do i need an abstract for a literature review animal farm homework menu how should a song title be written in an essay cause and effect essay structure example write a good cover letter for an internship how to make rubrics for essay
jún 112014
 

Kicsit lenyugodtak a kedélyeim az UltraBalaton után. Most tehát egy nyugodt futós jegyzet következik. (Mondjuk, ha meglenne már, hogy jövőre mikor lesz az UB, akkor legalább tudnám visszafelé számolni a napokat. 😀 )

Nade tényleg. Voltak futások meg kerékpározások a múlt héten is, ezekről lesz most szó. illetve rögtön egy véletlenül kimaradt kocogásról kell említést tennem, még a balatoni hétvége előtt volt egy átmozgató utam a csömöri lehajtóig, meg vissza. Csak nyugodtan, ügyelve a 140 alatti pulzusra. Aztán átfuttottunk a nyárba, és a tókerülés utáni kedden levezetésként megint meglátogattam a Csömör balra táblát. Szintén a 140-es pulzushatár alatt. Csütörtökön aztán az új, 20 hetes maratoni edzéstervem részeként mentem fartlekezni a patak partra. Kicsit fáradt voltam, ez jól látszik.

A hétvégét aztán egészen sportosan sikerült eltöltenem. Szombaton reggel szaladtam 20 km-t, majd bringára pattantam és meg sem álltam Rácalmásig. Vagyis megálltam, például Ercsiben, ahol észrevettem, hogy az Endomondo nem trackelt semmit az odáig vezető útból. Ezt kézzel pótoltam. Sajnos nem találtam Százhalombatta és Ercsi között normális utat, de néhol még útra hasonlító nyomot sem, így szántóföldön, meg derékig érő fűben csapattam a nem éppen terep biciklimmel. Azért élveztem. 🙂 Főleg, hogy később kiderült, még ez volt a könnyebb része az útnak. Ercsi után megpróbáltam az M6-os autópálya melletti szervízúton haladni – abból kiindulva, hogy, ha Dunaújvárostól Kulcsig van út (márpedig van, ezt korábbi futásaim során már kiderítettem), akkor mindenhol lennie kell -, de hamar rá kellett jönnöm, hogy csak a szántóföldek között vannak közlekedésre többnyire alkalmas útszerűségek. Persze volt, ahol tolni kellett a kétkerekűt, mert öt centit sűlyedt a homokba, néha egy patakon kellett áthatolni némi kerülővel, de végül is elértem Besnyőig, ahonnan már át tudtam haladni Iváncsára. Ott pedig valahogyan kijukadtam a 6-os főútra (pedig nem akartam, hiszen ott tilos biciklivel menni), és a maradék 14 km-t már ott tettem meg. Kemény túra volt.

Másnap aztán gondoltam még nem volt elég a pusztából, és kimentem egy kicsit futni a szántóföldekre. 30 km volt a terv, de valahol rosszul fordultam, és kicsit eltévedtem. Így a vége 33 lett, dög melegben, másfél liter vízzel. Porosan, izzadtan, büdösen értem haza, és tettem magamévá egy jól behűtött Edelweiss-t. (Ja, és igen érdekes alakú lett az útvonal. 😛 ) A vasárnap további része aztán meghitt fűnyírózással és cseresznye szedéssel telt.

Hétfőn pedig várt rám a hazaút, de előtte még összeizzadtam az UB-s pólómat, amit kedden sikerült a helyes méretre cserélnem. Szóval először volt rajtam. De nem utoljárra. A haza kerékpározás sokkal komfortosabb volt, mint az odafele, szinte végig aszfalton mentem, és bár nagyot kerültem, és meleg is volt, azért nagyon élveztem a tekerést. 5 és fél óra alatt tettem meg a 94 km-es utat. Nem siettem.

Ma pedig a hétvégi bicikli túra tanulságait levonva vettem egy puhább nyerget, hétvégén a K&H után főpróba. Addig azonban lesz még holnap egy jó kis résztávos futás. Reggel, még a hőguta előtt.

jún 022014
 

Kérdezik a munkatársaim: milyen volt az UltraBalaton? Mondom nekik, hogy jó. Mert mit is mondhatnék? A – szerintem – két legszebben író tollforgatónknak, Jókai Mórnak és Fekete Istvánnak együtt nem lenne elég a szókincse ahhoz, hogy leírja milyen volt a hétvége. Lehet, hogy nem is lehet. Lehet, hogy nem is kell. Ott kell lenni. Át kell élni. És ezek nem költői túlzások. Nem vagyok költő. Hobbifutó vagyok, akinek az elmúlt két napban valami nagyszerű dologban volt része. Minden pillanatát elraktároztam, jobban beépültek a képek, a hangok, az érzések, mint az elfogyasztott kalóriák. Egy darabig elleszek velük, de kell az új dózis. Menni kell megint. Ott akarok lenni, át akarom élni megint. Mikor lesz már jövőre? Hányat kell még aludni? Többé nem a karácsonyt várom, hanem az UltraBalatont.

Azt hiszem az előző bekezdésben kicsit elragadtattam magam. Mentségemre szóljon (ha kell erre mentség), hogy még mindig szombat-vasárnapi események hatása alatt vagyok. De nézzük részletesen.

Péntekre szabadnapot vettem ki a munkahelyemen, hogy legyen időm nyugodtan összepakolni, kocsit lemosatni, tankolni, autópálya matricát vásárolni. Ezeket mind meg is tettem, délután fél kettő körül pedig elindultam Zoliért, az egyik csapattársamért, akivel együtt közelítettük meg Balatonvilágost, és a Club Aligát, ahol az UltraBalaton nevű futóverseny versenyközpontja volt. Még a fél óra késésemmel (nagyon nagy forgalom volt Budapesten) együtt is viszonylag korán leértünk, nem sokan voltak még a nagy sátorban. Egy-két óra múlva aztán sorra futottak be a résztvevők, hat órára már egészen sokan nyomták magukba a tésztaparti névadójából készített ételt. Én is ittam két alkoholmentes búzasört. Már sötétedett, mikor a Siófokon lévő szállásunkra indultunk.  Ekkor már hárman voltunk együtt a csapatból, két társunk kicsit később érkezett. Az este hátralévő része azzal telt, hogy a gondosan (és nehezen) összeállított futás menetrendet kicsit átvariáltuk. Néhány szakaszt újraosztottunk, eltoltunk, meg áttettünk, aztán még kicsit beszélgettünk, majd mindenki ment szépen aludni. Ekkor már fél egy volt. 🙂

A csapat: Zoli, Gina, Zoli, Én, Ildi

A csapat: Sáringer Zoli, Gina, Körmöczy Zoli, Én, Ildi

Reggel 6:15-kor pedig ébredezni kellett, mert oda akartunk érni az egyéniek rajtjára, ami 8:00-ra volt kiírva. Ez kényelmesen sikerült is, elindultak az egyedül teljesítők, majd fél óra múlva a párosok is. Mi még fotózkodtunk kicsit a DK Teammel, majd 8:50-kor a mi csapatunk is útra kelt. Gina futotta az első szakaszt, én pedig biciklivel kísértem. Nagyon szép, egyenletes tempóban ment a futás, a tervezettnél jobb idővel értünk az első váltópontra, ahol az én első futós etapom következett, kerékpáron kísért: Körmöczy Zoli.

Nagyon élveztem a futást. Felszabadultnak, erősnek éreztem magam, csak mentem előre, örültem, hogy én is egy lehetek a sok ezer futó közül, aki megkerüli ezt a nagy tavat. A km-ek mentek, a fáradtság meg nem jött. A végén kicsit szomorú voltam, hogy már át kis kell adnom a “dugókát” Ildinek. Ő is szuper idővel megfutotta a távját, hogy aztán átadja Körmöczy Zolinak a chipet, aki a szerintem legszivatósabb részt vállalta. Egy nagyon durva, 10%-os emelkedőn kellett felfutnia, ami ráadásul több száz méteren keresztül tartott. Nehezítésként a nap is ekkor tűzött a legerőteljesebben. Zoli felért, és a következő kanyarban hirtelen Sáringer Zoli váltotta le. Meglepődtünk, hiszen úgy számoltuk, hogy 20 km-t fog futni, de a váltópont 15-nél volt. Mi tévedtünk. 🙂

Sáringer Zoli is hozta a csapat formát, és az előzetes becsléseknél jobbat futott, így már 50 perccel voltunk jobbak a tervezett időnkhöz képest. Zánkán átvettem a stafétabot helyett használt chipet (népies nevén “dugókát”), majd meg sem álltam vele Nemesgulácsig. Erről a futásomról is leírhatnám ugyan azt, mint az előzőről, élveztem minden percét. Ez egy kicsit dimbesebb-dombosabb útvonalon haladt, mint a reggeli etap, de szerintem a nagy része inkább lejtett. Jó volt futni. Útközben találkoztam Czaltig Zsolttal, aki egyéniben tolta le a 212 km-t. Felnézek Rád Zsolti, nagy vagy!

Utánam Gina futott 14 km-t, majd Ildi váltotta, és a késő délutáni napsütésben 9 km-rel vitte közelebb csapatunkat a célhoz. Körmöczy Zoli már félig sötétben karcolt egy félmaratont. Ismét Ginánál volt az időmérő eszköz 13 km erejéig, majd én vettem át, és próbáltam haladni vele Balatonvilágos felé. Ekkor már nehezebben ment a mozgás, fáradt is voltam, meg a sötétben féltem, hogy rálépek valamire, vagy megbotlok valamiben, aztán kitöröm a bokám. Ja, ilyen beszari vagyok. 🙂 Szerencsére Körmöczy Zoli jött velem biciklivel, és világította az utat annak lámpájával, ami jóval erősebb volt, mint a fejlámpa fénye. Végül csak beértem Balatonlellére, ahol már vártak a többiek, különösen gondolom Ildi, aki több, mint 13 km-t vállalt a balatoni éjszakában.

Ildi remekül teljeseítette a neki jutott távot. Legalább ilyen hősiesen ment előre a következő szeles és hűvös 21 km-en Sáringer Zoli, aki annak ellenére, hogy 17 km-nél begörcsölt a lába lefutotta az adagját. A Siófoktól a célig tartó 12 km-t Körmöczy Zoli vállalta, aki úgy futotta meg az utolsó, – nem túlzok – hegyet, mintha nem is emelkedőn felfelé futna.

Aztán 20 óra 40 perc 03 másodperc futás után a célba együtt vágtáztunk, valahogy így:

MaraDK v2.0 a célban

MaraDK v2.0 a célban

Szóval ilyen volt az UB. Ugye, hogy leírva semmi különös? Átélve annál több. Ennyiszer még sosem mondtam, és nekem se mondták, hogy “Hajrá”. Mindeki mindenkit bíztatott, mindenki szurkolt mindenkinek, a futók ott segítettek egymásnak, ahol tudtak. Nem volt széthúzás, egymásra taposás, könyöklés, mint kint az életben. Mindenki ember volt, mindenki futó volt, mindenki ment a maga célja felé, egyéniben, párosban vagy csapatban. Egymást segítve, együtt mozogva.

A MaraDK v2.0 csapat minden tagjának köszönöm ezt az együtt töltött másfél napot. A kezdeti nehézségek ellenére jól megoldottuk a feladatot. Mindenki jobbat futott, mint amit terveztünk, ráadásul – ahogy láttam – mindezt vidáman, örömmel. Tényleg köszi, hogy veletek futhattam körbe a Balatont Paraszthy Ildi, Juhász Gina, Körmöczy Zoli, Sáringer Zoli!

Külön öröm számomra, hogy együtt futhattam olyan emberekkel, mint Czaltig Zsolt, aki – mint fent is említettem – egyéniben teljesítette a 212 km-t; Temesi Panni és Schneller Erika, akik párosban kerülték meg a Balatont; és a többi érdi futócsapat, úgymint Északi Érdeklődők, Déli érdeklődők, Vas-tag-ok, #yoloka. Mindenkinek nagy gratula a teljesítéshez, szép volt!

Jövőre pedig újra futunk egy kört. Hányat kell még aludni?!

Ja, hogy milyen volt? Jó.

márc 112014
 

Elkezdődött hát ez a futó szezon is. Szerintem igazán méltó módon, Székesfehérváron, az OptiVita Ultrafutó kupa I. állomásán. Hat órát futottam szép napos, bár kicsit szeles időben.

Szombaton volt az esemény, így aznap viszonylag korán keltem, mert Rácalmásról mentünk Fehérvárra. Jöttek a szüleim is, mivel a húgom pont a célvárosban tengeti mindennapjait, így ami nekem futás volt, az nekik gyermeklátogatás. Szóval frissen facsart narancslével indítottam a napot, majd a kocsiban benyomtam még némi napraforgó magot. Ezzel készítettem fel magam a megmérettetésre. Meg az előző nap elfogyasztott búzasörökkel és egyéb magokkal. Persze a szokásos banán-citromos sör kombó sem maradt el, azt hiszem tényleg mindent megtettem amit lehetett. 🙂

Mivel szépen sütött a nap, ezért rövid nadrág, hosszú aláöltözet, rövid újjú póló kombináció mellett döntöttem, felülre azért még felvettem egy hosszú termó felsőt, hogy ne fázzak a rajtig. Ez eztán rajtam is maradt a 2-ik óra végéig. A helyszínen találkoztam az érdi futótársakkal, csináltunk közös képet, aztán elkezdődött a körözgetés. A pálya tűrhető volt, csak néhány helyen voltak aljas aszfalt-felgyűrődések. Ami az elején sokkal jobban zavart az a szél, ami az egyik oldalán a körnek (na itt adták fel a matekosok…) elég erősen fújt. Kb egy óra kellett, mire eldöntöttem, hogy mivel tenni úgy sem tudok ellene, élvezni fogom. És onnantól kezdve jó volt a szél. 🙂

elott

Futás előtt az érdi csapattal

indulas

Rajt után, frissen, vidáman

A futás jól ment, ezúttal próbáltam tudatosan frissíteni. Vagy a tudatosság, vagy a reggeli narancslé nem kellett volna, mert kétszer is meg kellett állnom vécézni. Persze lehet, hogy a banán volt a hibás, mert mindig az után kellett kitérőt tennem, miután ettem pár falatot. Az ivást viszon jól eltaláltam, a hat óra alatt elfogyott kb 2 liter víz, meg két doboz citromos sör. Az elejét egészen jó tempóban futottam, az utolsó két órában pedig próbáltam figyelni arra, hogy ne lassuljak nagyon 5:30-as ezrek alá. Sajnos az ötödik órában ez nem sikerült mindig, így nem lett meg a vágyott 65 km, de elégedett vagyok az eredménnyel. 64417 m-t futotam, amivel a 8-ik helyen végeztem. Ede kicsit kevesebbet mért, de fogadjuk el a hivatalos eredményt. 😀

Egyébként is mostanában az óra mintha érezné a tavaszt, meg van őrülve: viszonylag sokszor mér irreálisan magas pulzust (a fenti linken is látszik, hogy a harmadik óráig igen gyorsan vert a szívem, aztán megnyugodtam valahogy…). Lehet, hogy merül az elem a mellkaspántban.

A hat órára hangolódás és a levezetés is jól sikerült egyébként. Csütörtökön egy könnyed tízest vállaltam (ami nem is volt ezúttal olyan könnyed), pénteken pedig futottam egy gyorsabbat, de rövidebbet már Rácalmáson. Vasárnap levezetésként szintén egy öt km-es távot tudtam le. Érdekes, hogy ezt a futást nagyon élveztem, pedig azt vártam, hogy nehezebben fog menni az előző napi adag után. A regenerálódásban természetesen hű társam volt egy sör is (még szombaton).

Ma pedig elkezdődött az edzésterv szerinti készülés az idei céljaim elérésére. Volt reggel egy kis fartlek a Rákos-patak mentén. Kicsit még olajozni kell a szerkezetet, de végül is a hideg ellenére egészen jót futottam, még élveztem is.

Keresztedzésként továbbra is megy a kondi, és már második hete a kerékpározás. Lejárt a BKV bérletem, és nem vettem újat. 🙂

És nem is tervezem.