ápr 152015
 

Ezúttal nem a Balaton, hanem a kisebbik kedvenc tavunk, a Velencei-tó körül rendeztek futkározást. Méghozzá a szokásos, hivatalos áprilisi tókört. Mivel szerintem a legjobb hangulatú futások mindig a Velencei-tó kerüléseken vannak, ezért nyilván ott voltam, bár majdnem nem. Kényelmes, nyugodt tempóban autóztam Agárd felé a húsvét előtti szombaton, abban a biztos tudatban, hogy a rajt 10:30-kor van. Valamivel tíz óra előtt előtt érkeztem a helyszínre, ahol a bemondó bemondta, hogy tíz órakkor, tehát mindjárt van a rajt. És még a rajtszámot is át kellett vennem. Sok WC-zés így nem lett a futás előtt, szerencsére nem lett belőle baj. Szóval éppen sikerült beállnom a rajtba – azért pár szót még sikerült váltanom néhány ismerőssel -, és már futottam is. Nem akartam nagyon hajtani, öt perc körüli ezreket terveztem előzetesen. A második vagy a harmadik km-nél összeakadtam Rókával és Lemúr Mikivel, akik szintén ezt a tempót menték, és innentől kezdve együtt futkorásztunk. Ez azért volt jó, mert remek szóvicceket hallgathattam az út nagy részén, amiket szerencsére nem sikerült megjegyeznem. Így is elég sok agysejtet veszítettem, miközben próbáltam feldolgozni némelyiket, és hát az agysejtek pusztításának ismerek egy sokkal jobb módját is, amiben van alkohol. 🙂 Tehát toltuk az öt perces ezreket, aminek az lett a vége, hogy az eddigi Velencei-tóköreim közül ez a mostani sikerült a legjobban, és még csak nagyon ki se hajtottam magam. (Kivéve az utolsó 2-3 km-t, amit kicsit meghúztunk.) És még mindig ez az egyik legkirályabb (futó)rendezvény.

A húsvétot egy 15 km-es Rácalmás-Kulcs körrel ünnepeltem, tök jó volt az idő, és jól is esett a futás. Húsvét hétfőn pedig domboztam kicsit, hatszor szaladtam fel egy kb 200 m-es viszonylag meredek emelkedőn Dunaújvárosban, ezzel együtt lett 24 km az aznapi adag. Másnap egy könnyű reggeli 10 km-t tettem meg, ezúttal körözve, főleg a pulzusra figyelve. Legközelebb csütörtökön húztam futócipőt, amikor 3×1600 m résztáv volt a feladat, amit egy (majdnem) 400 méteres körpályán teljesítettem. Viszonylag jól ment.

A hétvégém aztán úgy alakult, hogy megint mentem Rácalmásra, és ha már ott voltam, akkor szomaton ismét hatszor felfutottam a hétfői emelkedőn. A hazafele út itt már nagyon nem esett jól, szerintem eléggé kihajtottam magam ezen a héten, plusz még folyadékot sem vittem magammal, pedig elég jó idő volt, izzadtam rendesen. Igazság szerint elég rosszul voltam már a vége felé. Vasárnap aztán mikor elindultam futni minden bajom lett, és olyanok is, amikkel nem tudtam tovább menni, szóval 5 km után hazamentem. Mondanám, hogy futottam vagy kocogtam, de inkább csak sétáltam, meg próbáltam nem összeesni. Végül is ilyen figyelmeztetés is kell az embernek, hogy észhez térjen, és ne hajtsa túl magát. Vettem a jelet, és pihentem egész vasárnap. 🙂

Kedden aztán megint résztávoztam kicsit, ezúttal 6×800 m-t, amit egészen jó idővel sikerült megfutnom, mindegyik 800 méter 3:30-on belül volt. Ma pedig ismét egy céges futás keretén belül tettem látogatást a Margit-szigeten. Napsütéses, jól eső kocogás volt.

Hát így futunk mi. Vagyis én. 🙂

Sorry, the comment form is closed at this time.