fartlek » Keratomié
dec 092014
 

Tehát megkezdődött az alapozás jövőre. Ennek jegyében a kondis súlyzózás helyett (már egy ideje) köredzés jellegű megpróbáltatásokon veszek részt hetente háromszor. Ez azért is jó, mert, ha megkérdezik, hogy miért nem lesznek izmaim a kondiba járástól (persze csak miután a nevetéstől már szóhoz tud jutni, akivel éppen beszélek erről), mondhatom, hogy nem súlyokat emelgetek, hanem erősítek, nem látványos, de annál fontosabb izmokat. A strandra nem jó, de a futáshoz elengedhetetlen a hát, törzs, csípő, meg hasonlók edzése.

Az alapozásnak másik, sokkal élvezetesebb része a hosszú, lassú futás. Nincs rohanás, nincs résztáv, fartlek, csak a kényelmes kocogás, alacsony pulzussal, jó hosszan. Na ezért jó télen (igazából az alapozó időszakban) futni. Egyelőre még nagyon hideg sincs, az a néhány esőben végzett futás meg direkt jó, hogy az ember tudja feljebb tekerni a hősfaktort. 🙂

Akkor hát szépen sorjában: még az előző bejegyzés hetében, egy kicsit hosszabbat kocogtam csütörtök reggel, kicsit más útvonalon. Aztán szombaton egy még hosszabb utat tettem meg, gondoltam átfutok a Duna túloldalára a Pentele hídon. Így is tettem, az oda-vissza út 42 km-re jött ki. Vasárnap aztán már csak egy Rácalmás-Kulcs-Rácalmás körrel búcsúztattam a hétvégét.

A következő héten a hétköznapok a körözések jegyében teltek, két 20 km-es karika sorozatot rajzoltam, a szokásos kedden és csütörtökön. Tényleg csak lazán, hogy az extrém érzékeny torkom ne fázzon meg. Szombaton aztán – mivel már egy ideje nem volt komolyabb eső -, gondoltam futhatnék földúton is, úgyhogy elindultam Rácalmásról az M6-os autópálya mellett vezető szervíz úton Adony felé. Majdnem el is értem, így lett az oda-vissza út 30 km. Vasárnap pedig újra tudtam menni Érdre, ahol a gáton futkorásztam szintén 30 km-t. Jó kis hét volt, és ezzel véget is ért az ősz és elkezdődött a tél.

Amit egy némileg csökkentett km számú héttel kezdtem. Bár a lelkesedésem töretlen volt a hosszú, lassú futáskotat illetően, időnként (mondjuk minden harmadik héten) kicsit visszább kell venni, ezt írja a szakirodalom azon része amit én olvastam. Ezért kedden és csütörtökön is 15 km-t lassúztam, sőt szombaton is ugyan ekkora távot tettem meg. A hétköznapi futásaimon ismét köröztem, de ezúttal visszafelé. Nem a változatosság, mint inkább a szembe fújó szél miatt. A szokásos irányban ugyanis azt vettem észre, hogy egy elég hosszú szakaszon hideg szél fúj szembe, és az nem kellemes. Az irányon változtatva ez kevésbé zavaró. Szombaton pedig részben a Szilas patak mellett épül új kerékpárúton futottam (ott, ahol egyszer reggel őzikéket láttam). Jó volt.

Vasárnap pedig Mikulásos tókör volt, agárdi rajttal és céllal, a Velencei-tó körül. Az időjárás majdnem tökéletes volt futáshoz, csak egy kicsit több eső esett, mint kellett volna, de legalább szél nem volt. Kellemes hangulatú futást csaptunk az érdi futótársakkal, ezúttal kicsivel több, mint 29 km-en. Idén már harmadszor futok itt, és nem lehet megunni.

Ezen a héten aztán megint kicsit emeltem a távot, így ma a visszafele irányba karcoltam a köröket a reggeli 5 fokban, 20 km-en keresztül. Ez a hét ilyen lesz.

okt 072014
 

Blogírás helyett esténként Star Treket nézek. A fenti idő egyébként pontos, ma tényleg annyit mutatna a csillagóra. Persze csak a munka és az alvás közötti időmet töltöm a hetvenes évek beli sorozat nézésével. Az alvás és a munka között szokatm futni. Meg hétvégén is, de olyankor megváltozik a minta, mert futás után nem kell menni dolgozni, csak azt kell megcsinálni, amit otthon a szüleim kitalálnak. Ősszel azért van munka a kertben bőven. De nem is erről akartam írni, ez csak amolyan magyarázkodó bevezető volt, csapjunk bele az izgibb részbe.

Szeptember végén jött létre az eggyel ezelőtti bejegyzés, amiről Petőfi már 1847-ben (akkor még nem volt csillagidő) verset is írt, csak ő ezt akkor még nem tudta. Mármint, hogy miről is ír igazából. Na jó, azt most már én sem tudom. Az biztos, hogy az őszi jó időt kihasználva még a Velencei-tókör előtti napon, a családi bográcsozásra bemelegítésként bejártam Rácalmást, futva. A tónál pedig annyi tervem volt csupán, hogy lehetőleg a maratonra belőtt tempóval menjek körbe. Ez sikerült is, de a nagy izgalmak 30 fölött kezdődnek, mint tudjuk, és ez igaz a maratoni távra is. Mondjuk elnézve a pulzusgörbémet kicsit sem bánom, hogy 28 km-nél véget ért a futás, mert még öt km és megáll a szívem. Lehet, hogy van valami baj a pulzusmérő övvel. Vagy a jeladóval. Vagy velem. Mindenesetre ismét nagyon élvezeteset tókerültem, ez a futórendezvény minden alkalommal csak egyre jobb lesz. Pedig nem is adnak “technikai” pólót. 🙂

Kedden aztán visszamentem megnézni az őzikéket, de csak egy lezárt területet találtam. A lezártat úgy kell érteni, hogy volt egy sorompó keresztben az úton. Éppen azon gondolkodtam, hogy megkerülöm alulról vagy felülről – nagyon akartam őzet látni -, de egy a területet őrző kutya újratervezésre kényszerített. Még sosem vágtatott felém egy közepes termetű ismeretlen kutya látszólag ideges állapotban, de így legalább élesben próbálhattam ki, amit annó a Futóblogon olvastam. Szembe fordultam vele, és elkezdtem neki kiabálni, közben lassan hátráltam. Végül is bejött a taktika, mert pár méter után a kutya megállt. Lehet, hogy csak addig érezte magáénak a területet, de az is lehet, hogy megijedt. Szerintem megijedt. Mondjuk én is, de ezt ő nem tudhatta. A futás többi része ehhez képest izgalom mentesen telt el.

Szerdán aztán ismét kilátogattam a Margit-szigeti Nike futóklub edzésre, ezúttal sikerült időben érkezni. A bemelegítés annyira nem tetszett, de aztán futottunk 5 km-t a felújítás miatt módosított útvonalon, majd megint egy kis nemszeretem nyújtás után lehetett tempó szerint csoportokra szakadni, és ott futkorászni. Elég kemény, hogy az egyes csoport 4 km-re 4 percen belüli tempót vállalt be, én beálltam a harmadikba, ami 4:40-5:00 perces ezreket ígért. Nem futottam 10 kört, de egyet azért meghúztam, csak kiváncsiságból, hogy ilyen viszonylag jó minőségű pályán mi a maximum, amit tartani tudok egy km-en. Bár az Endomondón 4:09 látszik, az eredeti Garmin mérés szerint 3:51 volt a tempóm. Tök jó, végre futottam 4 percen belül. A vége így is 12 km lett, ami szerda estére pont elég.

Már csak azért is, mert csütörtökön reggel fartlekkel kényeztettem magam, amit a Rákos-patak mentén teljesítettem, és egészen jól érteztem magam közben. A hétvégi hosszú futást ezúttal szombaton és Rácalmás és Dunaújváros között tudtam le. Azért volt benne egy kis izgalmasság is, mert Dunaújvárosban rendeztek egy 3000 m-es futóversenyt, amin terveztem indulni. Gondoltam odafutok könnyedén, majd kisprintelem magam, végül kényelmes tempóban hazakocogok. Így is lett, és jó volt, bár a torkomat éreztem a lihegős 3 km után. Otthon ittam egy meleg teát, és minden rendben volt.

Vasárnapra már csak egy könnyű tízes maradt, amit a NATO futáson tettem bele a cipőmbe. Először vettem részt ezen a versenyen, és szerintem sokan mások is, mert mintha a szervezők nem készültek volna akkora tömegre, mint amilyen összegyűlt. Fél órát késett a rajt, az első három km-en néhol szinte csak gyors gyaloglást lehetett produkálni a szűk utcák és a hömpölygő tömeg miatt, a célkapu alatt pedig éppen csak át lehetett menni, mert az érem osztás miatt ott tömörültek a már beért futótársak.

És már el is érekeztünk a mai naphoz, amikor is egy laza tízest toltam, már a maraton várakozás izgalmával fűszerezve. Lesz még egy ilyen holnap, meg csütörtökön. Szombaton pedig megyek a 3:30-as iramfutókkal a célig, vagy végkimerülésig.

Más lehetőség nincs.

Sze 252014
 

Azt hiszem a blog történetének leghosszabb bejegyzés címét sikerült létrehoznom. És a leghosszabb megmagyarázását a leghosszabb címnek. És a leghosszabb megmagyarázásnak a… na mindegy.

Mivel egyre közelebb jön a maraton – nemrég hozták egy nappal előbbre -, ezért visszahoztam a heti futásaim közé a gyorsító edzéseket is. Egy hete csütörtökön például a 6×800 m résztávot kombináltam egy kis dombra futással, a már közel sem olyan kellemes reggeli időben. Azért jó volt, főleg, hogy ezúttal nem a 400-as körpályán rohangásztam, hanem egy parkban, ahol van egy 800 m-es rekortán csík. Az egyik oldalán a parknak fel kell futni egy dombra, a másikon meg le, a többi része viszonylag sík. Jó terep egy kis ébresztő jellegű résztávozáshoz.

Legközelebb szombaton húztam futócipőt, amikor is Dunaújvárosban futkorásztam egy “Spar futás” nevű eseményen. Ez arról szólt, hogy fussunk úgy körbe a városban, hogy érintjük az összes Spar üzletet. Hát fussunk. Sikerült ezzel egy 11 km körüli kört megtenni. Kétszer. Előtte és utána már csak egy kicsit kocogtam, és így jött össze a 27 km. A napos időben jó esett a mozgás, és ebben is volt egy kis szint, remélem ezek dombos futkosások, majd jól fognak jönni a 35-ik km után a maratonon.

Szombaton aztán Kulcs felé vettem az irányt, és az ott lévő dimbes-dombos tájon kocorásztam 15 km-t. A nap most is sütött, a kedvem pedig most is jó volt. Éljen.

Ezen a héten szokás szerint kedden kezdtem a futkorászást, méghozzá egy kis Rákos-patak menti fartlekkel. Hideg volt és sötét, de ez csak az első tempósabb részig zavart. Mire végeztem ki is világosodott. Melegebb mondjuk nem lett. Tegnap aztán hosszú idő után újra meglátogattam a Margit-szigetet, meg a Nike futóklubot, és, ha már ott voltam kocogtam 10 km-t. Mivel pont most túrták fel a futókör pesti oldalra eső részét, így sikerült egy kis terepezést is vinni a programba. Így jár, aki bemegy a lezárt területre. A futóklubos edzést csak egy kicsivel lekésve, néhány kört a MAC rekortánján megtéve zártam a szerdai napot.

És 15 km-rel indítottam ma, amit egy részben új, izgalmas útvonalon tettem meg. Fogok még erre futni azt hiszem, mert az egyre hidegebb reggeli levegő ellenére is kellemes meghittségben futottam magammal az ébredező 16-ik kerületben, de olyan helyeken is például, mint a frissen elkészült Szilas-patak parti kerékpárút. Itt – amellett, hogy tiszta, friss levegőt lehet a tüdőbe tölteni – még három őzikét is láttam. A jövő héten tuti visszamegyek megnézni őket. 🙂

A hétvégi hosszú futást ezúttal a Velencei-tónál fogom abszolválni, az őszi tókör keretében.

Maratonra fel!

jún 172014
 

Az egész még tavaly kezdődött, amikor két munkatársammal lefutottuk a K&H Maraton váltót. Akkor mindenki két kört vállalt, én még egyéni félmaratont is futottam, csak, hogy teljes legyen a logisztikai zűrzavar. Megoldottuk. Aztán idén újra beneveztünk, de már másik három munkatárssal kiegészülve. És lett még hat ember a cégnél, akik szintén futni akartak, így már két csapattal vártuk a júniusi eseményt.

Jól sikerült, mindenki kihozta magából a maximumot. Egyetértek DK-val, hogy remek csapatépítő dolog egy ilyen sportesemény. És megint bebizonyosodott, hogy a futásra igen könnyű rákapni. A cégnél már a következő együtt futás(oka)t tervezgetjük. Van itt szó Wizz Air váltóról, meg Spar Maraton váltóról, meg UB váltóról… Szóval mindenki boldog, mindenki futni akar, a nap süt, az ég kék, mi kellhet még?

Az időm egyébként 30:12 lett a hét km-re, ami nem olyan rossz, bár szerettem volna 30 percen belül futni. Most ez így sikerült, a futás után vígasztalodtam egy kis biciklizéssel, meg néhány sörrel a Legenda Sörfőzdében. 🙂 Idén úgy gondoltam, hogy mivel nem futok egyéni félmaratont, kikocogok a Városligetbe, meg hazakocogok a futás után. Tök jó volt, és így végül a félmaraton is meglett. 🙂

Ami még történt, hogy voltam a múlt hét csütörtökön kicsit résztávozni, 6×400 m-t teljesítettem, meg némi bemelegítés meg levezetés. Persze most is fáradt voltam kicsit, azért gondolom így is hasznos volt a szaladgálás. Szombaton reggel Rácalmáson ébresztgettem magam egy laza, 140 alatti pulzusos futással, kellemes volt. Ma pedig a Rákos-patak mentén fartlekeztem egyet, és végre nem voltam fáradt. 🙂

Ennyi történt az elmúlt héten. Izgalmak lesznek most szombaton is, mert megyek Tatára, ahol egy 2 km-es pályán fogok körözgetni 6 órán keresztül. Jó móka lesz!

Most pedig (már olyan régen írtam ezt le…) Star Trek.

jún 112014
 

Kicsit lenyugodtak a kedélyeim az UltraBalaton után. Most tehát egy nyugodt futós jegyzet következik. (Mondjuk, ha meglenne már, hogy jövőre mikor lesz az UB, akkor legalább tudnám visszafelé számolni a napokat. 😀 )

Nade tényleg. Voltak futások meg kerékpározások a múlt héten is, ezekről lesz most szó. illetve rögtön egy véletlenül kimaradt kocogásról kell említést tennem, még a balatoni hétvége előtt volt egy átmozgató utam a csömöri lehajtóig, meg vissza. Csak nyugodtan, ügyelve a 140 alatti pulzusra. Aztán átfuttottunk a nyárba, és a tókerülés utáni kedden levezetésként megint meglátogattam a Csömör balra táblát. Szintén a 140-es pulzushatár alatt. Csütörtökön aztán az új, 20 hetes maratoni edzéstervem részeként mentem fartlekezni a patak partra. Kicsit fáradt voltam, ez jól látszik.

A hétvégét aztán egészen sportosan sikerült eltöltenem. Szombaton reggel szaladtam 20 km-t, majd bringára pattantam és meg sem álltam Rácalmásig. Vagyis megálltam, például Ercsiben, ahol észrevettem, hogy az Endomondo nem trackelt semmit az odáig vezető útból. Ezt kézzel pótoltam. Sajnos nem találtam Százhalombatta és Ercsi között normális utat, de néhol még útra hasonlító nyomot sem, így szántóföldön, meg derékig érő fűben csapattam a nem éppen terep biciklimmel. Azért élveztem. 🙂 Főleg, hogy később kiderült, még ez volt a könnyebb része az útnak. Ercsi után megpróbáltam az M6-os autópálya melletti szervízúton haladni – abból kiindulva, hogy, ha Dunaújvárostól Kulcsig van út (márpedig van, ezt korábbi futásaim során már kiderítettem), akkor mindenhol lennie kell -, de hamar rá kellett jönnöm, hogy csak a szántóföldek között vannak közlekedésre többnyire alkalmas útszerűségek. Persze volt, ahol tolni kellett a kétkerekűt, mert öt centit sűlyedt a homokba, néha egy patakon kellett áthatolni némi kerülővel, de végül is elértem Besnyőig, ahonnan már át tudtam haladni Iváncsára. Ott pedig valahogyan kijukadtam a 6-os főútra (pedig nem akartam, hiszen ott tilos biciklivel menni), és a maradék 14 km-t már ott tettem meg. Kemény túra volt.

Másnap aztán gondoltam még nem volt elég a pusztából, és kimentem egy kicsit futni a szántóföldekre. 30 km volt a terv, de valahol rosszul fordultam, és kicsit eltévedtem. Így a vége 33 lett, dög melegben, másfél liter vízzel. Porosan, izzadtan, büdösen értem haza, és tettem magamévá egy jól behűtött Edelweiss-t. (Ja, és igen érdekes alakú lett az útvonal. 😛 ) A vasárnap további része aztán meghitt fűnyírózással és cseresznye szedéssel telt.

Hétfőn pedig várt rám a hazaút, de előtte még összeizzadtam az UB-s pólómat, amit kedden sikerült a helyes méretre cserélnem. Szóval először volt rajtam. De nem utoljárra. A haza kerékpározás sokkal komfortosabb volt, mint az odafele, szinte végig aszfalton mentem, és bár nagyot kerültem, és meleg is volt, azért nagyon élveztem a tekerést. 5 és fél óra alatt tettem meg a 94 km-es utat. Nem siettem.

Ma pedig a hétvégi bicikli túra tanulságait levonva vettem egy puhább nyerget, hétvégén a K&H után főpróba. Addig azonban lesz még holnap egy jó kis résztávos futás. Reggel, még a hőguta előtt.