfőn indultam volna az edzőterembe leeresztve találtam a kerékpárom első kerekét. Szerencsére van a közelben egy benzinkút, lementem felfújtam, nem tűnt defektesnek (nem engedte hangosan a levegőt), ezért elmentem vele edzeni. Természetesen mire végeztem újra lapos volt. Hazasétáltunk (a bicikli meg én), és elmentem dolgozni kocsival. Mind az odaúton, mind pedig hazafelé megállapítottam, hogy a Hungária körút (szerintem amúgy tetszőleges út Budapesten hétköznap reggel és este) alkalmatlan a normális közlekedésre, és milyen szuper, hogy biciklivel megyek dolgozni: nincs tömeg, gyorsabb, mint akár az autó, akár a BKV, és közben még mozgok is. Tiszta élvezet. A dugóban ücsörgés nem az. Ennek ellenére kedden és szerdán is autóba kényszerültem, nem is győzöm magam eléggé sajnáltatni. 🙂

Kedden volt reggel futkározás is, a csöpögő esőben keringtem egy jót. Az órám által mért pulzus nyilván itt sem fedi a valós értékeket, érzésre ez is 140 alatt volt, csak az öv, vagy a jeladó (megint) nem volt a helyzet magaslatán. Azért az vicc, hogy ez már a második jeladó-öv kombóm, mióta megvan az óra, pedig még csak egy éve van meg. Eldöntöttem, hogy kipróbálom a Suunto-t, annyi jót hallani róla, remélem a pulzusméréssel jobban meg tud birkózni, mint a Garmin. Most tehát vadászom az akciókat, karácsonyra csak megesik szegény futókon a forgalmazók szíve. 🙂

Csütörtöktől négy nap munkamentesség vette kezdetét, amit arra használtam fel, hogy meglátogassam Németországba távozott barátaimat. Zeitlofs-ba mentem, ami majdnem 1000 km vezetést jelentett. 23-án reggel négykor indultam, és délután fél kettő körül értem oda, aznap már nem volt futás, de volt minimális sörfogyasztás. Pénteken már reggel hétkor felkeltem, hogy a közeli hegyeket bevegyem futva, de még sötét volt, így csak egy óra várakozás után indulhattam neki a természetnek. Könnyű 20 km-t terveztem, élvezve a környezetet, és figyelembe véve, hogy nem vagyok terepfutó. Nagyon jól sikerült futás lett. Nekiindultam egy erdei ösvénynek, és mentem, amerre emelkedett az út. Egyszer csak elértem a csúcsot, és csak egyszer kellett belegyalogolnom, egy véget-érni-nem-akaró emelkedőn. Futottam, nem is tudtam merre, de valahogy jól esett csak úgy menni a nagy fák között, a lehullott leveleken, patakok, legelők mellett. Tisztára romantikus volt, ahogy behatoltam az erdőbe. Azért próbáltam figyelni, hogy egy-egy útelágazódásnál merre kanyarodom – így is tettem egy kört, mert egyszer rossz irányba fordultam. Egy idő után végül kijutottam valamilyen kis településre, ahol megfordultam. Annyira élveztem az egész mókát, hogy a hazaúton megfordult a fejemben, menni kellene még valamerre, itt az erdőben, a számtalan kis ösvény valamelyikén, csak ne haza. De sajnos limitált idő állt rendelkezésemre, mert délután túrával egybekötött sörözésen kellett részt vennem. Így is 21 km lett a vége.

Másnap persze nekiindultam megint, kicsit más irányban, de szintén csodálatos helyeken. Ezúttal 20 km-t tettem meg a hatalmas fák között, és az élvezeti faktor egy szemernyit sem csökkent. Érdekes idáig – úgy gondoltam – jobban szeretem az aszfalton futást, igaz, hogy csak néhány alkalommal merészkedtem terepre. Most viszont kezdek vágyni az emelkedőkre, a lejtőkre a jó levegőjű csodálatos tájra, a fákra, az illatokra és érzésekre, amit egy városi futás közben nincs alkalmam átélni. És elkezdtem terepfutó cipőket nézegetni. 🙂

De gondolom ez a táj bárkit megigézett volna:

Fák

Fák

Út a fák között

Út a fák között

Látszik az ég a fák között

Látszik az ég a fák között

Szép

Szép

Hideg

Hideg

A legelők egy része így volt elkerítve

A legelők egy része így volt elkerítve

Patak és köd

Patak és köd

A fák fölött a ködben folytatódik a hegy - vagy az már csodaország?

A fák fölött a ködben folytatódik a hegy – vagy az már csodaország?

Híd

Híd

Vasárnap egész nap a hazaúttal ment el, így a következő futásra egészen keddig kellett várni. Ekkor csak a közelbe mentem körözni, figyelve a pulzusra. Szerdán extra izgalmas nap volt, mert defektet kaptam megint a biciklimmel, ezúttal a hátsó kerék adta meg magát. Mivel úgy is aktuális volt a tél előtti átvizsgálás, ezért elvittem szervizbe, ahol a belső cserén kívül a váltót és fékeket is beállították, így most már jöhet a tél. Már csak néhány téli kerékpáros ruhát kell beszereznem, hogy ne csak a bicikli, de én is túléljem a mínuszokat. Este pedig az idei utolsó Nike Futóklub edzésen vettem részt a Margit-szigeten, kicsit a hivatalos edzésen kívül, de jót futva.

Csütörtök reggel sapkában, kesztyűben indultam neki a XVI-ik kerületnek, és kocogtam egyet, persze a pulzuskontroll jegyében, és csak magamban puffogva, hogy már megint milyen pulzus mér az a sz…óra.

Az októberben megint 300 km alatt teljesítettem, és meg is fordult a fejemben, hogy pénteken kimegyek este futni még egyet, de nem így történt. Ma viszont mentem egy jót csak még nem töltöttem le az óráról az adatokat, így erről majd legközelebb. Ahogy a holnapi Achilles-napi futásról is, aminek kapcsán végre megint megyek Érdre.

Jó lesz.