bor » Keratomié
Sze 022014
 

Az időjárás ezúttal egészen pontosan követte az évszakváltást, hétfőn csak kétszer áztam szarrá biciklin. Úgy kell nekem. Az van, hogy a nyarat némi futással, meg bulival búcsúztattam, panaszra semmi okom, jól sikerült mindkettő. Csütörtökön résztávoztam, ami csak kicsit lett rosszabb, mint az eddigi legjobb 6×800 m-em. És még – a körülményekhez képest – jól is esett. Pénteken kondival indítottam a napot, majd munka után kikerékpároztam Érdre, ahol a futó csapat tartott edzést. Állóképességi edzés volt a javából, viszont ezúttal nem a futócipő játszotta a fő szerepet, hanem a bográcsban készült ételek, és a hordóban érlelt borok. Nagyon jól éreztem magam, annyira, hogy tőlem egészen szokatlan módon éjjel egy óra körül indultam csak haza. Biciklivel. Érdről. Csak a tényszerűség kedvéért említem meg, hogy kerékpár irányítására alkalmas állapotban voltam. Szerintem. A többiek nem teljesen értettek egyet, de azért valahogy csak meggyőztem őket. mert sikerült elindulnom. És épségben haza is értem. Az út kb ugyan annyi ideig tartott, mint odafele, a GPS track alapján minden rendben volt. 🙂 Miután kialudtam magam hazakocsikáztam Rácalmásra, ahol délután még futottam egy kellemes tízest. Miután még jobban kialudtam magam, futottam egy szintén kellemes húszast Dunaújváros és Rácalmás között. Aztán már nem aludtam, csak festegettem még egy kicsit (nem képet, hanem ajtótokot), majd visszatértem Budapestre. A nyár többi része eseménytelenül telt el.

Nem úgy az ősz első napjai! Mint futólag említettem, hétfőn kétszer beleszaladtam a nagy esőbe kerékpárral. Ma reggel pedig bicikli nélkül futottam 10 km-t, csak úgy ébresztő jelleggel, tartva a 140 alatti pulzust. Erre a hétre csak ilyen laza 10 km-eket terveztem – mondjuk nem túl sokat, szám szerint kettőt – hogy aztán kellően kipihent legyek a hétvégi Optivita 6 órás futásra.

Ezek történtek.

Júl 092013
 

Harminc éves lettem. Mi mással ünnepelhettem volna, mint futással? 🙂

Volt azért családi összejövetel is, éppen ezért szombaton már egészen korán elindultam a kis szülinapi félmaratonomra, melyet jórészt terepen futottam, a felkelő nap első sugarainál. Meg erdőben, meg a Duna parton, szóval egészen kellemes helyeken. Végigvigyorogtam a távot, minden percét élveztem a mozgásnak. Hét óra után végeztem nem sokkal.  A nap további részében családi együttlét volt, sok sörrel. Meg borral. Megittam az idáig tartogatott Egy kis édesemet, még mindig a legjobb választás az édes fehérek közül szerintem. Este nem kellett altatni. 🙂

Vasárnap aztán nem mentem elég korán futni. És nem vittem magammal elég vizet. 30 km volt betervezve, gondoltam megfutom a 37 km-es kör egy részét visszafelé. Fél nyolckor indultam, felszerelkezve 0,75 liter vízzel. Az első 20 km-en minden rendben is volt, jól ment a futás, szép helyeken futottam, eltelt az idő és a táv. Aztán elfogyott a víz, és megérkeztem a szántóföld közepére, ahol esélyem sem volt újratölteni a palackot. Ekkorra már elég nagy hőség is volt, sehol egy árnyék, még jó, hogy néha egy kis szél azért előkerült. Végül is megfutottam, amit kellett, de a vége már nagyon nehezen ment. Főleg fejben futottam. Otthon aztán pótoltam a folyadékot. Lesz még ilyen hétvégém, ahol 21 és 30 km lesz a szombat vasárnapi táv, próbálok majd több vizet vinni. Vagy korábban futni. Vagy mindkettő.

Ma mentem 15 km-t a Rákos-patak mellett, ebben volt 6×1000 m résztáv. Jól sikerültnek ítélem, 4:30-4:50 között futottam. A héten még lesz csütörtökön egy harmadolós futás 11 km, amiben 3 km lesz a gyors szakasz.

A múlt héten szintén csütörtökön volt egy hasonló harmadolós, az jól ment. Aztán pénteken reggel futottam még egy könnyűt szintén a patak parton. Itt “olvastam ki” a Vesztegzár a Grand hotelben című hangoskönyvet. Egyre jobban tetszik a nem zenére futás, annyira, hogy a vasárnapi hosszú futásomra még fülhallgatót sem vittem. Változnak az idők. 🙂

Holnap megyek az utolsó kettlebel edzésemre. Most határozatlan ideig szüneteltetni fogom ezt a fajta mozgást, helyette lesz kondi. Igen, gyúrós leszek. 😀

A 100 fekvőtámasz, 200 felülés programot csinálom lelkesen, de úgy tűnik megakadtam a harmadik héten. Már másodszor csinálom, de a jövő héten megint ismételni kényszerülök, mert a fekvőtámasz kifogott rajtam. Sejtettem, hogy nem hat hét lesz az a hat hét.

Ma pedig korán lefekszem.

máj 142013
 

Igen, általában 21,1. Szekszárdon azonban 23,3 volt eddig, múlt hétvégén pedig hivatalosan kicsit több, mint 24 lett. Az endomondom 23,75-öt mért. És minden méterét élveztem. Előzetesen magamnak megfogalmazott célom ezen a versenyen a jóleső futás volt, a frissítőpontokon való fröccsözgetéssel, és titkon azért reméltem, hogy meg tudom futni az összes emelkedőt. A fröccsözésen kívül sikerült teljesítenem őket.  A futás nagyon jó volt, végig élveztem, még magamban mosolyogni is volt erőm, amikor egy-egy emelkedőre felérve ott tornyosult a következő meredek út felfelé. Azzal bíztattam magam, hogy minden “emelkedőt követ egy lejtő”, meg, hogy “ha felfelé megyünk kell menni lefelé is”. Tök jó kis közhelyeknek bizonyultak, mert, ha nem is gyorsan, de minden felfelé utat futva tettem meg. Lefelé próbáltam nem egyenes vonalban száguldani, hanem cikk-cakkban ereszkedni, nem túl gyors tempóban, kímélve a térdeimet. Ez persze azt is jelentette, hogy akiket felfelé megelőztem, azok lefelé elszáguldottak mellettem, de nem zavart, csak a keresztbe futásoknál kellett figyelnem, hogy nehogy eléjük lépjek. Így fél szemmel mindig hátrafelé nézve kocogtam lefelé. A térdeim szerencsére nagyon jól bírták, sem akkor, sem azóta nem éreztem, hogy fájnának.

A frissítőpontokon Szekszárdon tényleg van bor. 🙂 Már a rajtcsomag is tartalmazott egy palack 246 Lányvár Cuvét Dúzsi Tamástól, a frissítő pontok többségén pedig a víz és izó mellett feltűnik a fröccs is. Nem éltem a lehetőséggel sehol sem. Igazából egyáltalán nem voltam szomjas, vizet is csak néhány kortyot ittam mindenhol, inkább csak óvatosságból. A futás után azért megittam volna egy jó sört, de akkor már úgy voltam vele, ha eddig kibírtam, akkor hazáig már nem lesz gond, és ebben az esetben tudok vezetni hazafelé. Így a húgomnak, aki elkísért nem kellett a neki szokatlan autót irányítania. Viszont el kellett viselnie a szagomat egész hazaúton. 🙂 Biztos, hogy megyek jövőre is, annyira hangulatos futóesemény volt.

Az edzésterv szerinti futásokat sem hanyagoltam az elmúlt két hétben, csak nem tudtam róla beszámolni, mert nagyon sok volt a dolog a munkahelyen, és késői időpontokban értem haza. Olyankor meg már inkább aludtam. 🙂 A Borvidék Félmaraton előtti hétvégén szombaton kocogtam egy könnyed 10 km-t, a szokásos Rácalmás-Kulcs-Rácalmás útvonalon. Vasárnap aztán hosszú idő után először megfutottam a Rácalmás-Dunaújváros-Rácalmás 18 km-es körömet, amit télen sokszor teljesítettem. Ugye azért hagytam abba itt a futást, mert télen az emelkedők és lejtők miatt mindig megfájdult a térdem. Most viszont nem volt apelláta, a Szekszárdi “hegyezés” előtt ki akartam próbálni, hogy mit bírok. A próba jól sikerült, fájás nem jelentkezett, szóval bizakodva vártam az előadást.

Addig is a keddet, szerdát és csütörtököt az edzéstervnek megfelelően futással (is) töltöttem. Kedden egy laza 140-es pulzusos regenerálódós kocogás volt, szerdán egy 6×0,5 km-es résztávot sikerült abszolválni – egészen jó eredménnyel. Csütörtökön a DK Team Nagy Közös Edzésén vettem részt ismét a Margitszigeten.  Futottam megint két kört, valamivel lassabban, mint egy héttel előtte, de ugyan olyan élvezettel. Az élményt csak fokozta, hogy aznap este céges sörözés is volt, ami elég jól sikerült. Voltunk az Élesztő nevű kocsmában, ahol egy csomó kézműves sör van csapon. Én két búzát ittam, azok jók voltak, ezen a héten folytatom a kóstolást. 🙂

Pénteken kettlebel és pihenés volt, hogy szombaton aztán jöjjön a Borvidék. Vasárnap és ma kocogtam egy-egy regenerálódósat, 140-es pulzussal. Vasárnap leértékelés volt az Árkád Nike boltjában, minden cipőt 20%-kal adtak olcsóbban. Mivel úgyis esedékes volt egy futócipő beszerzése, ezért lecsaptam a remek alkalomra, és beújítottam egy Pegasus 29-et szép szürkében. Ma voltam benne először futni, és mindent rendben találtam. Méretben visszatértem a 44-eshez. Holnap egy jó kis résztáv vár ránk.

Most pedig alvás, hogy holnap reggel legyen energia. Stop.

feb 132013
 

Hétfőn beneveztem a Spar Maratonra. Meg a Nike Félmaratonra. Meg a Vivicittára. Már érzem a futószezon szelét. 🙂

Ennek megfelelően folytattam a téli futkározásaimat, például a múlt hét csütörtökön, így. Itt azért már éreztem a térdemet, de nem is futottam sokat, meg pénteken úgyis pihenő volt, szóval mentem bátran. Szombaton voszont nem vállaltam a dimbes-dombos Duna-partot, helyette inkább mentem egy Rácalmás-Kulcs-Rácalmás kört síkon. Kicsit így kevesebb lett a kilométer, de legalább a térdem nem fájdult meg, és vasárnap már bevállalhattam a szokásos hétvégi utamat. Persze amilyen szép idő volt szombaton (mármint a körülményekhez képest szép… hideg és borús, de száraz), olyan rossz lett vasárnapra: fújt a szél és esett egy kis hó. Éjjel is, meg a futás közben is. Így reggel még a friss hóban tudtam futni. Az élmény megfizethetetlen. 🙂 A Pega Shield viszont remekelt ilyen körülmények között.

Hétfőn láb pihentetés volt. bár nem fájt nagyon, de kímélés üzemmódba kapcsoltam. Tegnap és ma viszont lefutottam a Rákos-patak kört, és igen élvezetes volt. Ma reggel voltam úszni is, és ez most nagyon jólesett. És utána a szauna is, szóval szuperul indult a napom. Holnap céges sörözés, így nincs futás, pénteken a szokásos pihenő, szombat-vasárnap viszont újra hosszabb távok várnak.

Most kitaláltam, hogy március első hetében tartok egy regenerálódós hetet, amikor nem lesz futás, mielőtt elkezdem a felkészülést a szezonra. Meglátom majd, hogy sikerül-e betartani. 🙂

Megnéztem a Fuss dagi, fuss című filmet, aranyos kis futós vígjáték, tud adni motivációt.

A végére már csak annyi, hogy megkóstoltam Dúzsi Tamás Marci 2012 borát, és egy kicsit csalódás volt számomra. Már hétfő óta ki van bontva a palack, de csak ma tudtam megfogalmazni, hogy mi az ami nem tetszik benne: keserű utóíze van. De nem úgy, mint a sörnek, hogy jó keserű, ez olyan rosszféle keserű. Tehát ezért nem.

Vége.

feb 072013
 

“A bor férfidolog, csendesen kell beszélni róla. Leghelyesebben egy pohár bor mellett. Ha megöregszem pincét akarok, ezt már szilárdan elhatároztam. Semmi mást nem akarok az élettől. A pince helyét is kinéztem, nem messze otthonomtól: gyalog járok majd ki, s vigyázok, hogy a környékbeliek, bortermelők, gyümölcsöskertek tulajdonosai, vincellérek ne tudjanak meg semmit városi múltamról. Ha megsegít a vaksi sors, hetvenéves koromra tisztességes emberek a maguk világából való tisztességes embernek tartanak majd, tehát bortermelőnek, valakinek, aki tudja hol kell meghalni. Mert nincs szebb halál, mint egy diófa alatt, a borospince előtt, ősszel, közvetlenül a szüret után, amikor az újbor már szunnyad és erjed a hordókban, a diót leverték a fáról, s a napnak szelíd ereje van még, mint az öreg ember szerelmének. Itt ülök majd egy padon, háttal pincémnek, ahol boraim pihennek, a kecskelábú asztalnak könyökölve. A mélyben a csepeli tájat látom, a messzeségben hazám lapályait. Könyvet csak ezeréveset olvasok már ebben az időben, s óbort iszom hozzá, ötéves somlóit. Így várom a halált.”

A fenti Márai Sándortól származó írást itt találtam, megtetszett és elhoztam. Köszi így utólag is!

Bár – egyelőre – pincét nem akarok, de a többi részével tudok azonosulni.