étkezés » Keratomié
Sze 102013
 

A cím egy idézet a Batmanből. Azért jutott eszembe, mert a hétvégi Nike Félmaratonon elég nagyot zuhantam.

Ami történt csak magamnak köszönhetem. Az van, hogy mostanában úgy étkezem, hogy hétköznap csak gyümölcsöt eszem, hétvégén pedig csak natúr magokat. Főleg tökmagot és napraforgó magot. Így megy ez már két hete, semmi egyéb tápanyag bevitel (ami eddig is lényegében a sajt a sör meg a kesudió volt). Már a múlt hét végén vasárnap éreztem a hosszú futás közben, hogy a gyomrom nincs rendben, nagyon feszült, és folyamatosak a “toló fájások”. Akkor nem tulajdonítottam neki különösebb jelentőséget, máskor is volt már hasonló, egy rövid kitérő megoldotta.

A félmaraton előtti nap is hasonlóan étkeztem (gyümölcs + magok). Itt már éjjel is éreztem, hogy bajok vannak, többször fent voltam, de azzal nyugtattam magam, hogy reggelre elmúlik. Hát nem múlt el, bár valamennyit mérséklődött a fájás és a feszülés. Ittam vizet, ettem banánt és sós napraforgót meg mandulát. Ezektől már szinte teljesen elmúltak a panaszok. Aztán a rajt előtt kezdett megint fájni. Időm már nem volt WC-re menni, gondoltam, ha majd nagyon kell megállok útközben egy mobil eszköznél.

Végül is rendben lezajlott a rajt. Azt kicsit mondjuk furcsálltam, hogy az 1:45-ös iramfutók, akikkel menni akartam valahol az 1:45-ös zóna előtt álltak, így ők a szakaszos rajt első hullámjában mentek el, mintegy 3 perccel előttem. Nem baj gondoltam, nekem csak annyi a dolgom, hogy tartsam a kicsivel 5:00 perces ezrek alatti tempót. Ez elég könnyen ment, jól éreztem magam, jó erőben voltam, és nem éreztem a hasamat sem. Egészen az 5-ik km-ig. Ekkor hirtelen megjelentek, és egyre erősödtek a fent már említett toló fájások. Ki kellett állnom. Mikor újra futásnak eredtem, egy darabig megint minden jó volt, aztán újra kezdött a fájás, meg jött még hozzá egy kis hányinger is. Ittam a frissítő ponton vizet, és megpróbáltam tovább kocogni, de nem javult a helyzet, sőt rosszabb lett.

Nagyjából a 8-ik km-nél döbbentem rá, hogy ennek a versenynek vége. Nemhogy 1:45-öt nem fogok futni, de az is kérdéses, hogy célba fogok-e érni. Már a gyaloglás is fájt. Innentől kezdve lényegében frissítőpontról frissítőpontra húztam magam, és szinte mindenhol élveztem kicsit a Toi-toi vendégszeretetét. Nem mondom, hogy jó volt. Az azért adott néha egy kis lökést, hogy többen a futók közül próbáltak biztatni, hogy fussak, ne adjam fel – nyilván azt gondolták, hogy elfáradtam, azért sétálgatok. Különösen jól esett, mikor egy DK-s hölgy mellém ért, és egy jó darabon együtt sétáltunk, kocogtunk, próbált belém lelket önteni, de akkor már nagyon a kiálláson gondolkodtam.  Talán Neki is köszönhető, hogy tovább haladtam, és főleg sétálva, ritkábban lassan kocogva, de végül elértem a célt.

Útközben a Nyugati téri felüljárón a DK színeiben átnyújthattam egy szál rózsát Monspart Saroltának – ekkor még kicsit mosolyogni is tudtam. A végére utólértek a 2:15-ös iramfutók is, így kicsit összeszedve magam velük kocogtam a célba. Nem voltam boldog. A hasam még mindig fájt, az időm 2:20 fölötti lett.

Még nem tudom, hogy hol és mikor (most a legesélyesebbnek a novemberi Balaton Félmaraton tűnik), de meg fogom futni még idén az 1:45-öt.

Kimászok a mélyből.

Júl 222013
 

… rég nem írtam beléd. Vagyis írtam egy eseményről, de a többi történést méltatlanul elhallgattam előled. Most pótolom ezt a mulasztást.

Az utolsó rögzített futásom óta (nem számolva a Hortobágyit) azért összekocogtam néhány km-t. Például még azon a héten csütrötökön mindjárt kétszer 10-et: egyet reggel a patak parton, egyet pedig délután a DK Team Nagy Közös Edzésén (NKE). A reggeli egy harmadolós futás volt, meg voltam elégedve, jól ment. A délutánit lazára terveztem, nem akartam nagyon széthajtani magam a Délibáb előtt. Végül a két szigetkört 5 perces átlaggal sikerült megfutni, úgy, hogy közben nem is hajtottam (nagyon 🙂 ). Szóval ezzel is maradéktalanul elégedett voltam.

Szombaton aztán irány a Hortobágy, majd vasárnap kocogtam egy levezető 11 km-t. Ettől féltem egy kicsit, az előző napi félmaraton miatt, de végül nagyon élveztem a mozgást, jól is esett.

A következő hét kedden 10×500 m résztáv volt a penzum, amit megint csak egészen jól teljesítettem (magamhoz képest 🙂 ), csak az Endomondo bosszantott fel egy kicsit, amikor két és fél km után sikerült leállnia. Már másodszor játssza el ezt, igaz mindig ezeknél az 500 m-es résztávoknál, amikor nyomkodom futás közben a telefont, mert hát tudnom kell, hogy mikor van 500 méter. Ezt valószínűleg nem szereti, és leállással büntet.

Szerdán aztán futottam egy tisztességes 11 km-t a Rákos-patak partján, itt minden rendben volt. Pénteken muka után volt még egy harmadolós futás, és magam is meglepődtem, hogy problémák nélkül sikerült teljesíteni. Főként azért volt ez érdekes, mert elkezdtem kondi terembe járni, és pont a pénteki nap reggelén volt láb edzés, és eléggé fájt a combom munkába menet. Azt hittem, hogy délutánra csak erősödni fog az izomláz és a fájdalom, de nem, szinte teljesen elmúlt. Ennek nagyon örültem, mert szombaton 21, vasárnap pedig 30 km volt az edzéstrevbe felírva, és ami ott van, azt ugye teljesíteni kell, akár mennyire izomlázas is az ember lába. Szóval féltem egy kicsit a hétvégétől, de aggodalmam feleslegesnek bizonyult, az összes előírtat megfutottam. Mind a két nap reggel indultam neki, figyelve a pulzusra. Szombaton a Kincsem-parkot kerültem meg háromszor mielőtt a patak partra tévedtem, vasárnap pedig a 16. kerület egy résztét hódítottam meg. A vége itt is a Rákos-patak volt.

A héten folytatódik a kondi-futás kombó, plusz csinálom továbbra is a 100 fekvőtámasz 200 felülés programot. A fekvőtámasz egyre rosszabbul megy, de legalább a felülésben fejlődtem. Már harmadszor megyek neki a harmadik hétnek. És nem azért, mert meseszám.

A kondiról csak annyit, hogy egy hét után még nagyon tetszik. Tudom, hogy húst kéne ennem az izmok fejlődéséhez, de amíg nyár van elvagyok gyümölcsökön is. Aztán majd meglátom.

Szóval kedves naplóm! Behoztam a lemaradást.

ápr 252013
 

Ma megvolt az áprilisi hivatalos mérlegelés: 63,9 kb. Pedig hízni akartam, legalább 67, de inkább 70 kg-ra. Ennek érdekében hétvégenként azért ettem rendesen magokat, sajtot, gyümölcsöt, zöldséget, húst (paleo étkezés ugye, plusz sajt, plusz alkohol).

A legutóbbi péntek-szombat-vasárnap pedig csak sajtot és magokat toltam, de sokat. Ennek eredményeképpen hétfő 68,9 kg voltam, ez csökkent mára a fenti értékre. Ez elég nagy ingadozásnak tűnik, de most bejön ez a fajta étkezés: hétvégén előbb említettek, hétköznap pedig csak gyümölcs és zöldség. Így erőm is van a futáshoz és kettlebelhez, illetve praktikus : hétköznap csak az útba eső zöldésgeshez kell bemennem, nem kell kitérőt tennem más boltba.

November óta használtam a kaloriabazis.hu oldalt az elfogyasztott és elégetett kalóriák számon tartására. Nagyon jó program, és meglepően pontosnak mutatkozott le is teszteltem január-februárban. Ajánlom mindenkinek, aki fogyni akar, lehet célt rögzíteni, annak alakulását nyomon követni grafikonon és táblázatban. Persze becsületesen vezetni kell az elfogyasztott ételt és annak mennyiségét, illetve a sportok időtartamát is. Nincs “belopakodó” kalória, nincs “véletlenül” hosszabbra könyvelt edzés, van viszont szigor. És szembesülés a tényekkel a nap végén.

Szóval maximálisan hasznosnak találtam az oldalt, most azonban befejezem a használatát (egy időre 🙂 ). Azt vettem észre magamon, hogy amíg írom a kalóriákat, addig annyira figyelek arra, hogy mit és mennyit eszek, hogy nem tudok eleget enni (kivéve persze hétvégén), sőt általában direkt versenyzek azon, hogy minél kevesebb kalóriát vigyek be. Meg most, hogy futószezon van elég nehéz mindent pontosan rögzíteni. Gondolok itt arra, hogy például a frissítőpontokon elfogyasztott dolgokat nem tudom precízen megadni. Meg nem is akarom. Egyelőre tehát marad (visszaáll) a havi egy mérlegelés. Lehet persze, hogy majd később újra fogom használni, de most ennyi volt.

Száz szónak is egy a vége: szia KalóriaBázis!

Már 202013
 

Évszak szerint mindenképpen, időjárás szerint meg inkább nem, mint igen. Ma például nagyon szép idő volt, de holnapra megint lehűlést és esőt jósol az Időkép. Remélem azért reggel még jó idő lesz, mert futnék egy jót. A múlt héten elég sok munkám volt, így írni sem tudtam, de minjárt felvázolom, hogy miket futottam. Sikerült minden hétköznapi sporttevékenységemet reggelre átteni, így nyugodtan maradhatok este dolgozni, nem megy az edzés rovására. Csak a szerdai úszást cseréltem le a futásra, mert még mindig nincs sok kedvem átszelni a várost azért a kis mozgásért. Viszont nem akarom elhagyni azt sem, csak kicsit szüneteltetem a dolgot.

A legutóbbi írás óta futottam szombaton egy hosszút, vasárnap egy még hosszabbat, szigorúan sík terepen, térdkímélés okán. Már szinte teljesen rendbe jött a térdem, de még nem merem dombra vinni. Viszont jó érezni (aztán látni a számokat), hogy könnyedén tudok futni 6 perces tempó alatt. Még sokat kell gyorsulnom, hogy meglegyen az 5 perc, de idén meglesz. A múlt héten aztán ötször is futottam, sorrendben: kedden, csütörtökön, pénteken, szombaton és vasárnap.  Ezek mellett volt még kettlebel hétfőn és szerdán. Szóval sok munka és sok mozgás volt. A hétközbeni futások a péntekit leszámítva a szokásos Rákos-patak parti körök voltak, szép időben, jó hangulatban, kicsit kevés energiával, mert a hétköznapi evési hajlandóságomat még nem sikerült teljesen visszanyernem. Viszont csütörtökön volt céges sörözés, és azt hiszem az ivási hajlandóságom kezd visszatérni. 🙂 Pénteken a nemzeti ünnep miatt nem kellett menni dolgozni, így aznap indultam haza Rácalmásra. Pont a legnagyobb hóviharok közepette. Végül szerencsésen megérkeztem kis falumba, és egy kis hólapátolást követően futottam egy kellemesnek nem nevezhető tízest a hóban-fagyban-szélben. Azt azért megállapítottam, hogy futva könnyebb volt közlekedni azon a napon, mint autóval.

Hétvégén elég hideg volt, de a nagyobb problémát a teljesen lefagyott utak okozták.  Így lett a szombatra tervezett 15 km-ből 12, az is esve-kelve. Mivel azért napközben a hideg ellenére folyamatosan olvadt is a hó és jég (fene se érti ezt: hőmérő szerint mínusz fokok vannak mégis olvad – bolond világ!), vasárnap már tudtam menni egy rendes Rácalmás-Kulcs-Rácalmás kört. Az útvonal némileg eltért a megszokottól, és távban is kicsit több volt, de legalább tapadt rendesen az út.

Ezen a héten idáig kettőt tudtam menni tegnap és ma, mindkettő kicsit szenvedős, de “lesz ez még jobb is” érzésű kocogás volt. Holnap reggel biztosan lesz még egy torna, akár esik, akár fúj, már csak a Napfordulós Világfutás miatt is.

A mai napon kaptunk engedélyt a munkahelyemen, hogy benevezzünk a K&H Maraton váltóra, lesz céges póló meg minden, nagyon szuper! Úgy néz ki, hogy hárman megyünk, 14 km-eket futunk. Én szeretnék tovább is menni és egyéniben teljesíteni a félmaratoni távot.

Holnap pedig kezdődik a BSI Balaton Szupermaraton, amin nem indulok, de nagyon jó futást kívánok azoknak, akik igen!

U.i.: ja, és megkaptam az állapotfelmérés eredményét, nagyjából minden rendben van…szóval…minden rendben van. 🙂

Már 072013
 

Juhé-juhé. Kezd tavaszodni, lehet felébredni a téli futásokból, és egy kis sebességet összeszedni a szezonra. Persze könnyű azt mondani. Télen elég sokat futottam (december 314 km, január 308 km), viszont nagyon lassan. Egyrészt a torkom nagyon érzékeny, ha elkezdem kapkodni a levegőt, akkor biztosan megfázom, így is elég sok náthám volt ebből kifolyólag. Másrészt még novemberben elkezdtem a pulzuskontrollos futást, amit kisebb-nagyobb eltévelyedésekkel azért csináltam január végéig. A 140 alatti pulzus pedig nálam együtt járt a hét perc körüli tempóval. Aztán ott volt január-februárban a kaloriabazis.hu “tesztelése”: beállítottam célként a 60 kg-ot február 28-ra, és végül is 62-nél lejjebb nem sikerült mennem, azért ez elég sokat kivett belőlem. Főleg a hétköznapok, amikor csak gyümölcsöt ettem, kb 1 kg-ot naponta. Ez főleg mandarin, narancs és alma volt. Hétvégén ehhez még jött valamilyen zölségből (brokkoli, karfiol, kelbimbó, kelkáposzta) és húsból (csirke, pulyka) készített főtt étel, plusz az utóbbi időben a szuper gyümölcs turmixok. Illetve némi sajt és olajos magvak (főleg kesudió). Így elég hullámzó volt volt a súlyom, a hét eleji 66-67 kg-ról péntekre általában 63-64 kg-ra mentem le, de akkor már nagyon éhes voltam. Az utolsó két hetet aztám “meghúztam”, de még így se mentem 62 kg alá. Viszont több tanulságot is sikerült levonnom a dologból.

Például, hogy hétfőtől csütörtökig elvagyok főleg gyümölcsökkel egész nap. Ehhez azért valamit még hozzá fogok venni (valószínűleg visszatérek a hátolt napraforgóra), mert a hétközbeni futásokhoz szükségem lesz energiára. Péntek-szombat-vasárnap pedig mehet a szénhidrát és fehérje töltés ezerrel: sajt, kesudió és hús. Pár héten belül ki fog derülni, hogy ezzel a rendszerrel tudok-e olyan minőségben futni, ahogyan szeretnék. Ha nem, akkor majd emelem a mennyiséget. Mindenesetre most olyan 67 kg-os súlyt céloztam be, aztán meglátjuk. A lényeg, hogy a futás menjen. Szeretnék idén eljutni oda, hogy stabil 1:45-ös félmaratont tudok futni (ez ugye 5 perces ezreket jelent), illetve az októberi maratonon 4 órán belül célba érni (5:40-es ezrek).

Ennek megfelelően el is kezdtem a felkészülést az idei futó szezonra. Néztem edzéstervet, és végül Monspart Sarolta által készített 28 hetes tervet választottam. Azért ezt, mert nagyon tetszett a MindenFutás Egyetemén amit elmondott a mikrociklusokról (figyelem, egy új varázsszó! 🙂 ), másrészt mert április elsején indul, és pont az a két verseny a célverseny benne, amit én is meghatároztam magamnak (Spar Maraton és Nike Félmaraton). Kicsit azért át fogom alakítani, de csak annyira, hogy megemelem a km-ek számát, mert azért a 40-60 km-es heteket szeretném tartani. De ügyelek arra, hogy a terv lényegi részei ne változzanak (mikrociklusok, ugye). Addig is, amíg ez a terv nem lép életbe csináltam magamnak egyet, amivel az a célom, hogy 6 perc/km alá “gyorsuljak”, hogy innen tudjam kezdeni a felkészülést. Látható, hogy nem siettetem nagyon a dolgokat, kis lépésekben (de futólépésekben!) haladok.

Egyébként a héten futottam idén először rövid póló / rövid nadrág kombóban. Nem, nem billent fel a hőháztatrásom, csak rávettem magam, hogy elmenjek egy sport állapot/teljesítmény felmérésre. Már egy ideje gondolkodtam rajta, hogy valamilyen “diagnosztikát” csináltatnom kellene magamon, és mivel az orvosokat, laborokat meg hasonlókat nem kedvelem, így egy ilyen futópados felmérés mellett döntöttem. Életemben először futottam padon, elsőre fura volt, de meg lehet szokni. Mindenesere magamtól nem fogok ilyenen sportolni, nekem sokkal jobban tetszik a szabadban szaladgálás. A viszgálat eredménye holnap lesz meg, kíváncsian várom.

Ami az elmúlt hetet illeti átlagos futások voltak, és egy szerdai úszás is belefért még. Mivel sok volt a munka (meg a szokásos kéthetenkénti céges sörözés volt), ezért csütörtökön reggel mentem futni, és nagyon kellemes tavaszi időben teljesítettem a távot. Szombaton Rácalmás és Kulcs volt terítéken, a futás első felét másodmagammal gyűrtem le, beszélgetős, laza tempóban, a másodikat már egyedül, és kicsit meghúztam, jól esett nagyon. És önbizalmat is adott, hogy tudok még gyorsabban futni, mint 6 perc. 🙂 Vasárnap szintén a Rácalmás-Kulcs-Rácalmás kört céloztam főleg azért, mert ez viszonylag sík terep, és kíváncsi voltam, hogy a térdem hogyan fog reagálni. Nos, kiválóan: kicsit fájt, de korántsem annyira, mint az emelkedők és lejtők tarkította dunaújvárosi útvonalon. Szóval most egy ideig ezt fogom futni vasárnaponként.

A héten szerdán tudtam először menni futni, persze reggel, de mivel tavasz van többé-kevésbé élveztem. Sajnos végig küzdöttem azzal, hogy nem ettem eleget, így nem volt energiám, és ettől nem annyira felszabadult “rohanás” volt ez, mint amennyire a körülmények (szép idő, madarak, végre világosban is lehet futni) indokolták volna. Ezért este ettem 100g szotyit és 200g savanyú káposztát, és ma reggel újra próbálkoztam. Határozottan jobban ment. Tanulság: kaja (= energia) kell a futáshoz. A szerda reggeli edzést pedig az úszás helyett csináltam, nem volt kedvem kétszer átszelni a várost 40 perc lubickolásért.

Kedden voltam még a MindenFutás Egyetemének márciusi előadásán, ahol ezúttal a táplálkozásról volt szó. Érdekes volt, de maradok a paleolitnál egyelőre.

Legyen ez a mai végszó.