dec 312014
 

Megint vége az évnek, megint összegzés következik. Idénre a tervek ezek voltak.

Ami pedig megvalósult belőlük:

– 4028 km lefutása: 4197 km lett a vége.

– 3:30 alatti maraton: 3:28:08 alatt futottam 42,2 km-t.

– legalább három 6 órás futáson indulás: öt 6 órás futáson vettem részt, ha nem számolom a másfél óra után feladott Suhanj!6 versenyt. Nem számolom.

Ami nem valósult meg:

– mezítlábas, vagy ahhoz közeli cipőben futás rendszeresen: mikor olvastam a Futni születtünk című könyvet, akkor nagyon lelkesen azt gondoltam, hogy muszáj úgy futnom, mint a tarahumarák. Azóta rájöttem, hogy nem vagyok indián. Mondjuk ettől függetlenül, ha lesz majd a jövőben lehetőségem rá, kipróbálnám az ilyen futást, mert erősíti a lábat, meg segíti a helyes futóstílus rögzítését.

– 1:30 alatti félmaraton: 1:34:14 jött össze idén, és ezzel elégedett is vagyok. Jövőre persze már nem leszek. 🙂

– (majdnem) minden hónapban egy “hivatalos” maraton megfutása: hát, lehetőség az lett volna, de annyira elvitt az ultra vonat, hogy erre nem jutott idő. Viszont minden hónapban futottam egyben 42 km-t, ha nem is “hivatalos” maratonon.

A tervek jövőre? Vannak, és megvalósíthatók. Persze, majd egy év múlva meglátjuk. Szóval:

– 1:30 alatti félmaraton. Vágyom rá, mint lepkék a fényre. Csak nehogy megégessen a villanykörte.

– Javítani a maratoni időmön. Mondjuk jó lenne 3:25 alá menni. Csak, hogy érezzem a fejlődést.

– 6 óra alatt 70 km fölé menni. Akár csak egy méterrel. De fölé.

– 12 órás futást teljesíteni. És, ha az megvan, akkor legalább 110 km futni fél nap alatt.

– Többet futni terepen. Mondjuk, annál, amennyit idén futottam terepen csak többet lehet.

– Ezt csak halkan írom, de, ha lesz rá időm, akkor kipróbálnám magam triatlonban is. Persze csak valami spirnt távon. Először.

Hát ezek lennének, de a fő cél persze továbbra is az, hogy élvezettel tudjak futni. Mert végül is a teljesítmény-, az idők-, a versenyek hajszolása mögött mindig annak az érzésnek a űzése van, amit csak futás közben lehet elérni. (Vagy állítólag heroinnal, de akkor már a futás tényleg olcsóbb.)

Tavaly még leírtam, hogy milyen cipőket használtam, hát idén sem történt nagy változás: Pegasus 29, Pegasus 30, Pegasus 30 Shield. Plusz két tavalyról áthozott Pega, még az év elején. Márkahű vagyok, na.

Nos, ez volt az év utolsó naplóbejegyzése, jövőre jövök a további (meg az idénről elmaradt) futás beszámolókkal is.

Boldog Új Évet Kívánok!

dec 092014
 

Tehát megkezdődött az alapozás jövőre. Ennek jegyében a kondis súlyzózás helyett (már egy ideje) köredzés jellegű megpróbáltatásokon veszek részt hetente háromszor. Ez azért is jó, mert, ha megkérdezik, hogy miért nem lesznek izmaim a kondiba járástól (persze csak miután a nevetéstől már szóhoz tud jutni, akivel éppen beszélek erről), mondhatom, hogy nem súlyokat emelgetek, hanem erősítek, nem látványos, de annál fontosabb izmokat. A strandra nem jó, de a futáshoz elengedhetetlen a hát, törzs, csípő, meg hasonlók edzése.

Az alapozásnak másik, sokkal élvezetesebb része a hosszú, lassú futás. Nincs rohanás, nincs résztáv, fartlek, csak a kényelmes kocogás, alacsony pulzussal, jó hosszan. Na ezért jó télen (igazából az alapozó időszakban) futni. Egyelőre még nagyon hideg sincs, az a néhány esőben végzett futás meg direkt jó, hogy az ember tudja feljebb tekerni a hősfaktort. 🙂

Akkor hát szépen sorjában: még az előző bejegyzés hetében, egy kicsit hosszabbat kocogtam csütörtök reggel, kicsit más útvonalon. Aztán szombaton egy még hosszabb utat tettem meg, gondoltam átfutok a Duna túloldalára a Pentele hídon. Így is tettem, az oda-vissza út 42 km-re jött ki. Vasárnap aztán már csak egy Rácalmás-Kulcs-Rácalmás körrel búcsúztattam a hétvégét.

A következő héten a hétköznapok a körözések jegyében teltek, két 20 km-es karika sorozatot rajzoltam, a szokásos kedden és csütörtökön. Tényleg csak lazán, hogy az extrém érzékeny torkom ne fázzon meg. Szombaton aztán – mivel már egy ideje nem volt komolyabb eső -, gondoltam futhatnék földúton is, úgyhogy elindultam Rácalmásról az M6-os autópálya mellett vezető szervíz úton Adony felé. Majdnem el is értem, így lett az oda-vissza út 30 km. Vasárnap pedig újra tudtam menni Érdre, ahol a gáton futkorásztam szintén 30 km-t. Jó kis hét volt, és ezzel véget is ért az ősz és elkezdődött a tél.

Amit egy némileg csökkentett km számú héttel kezdtem. Bár a lelkesedésem töretlen volt a hosszú, lassú futáskotat illetően, időnként (mondjuk minden harmadik héten) kicsit visszább kell venni, ezt írja a szakirodalom azon része amit én olvastam. Ezért kedden és csütörtökön is 15 km-t lassúztam, sőt szombaton is ugyan ekkora távot tettem meg. A hétköznapi futásaimon ismét köröztem, de ezúttal visszafelé. Nem a változatosság, mint inkább a szembe fújó szél miatt. A szokásos irányban ugyanis azt vettem észre, hogy egy elég hosszú szakaszon hideg szél fúj szembe, és az nem kellemes. Az irányon változtatva ez kevésbé zavaró. Szombaton pedig részben a Szilas patak mellett épül új kerékpárúton futottam (ott, ahol egyszer reggel őzikéket láttam). Jó volt.

Vasárnap pedig Mikulásos tókör volt, agárdi rajttal és céllal, a Velencei-tó körül. Az időjárás majdnem tökéletes volt futáshoz, csak egy kicsit több eső esett, mint kellett volna, de legalább szél nem volt. Kellemes hangulatú futást csaptunk az érdi futótársakkal, ezúttal kicsivel több, mint 29 km-en. Idén már harmadszor futok itt, és nem lehet megunni.

Ezen a héten aztán megint kicsit emeltem a távot, így ma a visszafele irányba karcoltam a köröket a reggeli 5 fokban, 20 km-en keresztül. Ez a hét ilyen lesz.