máj 132015
 

Szóval Sárvár után a regenerációé volt a főszerep. Csütörtökön tehát nem volt résztáv, csak egy könnyű Rákos-patak kör, úgyis olyan régen futottam már itt. Mióta kerékpárral is ugyan ezt az utat teszem meg reggelente már nincs sok kedvem futni is itt, szerencsére másfelé is tudok indulni. Mondjuk pénteken pont Rácalmáson voltam kihasználva a hosszú hétvégét, így egy szintén régen teljesített Rácalmás-Kulcs-Rácalmás kört tettem meg, pulzust most nem néztem, csak futottam, ahogy jólesett. Szombaton aztán domboztam – vagyis emelkedőztem – egy kicsit Dunaújvárosban, 6x másztam fel a meredélyen. Sajnos délutánra valami bajom lett, ment a hasam, meg hánytam, nem volt jó móka, szerencsére pár óra alatt elmúlt, de olyan gyenge lettem utána, hogy vasárnap nem tudtam menni futni. Hétfőn meg nem tudtam menni kondizni. Aztán kedden elindultam kocogni, de 3 km után visszafordultam, szédültem, meg semmi erőm nem volt. Csúcs szuperül hangzott, főleg, hogy a hétvégére több esemény is tervben volt. Egy nappal később ezért újra próbálkoztam, ezúttal a már szokásosnak nevezhető céges Margit-sziget körön, és bár nem gyorsan, de tudtam futni. Ezt jó jelnek vettem. 🙂 Annyira, hogy másnap reggel köröztem egy tempósabbat, és megint nem volt bajom. Tök jó, túléltem a hasbajt. 🙂 A péntek aztán kondival és pihenéssel telt.

 Szombat reggel Érden kezdtem, ahol már 0 órától ment a 2030 perces váltófutás. Ezt úgy kell elképzelni, hogy van egy kb 5,2 km hosszú aszfaltos rész a Duna mellett (a Gát), ahol péntek éjféltől vasárnap délelőtt 9:40 percig valaki(k) mindig fut(nak). Igen, non-stop. Nagyon jó felkészülés tud lenni az UltraBalatonra, és élménynek sem utolsó. És azért pont 2030 perc, mert ennyi Érd irányítószáma. Mindennek megvan az oka. 🙂 Szóval reggel hattól itt tettem meg két kört, Róka és Lemúr Miki (és a szóviccek) társaságában. Egy gyors zuhanyzás-átöltözés-kocsin nyári gumi átszereltetés után már indultam is Szekszárdra, ahol már harmadszor futkároztam a Borvidék Félmaratonon. Ez szerintem ugyan nem terepfutás, de eléggé izmos emelkedőkkel tarkított a pálya, és a lejtők sem veszélytelenek, főleg az ilyen beszariaknak, mint én. A vége kicsivel több, mint 23 km lett a félmaratonnak.

Borvidék Félmaraton

Borvidék Félmaraton

A lábaimban már kellemes fáradság csírája kezdett mutatkozni, de azért egy zuhany-átöltözés kombó után már ismét Érden voltam, ahol futottam megint két kört, majd pihentem kicsit. Kb egy óra múlva ismét a gáton köröztem, ezúttal négyet, immár teljes sötétben, hol fejlámpával, hol anélkül. Nagyon hangulatos éjjel az érdi gát. Bár minden futás után szinte azonnal levettem magamról az izzadt ruhákat, azért éjfél után kezdtem kicsit fázni. Beültem hát a kocsiba, és csináltam meleget, ebben pihengettem egészen pirkadatig. Elhagyva a jármű szél- és hideg védett ölét két kört futkároztam a leendő UB-s váltótársammal, Zolival. Majd egy kis pihenő után még egyet. Végül kilenckor még egy utolsó körre beneveztem, és ezzel el is telt a 2030 perc. Nagyon jó kis közösségi esemény volt ez a futás, ha lesz még, biztosan megyek.

Zolival a gáton

Zolival a gáton

A héten kedden egy kicsit tempósabbra vettem a futást, jól esett a friss reggeli levegőt kapkodni. 🙂 Ma pedig a szokásos szerdai céges szigetkört kocogtam le.

Folytatása holnap reggel következik.

Sorry, the comment form is closed at this time.