márc 242015
 

Nem tudom, hogy Vernének igaza van-e, és 80 nap alatt tényleg körbe lehet-e mondjuk hajózni a Földet, de az most már biztos, hogy négy nap alatt körbe lehet futni a legnagyobb magyar tavat, a Balatont. Bár sokan bizonyították, hogy egyedül is meg lehet tenni a majdnem 200 km-t, én még nem éreztem magam ehhez elég felkészültnek, így párosban vágtam neki a távnak. Balaton Szupermaraton volt a hétvégén.

Mielőtt azonban a tárgyra térnék, csak a tényszerű dokumentálás jegyében teszek említést két futásról, amely megelőzte a BSZM-et. Az egyik egy vasárnapi Rácalmás-Dunaújváros oda-vissza, a másik pedig a szokásos kedd reggeli kocogás, most tényleg nagyon visszafogottan, körbe-körbe. És, mielőtt elfelejtem: ma reggel a regeneráció jegyében töltöttem el 10 km-t a Rákos-patak mentén, és egy 400 méteres körpályán. Ennyi kitérő után tehát irány a Balaton!

A távokat szépen egyenlően felosztottuk egymás között, sikerült tök jó szállást foglalni Keszthelyen, szóval már csak futni kellett. Csütörtökön tíz óra előtt értünk Siófokra, csodálatos napsütés, rengeteg ember, sok ismerős, és persze hatalmas tömeg a WC-k környékén. Minden nap három szakaszra volt osztva, az első nap az első két szakasz nekem jutott, ezért engem érdekelt jobban a mellékhelyiség, egy kis várakozás után meg is néztem egyet belülről. 11 órakkor aztán eldördült a rajtduda, és elindultunk. Egészen egyenletes tempóban haladtam, a célom csak annyi volt, hogy öt percen belüli ezreket hozzak. Így érkeztem meg Balatonszemesre, ahol átadtam a rajtszámot és a dugókát a váltótársamnak, aki hasonló tempóban tudta le a Fonyódig hátralévő első napi adagot. Elégedettek voltunk, de volt még hátra három nap.

A második rajt az előző napi cél helyszínén volt, ezúttal futótársam vállalta magára a két első szakaszt, és jó iramban teljesítette azt. Én Keszthelyen vettem át tőle a stafétát, és az aznapi célig, Szigligetig futottam. Így visszagondolva ezt a 21 km-t élveztem a négy nap alatt a legjobban. Jól ment a futás, ráadásul, ahogy fordultunk rá a Balaton északi részére egyre szebb helyeken mentünk.Az utolsó párszáz méter azért megdolgoztatott rendesen, sikerült ide tenni a szakaszban lévő szintkülönbség 95 %-át. Jó volt célba érni, és lerogyni a fűbe. 🙂

A harmadik és a negyedik napon kipróbáltuk, hogy milyen az, amikor nem egybe futunk két szakaszt. Először én kezdtem 13 km-rel – szépen lástzik, ahogy elfutottam az elejét – , majd, miután munkatársam megfutotta a nap leghosszabb szakaszát, rohangásztam még egy kicsit. Na ez már egyáltalán nem esett jól. A táj mondjuk szép volt, már amikor tudtam figyelni, és nem azzal voltam elfoglalva, hogy milyen kellemes kis fájdalom van a combjaimban. Az örömöm elég nagy volt, amikor végre beértem a szerintem legszebb Balaton parti településre, Balatonfüredre. Este nem kellett kétszer mondani, hogy aludjak. Az utolsó nap aztán egy kis keveredéssel indult, mert egyikünk sem nézte meg, hogy pontosan hol van a rajt helyszíne. Mind a ketten azt gondoltuk, hogy az előző napi cél, az a másnpi rajt. Majdnem, de nem. 🙂 Végül mind a hárman (mi, és a kocsi) is odataláltunk sikeresen a rajthoz. Ezt a napot társam kezdte, és fejezte be, én a középső 20 km-t futottam. Ez most jobban ment és estett, mint előző nap, bár a lábaim nem voltak 100%-osak, azért megbízhatóan vittek előre. Ez a szakasz is egy kellemesnek nem mondható hegymászással zárult, kívánni sem lehet rosszabbat. 🙂

Végül három nap után ismét Siófok következett, visszaérkeztünk oda, ahonnan indultunk. Körbefutottuk, megcsináltuk.

Míg vártam a társam érkezését, néztem a befutókat, a váltók örömét, az egyéniek megfáradt mosolyát, és amikor Ladányi Tímea – aki első lett a kategóriájában – a célbaérés után örömkönnyekre fakadt, egy kicsit nekem is belement valami a szemembe.

Négy nap alatt tehát megtettünk összesen 194 km-t, végig belül az öt perces ezreken, ezzel a 8-ik helyen végeztünk. Persze nem ez a lényeg, hanem, hogy újabb nagyszerű élményekkel lettünk gazdagabbak, jól éreztük magunkat, és azt csináltuk, amit a legjobban szeretünk: futottunk.

Megcsináltuk

Megcsináltuk

Sorry, the comment form is closed at this time.