feb 142015
 

…és dolgozok, mint blogolok. Az utóbbiról nem írnék különösebben most sem, az előbbit azonban igyekszem kifejteni.

A zord időjárási körülmények maradtak még kicsit a Yours Truly után is, ennek ellenére, vagy éppen ezért január utolsó hetének utolsó futós hétköznapján egy emlékezetem szerint jól sikerült 20 km-t adtam az idén futott mennyiséghez. A pulzusom szépen maradt a kívánt 140 alatt, míg az átlagtempó 5:50 körül alakult, meg vagyok elégedve. Január utolsó napja Rácalmáson ért, és, ha már ott voltam, gondoltam befutok Dunaújvárosban, hogy a kedvenc lépcsőmet megtapossam, amolyan szado-mazo jelleggel. Végül egyszer tudtam felfutni a tetejére, mert a napközbeni fagyoknak is köszönhetően annyira jeges volt a felülete, hogy sétálva is balesetveszélyes volt. Gondoltam, hátha másnapig olvad kicsit, és akkor majd jó lesz. Szombatra ezért 21 km-t tudok felmutatni. Vasárnap tehát újra próbálkoztam, de sajnos a körülmények ha változtak is, csak rosszabbak lettek, kénytelen voltam hát beletörődni, hogy ezen a hétvégén nem lesz lépcsőzés. Helyette kocogtam néhányat fel és le a Duna-parton, majd hazatértem. A vége 30 km lett.

A múlt hét a szokásosan indult, kedden reggel 15 km, majd csütörtökön reggel szintén 15 km futást tudtam feljegyezni. A keddi az utóbbi hetek legnehezebb edzése volt, nem tudom, hogy miért, de nagyon nem ment a futás, nehezen, erőtlenül futottam, küzdöttem a pulzusommal, és igazság szerint minden méterrel. Így visszagondolva még most sem tudom, hogy mi lehetett, nem voltam jobban elfáradva, mint máskor, a körülmények is hasonlóak voltak a többi reggelhez, nem tudom. Gondolom néha van ilyen is. Szerencsére nem túl sűrűn, csütörtökön már minden rendben volt. Mondjuk most a Suunto pulzusmérője is az első 1-2 km-en irreálisan magas pulzust mért, de ezt betudom annak, hogy hiába nedvesítem be felvétel előtt a mellkaspántot, nem tudok olyan gyorsan felöltözni, és elindulni, hogy ne száradjon meg, így amíg meg nem izzadok kicsit, addig fals értéket mutat. Amíg csak ennyi a probléma, addig nem zavar különösebben. Csütörtökön délután még a munkatársaimmal futottunk egy kört a Margit-szigeten, cégtől-cégig 8 km lett ismét.

Szombatra hosszú futást terveztem. Ezúttal ezt úgy sikerült megoldani, hogy kifutottam Érdre, ott futottam kicsit, majd hazakocogtam. 69 km lett a vége, bár először hosszabbat akartam menni, de mire a végére értem, sikerült meggyőznöm magam, hogy pont elég lesz ennyi is. 🙂 Egyébként Érden ezen a napon volt egy jelmezes jótékonyági futás, egy súlyosan beteg kisfiú, Ármin gyógyulásáért. Örülök, hogy részt vehettem ezen a rendezvényen, és remélem, hogy nemsokára Ármin is velünk tud majd futni a teljes gyógyulása után.

Vasárnap gondoltam bemegyek kicsit dolgozni, vagyis inkább befutok. Meg is tettem, majd néhány óra múlva visszafelé is letudtam a távot. A kettő között programozgattam kicsit. 🙂 Ez a hét mivel is indult volna, mint kedden egy ébresztő körrel a 15 km-es fajtából, ezúttal kevésbé küzdősen, mint egy héttel előbb. Csütörtökön a 20 km-es távot választottam, és ez megint egy nagyon jól sikerült futás lett. Szinte tavaszias idő volt már korán reggel, kellemes 4 fok, felkelő nap, nagy adag endorfin. Így kellene indulnia minden reggelnek.

Ma a Balboa Classic elnevezésű közösségi futáson vettem részt, ami a Budai-hegyégben zajlott. A majdnem 19 km-t, és majdnem 800 méter szintet tartalmazó útvonal teljesítését idén nehezítette a hó és a jég, de alapvetően hatalmas élmény volt, nagyon jól éreztem magam, még ha nem is tudtam annyira a tájra figyelni. Viszont közel sem készültem el az erőmmel annyira mint tavaly, tehát vagy okosabban futok terepen vagy jobb kondiban vagyok. Vagy nem vagy, hanem és, ami még jobb. 🙂 Mindegy is, a lényeg, hogy még mindig úgy gondolom, hogy terepen futni jó.

Ami egy kis aggodalomra ad okot, hogy a Nike Alvor terepcipőben a végére megfájdult a talpam, de ez lehet, hogy nem a cipő hibája, mindenesetre nem növeli a komfort érzetet majd gondolom, ha nem 19 km-t, hanem mondjuk 42 kell majd benne futom, és a felétől nem esik jól a lépés.

Egyébként heti kétszer van most már úszás is az edzéstervemben, hétfőn oktatás, szerdán pedig a hétfői gyakorlása. A hátúszás már egész jól megy, a gyorssal még annyi gondom van, hogy valahogyan levegőt is kellene venni. Addig nincs baj, míg nem kell. 🙂 Remélem hamarosan eljutunk ide is az okításban. És akkor…

Holnap viszont síkon futás lesz, gyanús, hogy Érden.

Már 192014
 

Egyre jobb idő van, és ez jó. Ma ugyan kemény szelek borzolták a kedélyeket (és nem /csak/ az elfogyasztott kelmbibó utóhatásaként), de a futós napokon kellemes tavaszi idő volt az elmúlt másfél hétben. Olyannyira, hogy tegnap rövid nadrágban nyomtam le a 15 km-es körömet a XVI-ik kerületi útvonalamon. Ha hinni lehet az időjárás előrejelzésnek, akkor holnap is hasonló módon fogom teljesíteni az edzésterv szerinti távot.

Múlt héten csütörtökön szintén a fent megénekelt útvonalon mentem egy kanyart, és amennyire emlékszem élveztem a reggeli szaladgálást. Már ekkor is kezdett azonban furcsa lenni, hogy Ede, aki Garmin FR 410-ként született meg, mintha nem valós pulzus értéket mutatna. Ezt abból szűrtem le, hogy szerinte 182-es átlag, és 250-es max pulzussal futottam. Én meg arra alapoztam a védelmet, hogy megéltem a futás végét. Nyilván 250-es pulzus mellett felrobbant volna a szívem. Szóval vagy tényleg kőből van a keringető rendszerem központja, vagy lemerült az elem a mellkaspánt jeladójában. Az utóbbi mellett szavaztam, és szavazok még most is.

Szombaton aztán mentem Érdre, ahol egy nem túl hosszú, de annál érdekesebb és izgalmasabb futás várt rám: a hendikep futás márciusi fordulója. Voltam már ezen az eseményen januárban, sajnos februárban pont a Balboa Classic-kal volt egy napon, így akkor kihagytam. Most azonban ott voltam, és futottam egy magamhoz képest egészen jó, 23:30-as kicsivel több, mint 5 km-t. A pálya jó állapotban volt, az idő jó volt, most már nagyjából tudtam, hogy mire számíthatok, így csak futnom kellett. Ez egészen jól sikerül, a célban szükségem volt néhány percre mire rendesen tudtam levegőt venni. Azért a következő alkalommal természetesen egy kicsivel még jobb időt tervezek. 🙂

Vasárnap aztán egy rövidebb hosszú futás (sic!) várt rám, ami 25 km-t jelentett, és a Rácalmás-Dunaújváros-Rácalmás útvonalon került lebonyolításra. Sajnos erről Garmin bejegyzés nem született, mert betelt Ede memóriája, és így nem tudta rögzíteni az adatokat. Mondjuk ezt minden minden km-nél kiírta, csak olyan gyorsan eltűnt a felirat, hogy nem tudtam elolvasni. Ez van, azért Endomondora kézzel felvittem a távot, és az körül belüli időt.

A héten eddig ugye kedden voltam futni, és persze megint abszurd pulzus értékeket mért az óra, szóval holnap fel sem veszem a mellkaspántot, viszont pénteken elemet cseréltetek benne. Az edzésterv legizgalmasabb része ezen a héten vasárnap lesz, amikor is egy kis dombozás vár rám. Ezt eddig nem csináltam, szóval mindenképpen kíváncsi vagyok, hogy milyen lesz.

Kerékpározás és kondi megy, mind a kettőt élvezem. Ahogy jön az egyre jobb idő a biciklizést egyre jobban. 🙂

Most pedig iszom még egy kis pezsgőt, meg eszem még egy kis epret, mert úr vagyok. 😀

feb 222014
 

Csütörtökön a szokásos 15 km-rel melegítettem a Balboára. Az elején Ede még nem találta a ritmust, ez elég gyakran megesik mostanában vele, hogy az első egy-két km-en jelentősen fölé mér a pulzusomnak. A másik megoldás, hogy tényleg 160 fölött zakatol a szívem a kezdeti 10 percben.

Szombaton aztán várt a Balboa Classic és a szürke melegítő. Mint az alábbi képen is látszik, a futás előtt még különösebb problémám nem volt, bár itt már megmásztam egy emelkedőt, csak hogy eljussak a rajt helyszínéig. Valahol mélyen sejtettem, hogy ennél azért lesznek meredekebb feladatok is. Talán ennek köszönhető a morcos nézés is. 🙂

balboa_elott

Az idő nagyon jó volt, az útvonal szép helyeken vezetett, már amennyire meg tudtam figyelni, amikor éppen nem azon gondolkodtam, hogy hol vágjak magamra még egy lukat, amin lehet levegőt beszívni. Nincs összehasonlítási alapon, mert nem szoktam terepen futni (a Rácalmás-Kulcs közötti szántóföldön futást nem minősíteném annak…), de néhány helyen nem hogy futásra, de még gyaloglásra is alkalmatlan volt a pálya a rajta helyet foglaló sártakaró miatt. Gyaloglásból pedig akadt néhány már az első felében is a menetnek. Egyébként 19 km volt a táv (nekem 18,5-öt mért az óra), és 829 m szintemelkedést tartalmazott. Meg sok sarat. Az elején még azt gondoltam, hogy szépen lassan megkocogom az emelkedőket. Erről viszonylag gyorsan letettem. 🙂 Amikor elrendeztem fejben, hogy a terepfutás nagyjából arról szól, hogy felfelé “kilépős” gyaloglás, lefelé vágtatás, akkor már egészen élveztem. A lefelé vágtatást. Persze én közel sem mertem olyan tempóban ereszkedni, mint a tapasztaltabb futótársak, mert féltem, hogy rálépek valamire, vagy elcsúszok, vagy csak szimplán kitöröm a bokám, azért volt endorfin rendesen a lejtőkön. Felfelé meg volt időm gondolkodni, hogy milyen sör(öke)t fogyasztok majd el, ha hazaértem. Egyébként fél liter vizet vittem magammal, ami elég kevésnek bizonyult, pótolni pedig csak visszafelé a Szépjuhásznénál tudtam. Azért mondom, hogy “visszafelé”, mert a táv fele, egyben legmagasabb pontja az Erzsébet-kilátó volt. Végül 2:25 alatt teljesítettem a távot, amivel valahol a középmezőnyben szerepeltem. Otthon aztán megvoltak a sörök is.

Másnapi levezetésként gondoltam egy nagyot, és az edzéstervben lévő 40 km-es etapot egy kis város- és Margitsziget nézéssel terveztem kombinálni. Az volt, hogy kifutottam a szigetre, köröztem ott négyet, majd hazakocogtam. Nem csoda, hogy nem nagyon esett jól a futás az előző napi megterhelés után, de a főbb gond inkább az volt, hogy – arra számítva, hogy a Margitszigeten majd lesz kút – nem vittem magammal folyadékot. Pechem volt, mert minden kút téli álmát aludta. Végül vettem vizet az egyik árustól csilliárdokért, majd hazafelé menet megittam egy citromos alkoholmentes sört is. Jót tett. 🙂 Otthon aztán megittam a maradék sört (amiben volt alkohol). Így néz ki egy ilyen kocogás.

A héten pedig szokás szerint reggelente ébresztgettem magam két 15 km-es körrel a Rákos-patak partján. kedden és csütörtökön. Nagyon nem estek jól most ezek a mozgások. Fáradt is voltam, meg szerintem kicsit túlfutottam magam ezen a télen (vagy mi volt az elmúlt három hónapban). A pulzusom nagyon alacsony volt, tudom, ilyenkor gyorsabban kellene futni, de egyszerűen nem kívántam. Még van egy hét az alapozásból, aztán egy jelentősen csökkentett heti km számmal (viszont minőségileg magasabb szinten /értsd: gyorsabban/) kezdem meg a szezoni edzéseket.

Ma viszont futottam egy jóleső 25 km-t, még egy kicsit azt is kipróbáltam, hogy tudok-e “rendesen” futni még. Jelentem: tudok. Mentem egy 4:30-as km-t, és nem estem szét. Nyilván egyetlen 1000 m-ből nem lehet messzemenő következtetéseket levonni, de azért jó volt érezni, hogy tudok (magamhoz képest) gyors lenni még. Végül is ez volt a célja az egész téli alapozásnak. Hát még ha rápihenek! 🙂

Említésre méltó még, hogy a héten csak két kondi edzés volt, mert péntek reggel, mikor mentem volna edzésre (megint) nem indult az autóm. És ez (megint) nem az autó hibája. Még novemberben, mikor olajcserén volt a kocsi szóltak, hogy az akkumulátor a végét járja. Igazuk volt, pénteken már egyáltalán nem volt benne szufla. Így az 5:45-től 8:45-ig terjedő időszak alkatrész vadászattal telt el, boldog meghittségben. Először a legkézenfekvőbb megoldásként az utca túloldalán lévő benzinkútra mentem be, ahol potom 30 ezerért árulták a nekem kellő darabot. Ezt eltettem talonba, és körbejártam a környék szóba jöhető boltjait. Végül egy másik benzinkútnál találtam egy pontosan ugyan olyan darabot, mint az első helyen, csak 16000 Ft-ért. Ennyit számít egy kis keresgélés. Végül csak 6 percet késtem a munkából. Hazafelé aztán rájöttem, hogy még az sem biztos, hogy tönkrement az akksi, lehet hogy csak lemerült. Ugyanis sötétben észrevettem, hogy ég a kocsiban a belső világítás, ami egy hét alatt simán leszívhatta az akkumulátort.

Volt róla szó, hogy vettem egy új Pegasus 29 futócipőt, ami pont olyan, mint a régi. Na, ezt a régit nyugdíjba küldtem, kimostam, már meg is száradt. Ugyan így tettem a Balboa után a shield-es Pegámmal is, úgyhogy most csak az új cipő van. Még nem döntöttem el, hogy egy Free-t veszek mellé vagy egy 30-as Pegát.

Ami viszont nem kérdés: holnap Yours Truly ráadás, és én ott leszek Érden ismét! Juhé, és jó futást!