6 órás futás » Keratomié
dec 312014
 

Megint vége az évnek, megint összegzés következik. Idénre a tervek ezek voltak.

Ami pedig megvalósult belőlük:

– 4028 km lefutása: 4197 km lett a vége.

– 3:30 alatti maraton: 3:28:08 alatt futottam 42,2 km-t.

– legalább három 6 órás futáson indulás: öt 6 órás futáson vettem részt, ha nem számolom a másfél óra után feladott Suhanj!6 versenyt. Nem számolom.

Ami nem valósult meg:

– mezítlábas, vagy ahhoz közeli cipőben futás rendszeresen: mikor olvastam a Futni születtünk című könyvet, akkor nagyon lelkesen azt gondoltam, hogy muszáj úgy futnom, mint a tarahumarák. Azóta rájöttem, hogy nem vagyok indián. Mondjuk ettől függetlenül, ha lesz majd a jövőben lehetőségem rá, kipróbálnám az ilyen futást, mert erősíti a lábat, meg segíti a helyes futóstílus rögzítését.

– 1:30 alatti félmaraton: 1:34:14 jött össze idén, és ezzel elégedett is vagyok. Jövőre persze már nem leszek. 🙂

– (majdnem) minden hónapban egy “hivatalos” maraton megfutása: hát, lehetőség az lett volna, de annyira elvitt az ultra vonat, hogy erre nem jutott idő. Viszont minden hónapban futottam egyben 42 km-t, ha nem is “hivatalos” maratonon.

A tervek jövőre? Vannak, és megvalósíthatók. Persze, majd egy év múlva meglátjuk. Szóval:

– 1:30 alatti félmaraton. Vágyom rá, mint lepkék a fényre. Csak nehogy megégessen a villanykörte.

– Javítani a maratoni időmön. Mondjuk jó lenne 3:25 alá menni. Csak, hogy érezzem a fejlődést.

– 6 óra alatt 70 km fölé menni. Akár csak egy méterrel. De fölé.

– 12 órás futást teljesíteni. És, ha az megvan, akkor legalább 110 km futni fél nap alatt.

– Többet futni terepen. Mondjuk, annál, amennyit idén futottam terepen csak többet lehet.

– Ezt csak halkan írom, de, ha lesz rá időm, akkor kipróbálnám magam triatlonban is. Persze csak valami spirnt távon. Először.

Hát ezek lennének, de a fő cél persze továbbra is az, hogy élvezettel tudjak futni. Mert végül is a teljesítmény-, az idők-, a versenyek hajszolása mögött mindig annak az érzésnek a űzése van, amit csak futás közben lehet elérni. (Vagy állítólag heroinnal, de akkor már a futás tényleg olcsóbb.)

Tavaly még leírtam, hogy milyen cipőket használtam, hát idén sem történt nagy változás: Pegasus 29, Pegasus 30, Pegasus 30 Shield. Plusz két tavalyról áthozott Pega, még az év elején. Márkahű vagyok, na.

Nos, ez volt az év utolsó naplóbejegyzése, jövőre jövök a további (meg az idénről elmaradt) futás beszámolókkal is.

Boldog Új Évet Kívánok!

nov 152014
 

A múltkor egy csomót áradoztam arról, hogy milyen jó terepen futni, aztán azóta sem sikerült elhagynom az aszfaltot. Na jó, ma egy kicsit érintettem földutat, de a kerületek közötti elhagyatott részek – amit többen szemétlerakónak használnak – azért nem ugyan az, mint erdőben futni a magas fák között, a lehullott avaron. Hétköznap reggelente pár útvonal közül tudok választani, nagyjából aszerint, hogy milyen hosszút tervezek kocogni. Van 10-11 km-es Rákos-patak menti oda vissza, ezt futottam például múlt héten kétszer is: kedden és csütörtökön. Teljesen sík, majdnem végig kerékpár úton, vagy mellette, nagy meglepetések nincsenek, főleg reggel fél hat körül. Lehet bambulni, csak néhány piros lámpánál kell visszatérni a valóságba. Egy kicsit hosszabb kör, amit most csütörtökön is mentem, éppen 16 km a XVI-ik kerületben. Ebben van egy kis hullámvasút, de azért nem nevezném szintes pályának. Sajnos autóúton is kell futni, de reggel szerencsére még nincs nagy forgalom. Szoktam persze másfelé is futni, meg van, hogy csak kimegyek ide a közelbe körözgetni az utcákon.

A múlt hét szombaton is kimentem kicsit körözgetni az utcákon, bár nem a közelbe, hanem Velencére, ahol az Optivita Ultrafutó Kupa idei utolsó állomása volt. 2, 4 órás futamok voltak és 6 órás OB. Akinek, mint nekem, nincs MASZ versenyengedélye, és orvosi igazolása, az a nyílt futamban indulhatott. A verseny 10 órakkor kezdődött, én már nyolc után nem sokkal ott voltam, mert most még a nevezést is el kellett intézni – kicsit trehány voltam, és nem tettem meg előre. Az idő gyorsan eltelt a startig, jó volt elkezdeni futni. Nem terveztem semmi különöset, csak, hogy élvezni fogom a hat órát. Ennek megfelelően választottam tempót, és élveztem a novemberi jó időt. A kör amin futni kellett 1150 m hosszú volt, és egy kellemes emelkedővel kezdődött. A másik végén ennek megfelelően lejtő volt, egyik sem esett jól néhány óra után. Szenvedésre azért nem került sor, ha úgy éreztem lassítottam, ha úgy éreztem ittam, ha meg úgy éreztem leültem kicsit egy zöls hasábban. Tényleg minden nagyon jó volt, nem fájt semmi sem futás közben, sem pedig megállás után. Ez utóbbin meg is lepődtem, mert eddig mindig volt egy kis comb, vádli, csípő, ez-az fájdalom a hat órás futások után – most nem. Végül 65,8 km-t köröztem össze, amivel teljesen elégedett vagyok. Jövőre is ott leszek az Optivitákon azt hiszem.

Még az elején. Van mit csiszolni a talajfogásomon.

Még az elején. Van mit csiszolni a talajfogásomon.

Még két futást kell megemlítenem a történeti hűség kedvéért, az egyik a legutóbbi bejegyzés napján kelt, de akkor még az órában pihentek az adatok. Azóta ez megváltozott, íme. Rácalmás utcáit jártam be, rég nem tettem ilyet, mondjuk sok változás nincs. Az ezt követő nap pedig Érden koptattam a térdem és a gátat az Achilles-napi futó mókán. Jó volt újra az érdi csapattal futni, azt tervezem, hogy ez megint rendszeres vasárnap délelőtti programom lesz. Mondjuk holnap pont nem, mert Siófokon lesz egy kis szezonzáró futkározás a BSI szervezésében. Lesz félmaraton, meg egy céges váltóban is részt veszek.

Remélem az időjárás nem olyan lesz, amilyennek az Időkép írja.

Sze 092014
 

Kellett már ez a hosszabb futás, különösen az augusztusi eredményeim tükrében. Sikerült háromszáz alá tornásznom a megtett km-eim számát, és ez még csak a kisebbik probléma. A – szerintem – nagyobbik, hogy szinte minden futóversenyen, amin részt vettem fel kellett adnom amit előzetesen elterveztem. Hogy ez minek köszönhető még elemzés alatt van, de az biztos, hogy úgy vártam már a szeptembert, mint eminens kisgyerek az iskolakezdést. Lett is ősz hirtelen, és mindjárt az első hétvégéjén egy izgalmas hat órás futóversennyel kecsegtetett. Ezúttal nem kellett messzire mennem, kerékpárral mindössze 10 perc a Puskás Ferenc Stadion, ahol az Optivita budapesti állomását rendezték meg. Előzetes számításaim szerint minden adott volt egy jó futáshoz: teljesen sík, aszfaltos pálya, az Időkép szerint viszonylag kellemes idő, és fizikailag is rendben levőnek találtam magam, miután lefuttattam a rendszerellenőrzést.

Végül is az előzetes várakozáskat csak kis mértékben írta felül a valóság, így utólag azt mondom, hogy elégedett vagyok. Bár nem futottam túl sokat, “mindössze” 63 km-t, de azt legalább nem a meghalós fajtából. Csak a párás levegővel küzdöttem szinte végig, egy óra után húsz percenként ittam két-három pohár vizet, négy óra elteltével pedig dupláztam a mennyiséget. Plusz elfogyott két citromos sör is. És csak egyszer kellett pisilnem. A vége azért már küzdősre sikerült, de valószínűleg ez így van rendjén ennyi futás után. Mondjuk a biciklizés hazafelé eléggé sajátos stílusban ment, kb, mint aki most ül először kétkerekűn. Lehet, hogy, ha tolom jobban jártam volna. 🙂

Vasárnap aztán csak kimentem “átmozgatni”. 5 km-t száguldottam a séta tempónál csak kicsivel gyorsabban. Lehet, hogy ezek a hosszú futások utáni vonaglások többet ártanak, mint használnak, ezen gondolkodtam miközben három kört tettem meg a közeli körözős helyemen. Ott egyébként, ahol még a múlt hét csütörtök reggel is kocogtam egy tízest. És ahol ma reggel is menetm ugyan annyit. A mai még erősen a regeneráció jegyében telt, ez szépen látszik a tempón. Nem zavart, most úgyis a pulzusra figyeltem. Már nem is nagyon akarom kihajtani magam a hétvégi Wizz Air félmaraton előtt, úgyhogy csütörtökön és pénteken is csak ilyen tízeseket fogok tolni, szombaton pedig pihenek.

Jelenleg viszont – de régen írtam már ezt – Star Trek nézés lesz. TNG, 4.évad.

Sze 022014
 

Az időjárás ezúttal egészen pontosan követte az évszakváltást, hétfőn csak kétszer áztam szarrá biciklin. Úgy kell nekem. Az van, hogy a nyarat némi futással, meg bulival búcsúztattam, panaszra semmi okom, jól sikerült mindkettő. Csütörtökön résztávoztam, ami csak kicsit lett rosszabb, mint az eddigi legjobb 6×800 m-em. És még – a körülményekhez képest – jól is esett. Pénteken kondival indítottam a napot, majd munka után kikerékpároztam Érdre, ahol a futó csapat tartott edzést. Állóképességi edzés volt a javából, viszont ezúttal nem a futócipő játszotta a fő szerepet, hanem a bográcsban készült ételek, és a hordóban érlelt borok. Nagyon jól éreztem magam, annyira, hogy tőlem egészen szokatlan módon éjjel egy óra körül indultam csak haza. Biciklivel. Érdről. Csak a tényszerűség kedvéért említem meg, hogy kerékpár irányítására alkalmas állapotban voltam. Szerintem. A többiek nem teljesen értettek egyet, de azért valahogy csak meggyőztem őket. mert sikerült elindulnom. És épségben haza is értem. Az út kb ugyan annyi ideig tartott, mint odafele, a GPS track alapján minden rendben volt. 🙂 Miután kialudtam magam hazakocsikáztam Rácalmásra, ahol délután még futottam egy kellemes tízest. Miután még jobban kialudtam magam, futottam egy szintén kellemes húszast Dunaújváros és Rácalmás között. Aztán már nem aludtam, csak festegettem még egy kicsit (nem képet, hanem ajtótokot), majd visszatértem Budapestre. A nyár többi része eseménytelenül telt el.

Nem úgy az ősz első napjai! Mint futólag említettem, hétfőn kétszer beleszaladtam a nagy esőbe kerékpárral. Ma reggel pedig bicikli nélkül futottam 10 km-t, csak úgy ébresztő jelleggel, tartva a 140 alatti pulzust. Erre a hétre csak ilyen laza 10 km-eket terveztem – mondjuk nem túl sokat, szám szerint kettőt – hogy aztán kellően kipihent legyek a hétvégi Optivita 6 órás futásra.

Ezek történtek.

aug 122014
 

Olyan régen írtam, hogy Ronald. Most, hogy egyedül maradtam, akkor bele is vágnék. Kedves naplóm! Az van, hogy rohadt sok dolgog történt az elmúlt több, mint két hétben. Kezdem mindjárt ott, hogy még az utolsó bejegyzés hetében köröztem egyet csütörtökön, így, már nem tudom, hogy milyen érzés volt. Aztán pénteken volt egy kis (nagy) elhajlás alkoholügyileg, de ez maximum a teljesítményemen látszott meg, a lelksedésemen nem, mert szombaton azért kimentem kicsit dombozni. Még aznap délután aztán a Balatonig (egészen pontosan Lengyeltótiig) autóztam, ahol egy kellemes (sörben hiányt szintén nem szenvedő) estét sikerült eltöltenem. Viszont kellőképpen kipihentem magam, reggel ezért elfutottam a strandra, ami 12 km-re található a nevezett településtől, még kicsit rá is tettem, haladtam valamennyit az UltraBalaton irányával szemben. Meg nyilván ugyan annyit visszafele is. Az eső nem csöpögött, hanem esett rendesen, de nem zavart, élveztem. Mire visszaértem a strandra az eső is elállt, a nap is kisütött, úgyhogy – kb egyedüliként az egész strandon – lubickoltam egyet a Balatonban. Ezt is élveztem.

Következett egy izgalmas munkahét, amelynek keddjét 6×800 m résztávval indítottam, ébresztő jellegű merénylettel porhüvelyem ellen. Bár nem sikerült olyan jól, mint az előző hasonló megmozdulás, panaszra azért nincs okom. Mivel tudtam, hogy hétvégén nem fogok futni, ezért szerdán munka után kimentem egy laza 10 km-re. Már el is felejtettem, hogy esténként milyen meleg és páradús tud lenni a levegő nyáron. Lényegében nem is futottam, hanem úsztam, többnyire a saját izzadságomban. Csütörtök reggelre 25 km volt betervezve, de a szakadó eső miatt csak fél órával később indultam el körözgetni, így 21 km lett belőle, az sem rossz.

Jött aztán a hétvége, amikor is nyaralni mentem, Mivel jobban szeretem az aktív kikapcsolódást, mint a strandon egy helyben pecsenyére sülést, ezért egy jó kis sportos programot készítettem magamnak: három nap alatt körbebringázom a Balatont. Oda úttal Budapestről, plusz a vissza úttal Budapestre, persze ezt is kerékpárral. Első nap kicsit túltoltam, mert elmentem Siófokig, amikor nem is kellett volna, világosan látszik, hogy Balatonvilágosnál csatlakozhattam volna a kerékpárúthoz, ami körbe visz a nagy tó mentén. 170 km lett a vége, és nem kellett este altatni. Másnap aztán végig a Balaton mellett maradtam, követtem a balatoni kerékpárutat. Nagyon szép helyeken vezet egyébként. Zamárdiig mentem, így kicsit kevesebb lett a táv, mint előző nap. Harmadnap aztán már csak a hazaút várt rám, amit meg is tettem 136 km abszolválásával. Nagyszerű élmény volt, mennék újra bármikor. A legszebb Balaton parti település szerintem Balatonfüred.

A következő héten szabadságon voltam, amit Rácalmáson töltöttem, egy kellemes házfelújítás jegyében. Sikerült a rossz végére állni a kolbinak, négy napon keresztül tapétát vakartam a falról, aztán vakoltam a kivésett áramkábelek vájatait, meg még ahol leesett a vakolat. Na, ez nem volt jó móka, Hétfőn azért kocogtam egy kellemesnek nem mondhatót az aznapi munkálatok után, Kedden jó kis hasmenés tartott otthon, viszont szerán domboztam egyet, ami bár ment túl jól a nagy melegben, azért remélem, hogy hasznos volt. Csütörtökön aztán csak egy könnyed 10 km-t vállaltam, mert gondoltam rápihenek a hétvégére.

Bár nem sikerült túl sokat pihennem, azért szombaton már alig vártam, hogy elindulhassak Szigetmonostorra, ahol a Suhanj! 6 órás éjszakai futást rendezték. Vasárnap 0 órától reggel 6-ig tartott a futkorászás. Gondoltam futok egy könnyed 65 km, az idő is jó, a pálya is alkalmas rá. Nos, nem így lett, másfél óra után kényetelen voltam feladni a küzdelmet. A keddi hasmenés visszatért (vagy el sem múlt), és amikor már csak vánszorogni tudtam, és minden korty víz, amit ittam azonnal távozott a szervezetemből (de nem a megfelelő output nyíláson), akkor úgy gondoltam, hogy nem szenvedek tovább. Az élményért futok, élvezetből, nem pedig a fájdalomért, szenvedéssel. Szóval letettem a lantot, nyugodjék. Valahogy hazavezettem, aztán egész éjjel ültem a WC-n. Kb vasárnap délig viszonylag egysíkú volt a program: fosás-alvás. Délutánra aztán jobban lettem, és azóta is minden ok. Így néz ki egy feladott futóverseny trackje.

Ma azért voltam egy kicsit kocogni, ezúttal sem a tempó volt észvesztő. Most nem köröztem, arra ott lesz még a csütörtök. 🙂

Szóval, úgy nagy vonalakban ezek történtek.